Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

A nyolc órai iskolakezdéssel csak kínozzuk a gyerekeinket

2016.08.22. 09:32
Felejtsük el végre az óraátállítást, a több műszakban végzett munkát és a nyolc órai iskolakezdést. Ha a természet ritmusával összhangban szeretnénk élni, napközben sokkal több fényre, éjszaka pedig sokkal nagyobb sötétségre van szükségünk. Főleg pedig rugalmas munkaidőre sok rövid pihenővel és egy-két hosszabb szünettel, amikor megadhatjuk a módját az evésnek. Egy kialvatlan társadalom nem csak kevéssé hatékony, de jóval többe is kerül. A kialvatlan állampolgárt ugyanis magas vérnyomás, depresszió, idegi problémák, túlsúly és cukorbetegség fenyegeti. Pedig ha 11-től 7-ig tartana a munkaideje, lehet, hogy minden gondja megoldódna.

Apám hallgatag ember volt, az a mindent magába fojtó típus (nem csoda, hogy 54 évesen valósággal szétrobbant a szíve a sokadik, lábon kihordott infarktus után), reggelente mégis fütyörészve ébredt. Fél hatkor pattant ki az ágyból frissen és tiszta fejjel, derűsen várta, hogy kikotyogjon a feketéje, és ha volt társasága, biztosan elsütött néhány kínos-kedves szóviccet. De nem gyakran volt társasága. Anyám ugyanis hétkor kelt, morcosan és kapkodva készülődött, én pedig az utolsó pillanatig, akár negyed nyolcig is húztam az időt a paplan alatt.

A többség bagoly, mégis a pacsirtáké a világ

Apám klasszikus pacsirta volt, én megrögzött bagoly vagyok. Hogy ez a két kategória létezik, nem csak a magamfajta, lusta bölcsészek által terjesztett városi legenda. Olyannyira nem, hogy az alváskutatók szerint a legtöbb ember a bagoly típusba tartozik, vagyis teljesítőképessége csúcsát nem a hajnali órákban, hanem jóval később éri el. A társadalmi konvenció persze magasról tesz az ember biológiai órájára, az iskola és a legtöbb munkahely jóval korábban kezdődik, mint ahogy valójában fel tudunk ébredni.

Az emberek nagy része legszívesebben valamikor 23:30 és 2:30 között kerülne ágyba, és ennek megfelelően reggel 7:30 és 10 óra között kelne ki belőle. Ha megtehetné. Ezzel szemben az a helyzet, hogy a legtöbben valóban nem tudunk lefeküdni éjfél előtt, ugyanakkor kénytelenek vagyunk korán kelni. Vagyis kialvatlanul, morcosan és tompa aggyal vágunk neki a munkanapnak, és a délelőtti órákban többnyire csak kóválygunk, és ész nélkül döntjük magunkba a kávét.

A pacsirtáké a világ

Forrás: Science Photo Library/CAIA IMAGE / SCIENCE PHOTO LIBRARY/Caia Image / Science Photo Libra

Pedig a későn fekvés nem egyszerűen rossz szokás, mint azt a szüleink próbálták belénk sulykolni kamaszkorunkban. Mellesleg jellemző a gyereknevelésnek nevezett manipulációs technikára, hogy a felnőttek hosszú évekig kilátástalan küzdelmet folytatnak a gyerekkel azért, hogy aludjon többet, majd amikor már tényleg szeretne többet aludni, ki akarják rángatni az ágyból. Holott a helyzet az, hogy életünk első szakaszában, nagyjából a pubertásig valamennyien pacsirták vagyunk, onnantól kezdve viszont többnyire bagoly üzemmódra váltunk.

Az pedig, hogy életünk nagy részében a korai vagy a kései lefekvést preferáljuk-e, genetikai adottság, mondják a tudósok, amin ugye kényszerrel nem igazán lehet változtatni. Ha baglyok vagyunk, de arra kényszerülünk, hogy korán keljünk, úgynevezett szociális jetlaggel küzdünk folyamatosan. Lehangoltak, dekoncentráltak és feszültek vagyunk, csak mert nem alhattunk egy-két órával tovább.

