Szuperétel nem létezik

Az angol superfood kifejezésből magyarosított szuperétel lassan akkora teret hódít magának a közbeszédben, mint a kézműves jelző. A hihetetlen népszerűsége valahol érthető is, hiszen ki ne akarna szuperételeken élni? A szlogen felvirágoztatta az egészségtudatos élelmiszeripart, a könyvipart és közösségi médiasztároknak adott megélhetést. Ma már többet akarunk: nemcsak egészséges ételeket szeretnénk magunkhoz venni, hanem szuperételeket. 

Ezzel csak egy gond van: szuperételek nem léteznek. Ennek a címkének ugyanis soha nem volt pontos meghatározása, maga a szó a marketingesek fejéből pattant ki. Ezzel a kijózanító felismeréssel egy ausztrál táplálkozástudós, Duane Mellor ajándékozta meg az egészséges táplálkozás híveit a New Scientist című lapban. A szuperételben a szuper jelző tehát egyáltalán nem jelenti azt, hogy táplálkozási szempontból valamiféle szupererővel rendelkezik az adott étel, csak azt, hogy valami ilyesmit akarnak elhitetni velünk.

A helyzet persze megtévesztő lehet, hiszen több száz életmóddal foglalkozó weboldal és újságcikk ontja magából az információkat a szuperételekről, csakhogy ezekről alig jelent meg valamit érő kutatás komoly tudományos lapokban. Ha találunk is valami hasonlót, azt nagy valószínűséggel iparági megrendelésre készítették, a vitatható, ám jól hangzó következtetésekre pedig lelkesen ráugranak az egészséges életmóddal foglalkozó kiadványok. 

Vagyis könnyű visszaélni vele; az Európai Unió ezért is tiltotta be 2007-ben a superfood kereskedelmi és értékesítési használatát – kivéve, ha az élelmiszer vagy táplálékkiegészítő pozitív hatása tudományosan is bizonyítható. Az Egyesült Államokban azonban nincs hasonló szabályozás, így ott igazán nehéz kikerülni, hogy valaki ne szuperételekkel tömje magát. 

Persze a chia mag, a gránátalma vagy az acai bogyó úgy is lehet egészséges, hogy nem szuper.

(Címlapi kép: Cultura Creative/© Cultura, all rights reserved./Wayup Productions)