A kamaszok belső órája szerint az iskola éjszaka kezdődik

Egy német képviselő már tíz évvel ezelőtt felvetette, hogy az Európai Unióban be kellene vezetni a fél kilences vagy még inkább kilenc órás iskolakezdést. Indítványa értetlenségbe és gúnyolódásba fulladt. Pedig alváskutatók, epigenetikával és kronobiológiával foglalkozó tudósok már akkor azt állították, hogy kronobiológiai szempontból az iskola a gyerekek többsége számára gyakorlatilag az éjszaka közepén kezdődik. Vagyis pont abban a mélyalvásnak nevezett fázisban ébresztjük fel őket, amelyre a növekedéshez és a memória megszilárdításához a leginkább szükségük van.

Az alvó agy beépíti és rögzíti a nappal ingereit

Forrás: Science Photo Library/CAIA IMAGE

„Nem kétséges, hogy a legtöbb gyerek egészsége, teljesítőképessége és iskolai eredménye látványosan javulna, ha hagynánk őket reggelente néhány órával tovább aludni” – mondja Thomas Kantermann, a Groningeni Egyetem (Hollandia) kronobiológusa. Kantermann több mint hétszáz 11-18 év közötti diák bioritmusát vizsgálta, és arra jutott, hogy a tanulók többsége, ha megtehetné, nagyjából éjféltől reggel kilencig aludna.

Az idősebb diákoknál a lefekvés ideje még tovább tolódik, de nekik is kilenc óra alvásra van szükségük ahhoz, hogy kipihenten ébredjenek. Hiába küldik őket ágyba éjfél előtt, úgysem tudnak elaludni, és mivel reggel mindenképpen kelniük kell, a fiziológiailag szükséges kilenc óra helyett átlagosan mindössze hét óra ötven percet töltenek alvással.

Pedig számtalan tudományos publikáció foglalkozik azzal, milyen mértékben segíti a tanulást a kielégítő alvás. Ha a párnánk alá tett töritankönyvtől nem is megy a fejünkbe, mikor volt a rigómezei csata (melyik is, az első vagy a második?), az bizonyított tény, hogy egy kiadós alvás után jobban emlékszünk az előző nap szerzett információkra, mint ha nem vagy keveset aludtunk. Az alvó agy beépíti és rögzíti a nappal ingereit, a krónikus kialvatlanság viszont koncentrációhiányhoz vezet, sőt szerepe lehet a figyelemzavar és a hiperaktivitás kialakulásában is.

Hagyjuk aludni a gyerekeinket!

Vagyis nem az lel aranyat, aki korán kel, hanem akit hagynak egy kicsivel tovább aludni. Legalábbis Kantermann kutatásai egyértelműen ezt bizonyítják. Összevetették a bagoly és a pacsirta típusú diákok jegyeit, és egyértelműen kiderült, hogy a későn fekvők az első órákban rosszabbul teljesítettek, mint a pacsirták, dél körül viszont már nem befolyásolta az érdemjegyeik alakulását, hogy mikor feküdtek le.

Az első órákban íratott dolgozat tehát egyértelműen hátrányos helyzetbe hozza a baglyokat, akik így általában rosszabbul teljesítenek az iskolában, mint azt a képességeik alapján elvárhatnánk tőlük. Minden tudományos projekt, amely arra irányult, hogy a gyerekek alvásidejének és iskolai teljesítményének összefüggéseit vizsgálja, azzal az eredménnyel zárult, hogy a több alvás jobb teljesítményhez vezet.

Mi lenne, ha nem a gyerekeket kényszerítenénk biológiai órájuk átállítására

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Fredrik Von Erichsen

Hogy az evolúció során miért alakult úgy, hogy az emberek zöme a pubertástól kezdve legszívesebben késő éjszakáig fennmaradna, és a reggelt inkább átaludná, nem lehet tudni. De tény, hogy ez a biológiai program létezik, és szembemegy a hagyományos társadalmi elvárásokkal. Mi lenne, ha nem a gyerekeket kényszerítenénk biológiai órájuk átállítására, hanem mi lennénk tekintettel az ő igényeikre? – teszi fel a költői kérdést a holland kronobiológus.

Hiszen a jövőnkről van szó. A kialvatlan, alulteljesítő diákokból nemcsak kialvatlan, alulteljesítő felnőttek lesznek, hanem boldogtalan, depresszióra hajlamos, neurotikus, magas vérnyomással, cukorbetegséggel, keringési problémákkal küzdő emberek, akiknek számos gondja egy csapásra megoldódna, ha megszabadulnánk a társadalmi konvencióktól, és elfogadnánk, hogy a munkaidőnek nem muszáj 8-tól 4-ig tartania.

Peter Spork neurobiológus kiáltványa egy kipihentebb társadalomért:

Dobjuk el a vekkert!

A munkaadóknak figyelembe kellene venniük, hogy az alkalmazottaik melyik kronotípusba tartoznak. A pacsirták korábban kezdenének, a baglyok később, így mindkét típus a lehető leghatékonyabban tudna dolgozni. Ráadásul feleslegessé válnának a vekkerek, vagyis elfelejthetnénk az okostelefonok ébresztőfunkcióját, mert mindenki pontosan akkor kelne, amikor kipihente magát.

 

Szüntessük meg az óraátállítást!

A nyári időszámítás a legnagyobb alvásrabló. Az emberek kétharmada az időátállítás miatt hét hónapon keresztül túl későn fekszik le, ezért még a szokásosnál is kevesebbet alszik. Ez pedig elsősorban azért tragikus, mert a kialvatlanság az egészségünket és a teljesítőképességünket károsítja.

 

Vessünk véget a több műszakos munkáknak!

A több műszakban dolgozó munkavállalók különösen veszélyeztetettek. Sokkal jobban meg kellene fizetni őket, és jóval több szabadidővel kompenzálni az egészségtelen munkakörülményeket. A legjobb lenne az egész rendszert a legszükségesebb tevékenységekre korlátozni.


Több nappali fényt!

Nagy ablakokat, sok természetes fényt az irodákba és az iskolák tantermeibe! Legjobb, ha munka és tanulás közben gyakran szünetet tartunk, és sétálunk egyet a szabadban. Így este hamarabb elfáradunk, és reggel kipihentebben ébredünk.


Nagyobb sötétséget éjjel!

Az éjszakai mesterséges fények lassítják a belső óránk ritmusát, és késleltetik az elalvást.


Ne a tanárokhoz, a diákokhoz igazítsuk a tanítási időt!

A kamaszoknál biológiai adottság, hogy bagoly üzemmódban élnek. Ha reggel nyolckor tartunk nekik órát, az olyan, mintha a legmélyebb álmukból rángatnánk ki őket, hogy elmagyarázzuk nekik a Pitagorasz-tételt.


Tartsunk több szünetet!

A munkahelyen pihenőszobákat kellene kialakítani, és a munkaidőbe fizetett szüneteket beiktatni. Fontos lenne, hogy ne bélyegezzük lustának azokat, akik napközben pihenőket tartanak, vagy akár szundikálnak is egy fél órát. Ez ugyanis nem a munka kárára, hanem kifejezetten előnyére válik.


Hagyjunk időt az evésre és a mozgásra!

Fontos, hogy rendszeres időközönként, egészségesen étkezzünk munka közben is. Ha más mozgásra nincs lehetőségünk, álljunk fel gyakran, tegyünk rövidebb sétákat, és ha csak lehet, menjünk ki a szabadba.

(Címlapi kép: AFP)