Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Ők zsigerből tudják a hosszú élet titkát

2016.08.30. 09:05
Genetika vagy életmód? A kérdés a mai napig nem dőlt el, amikor kutatók azt próbálják megválaszolni, hogy a Föld „kék zónáknak” nevezett vidékein miért magasabb a várható élettartam, mint bárhol máshol a világon. A szardíniai vagy a Costa Rica-i emberek egyszerűen csak jó géneket örököltek, vagy az egészséges életvitelüknek köszönhetik, hogy közösségükben minden harmadik ember megéri a 90-et? Mi a hosszú élet titka?

Van egy brazil-argentin film, a Histórias que Só Existem Quando Lembradas (angol címe: Found Memories), amely egy olyan völgyben meghúzódó, a világtól elzártan működő falu öreg lakóiról szól, akik elfelejtettek meghalni. Minden áldott napjuk ugyanazon rituálék mentén telik, mintha csak egyetlen nap ismétlődne az életükben. Megsütik reggel a kenyeret, megisszák a ház előtti padon a kávéjukat, délben elmennek a templomba, a vacsorát pedig együtt fogyasztják el esténként. Ebbe a békés – kívülről nézve talán unalmas – állandóságba csak egy valami tud időnként bekavarni, az időjárás.

Valahogy így lehet elképzelni az életét annak a néhány szerencsés embernek is, akire extrém hosszú, egészséges életükért egy egész világ irigykedik. Jelenleg öt olyan helyet ismerünk a Földön, ahol valamilyen csoda folytán az emberek várható élettartama kiemelkedően magas, és a száz év körüli matuzsálemek aránya az átlaghoz képest meglehetősen nagy. Ezeket a helyeket a szakirodalomban külön elnevezéssel tisztelik meg, ezek a Föld úgynevezett kék zónái:

a Szardínia keleti felén található Nuoro és Ogliastra tartományok, a kaliforniai Loma Linda, ahol a Hetednapi Adventista Egyház tagjai élnek, a Costa Rica-i Nicoya-félsziget, a japán Okinava-szigetek és a görög Ikária szigete.

A fogalmat közel húsz évvel ezelőtt két demográfus, a szardíniai Sassari Egyetem doktora, Gianni Pes és jelenleg a tallinni egyetemen oktató belga Michel Poulain alkották meg. Ők rajzolták körbe kék tollal a térképen azt a területet Szardínián, ahol az átlagos népességhez képest feltűnően magas kort élnek meg az emberek. A kék körön belülre a hegyek által behatárolt, 14 települést magukban foglaló Nuoro és Ogliastra tartományok kerültek; jelenleg a világon itt a legmagasabb a századik évüket megélő férfiak aránya.

Idős nő Okinava egyik szigetén, a második világháború áldozatainak állított emlékmű előtt.

Forrás: AFP/Toru Yamanaka

A kutatók munkájához 2004-ben Dan Buettner, a National Geographic munkatársa és a New York Times bestseller szerzője is csatlakozott, az ő közreműködésével találták meg a legtovább élő nőkkel büszkélkedő Okinavát. Legutoljára, 2009-ben, Ikária szigetét húzták körbe kékkel, itt minden harmadik ember megéri a 90. életévét.

A csapat nemcsak azt tekintette feladatának, hogy meghatározza a zónákat, hanem egyúttal az emberiséget örökké foglalkoztató kérdést is meg kellett megfejteniük: mi a titka a hosszú életnek? Az ugyanis a mai napig nem tisztázott teljesen, hogy a százéves emberek sajátos életmódja vagy inkább a genetikájuk teszi szervezetüket az évek során ennyire ellenállóvá.

Az öregek, akiknek arany folyik az erejükben

Nincs kizárva, hogy a hosszú életnek genetikai okai vannak. A kék zónába tartozó vidékek általában a világtól valamilyen mértékben elzárt területek (szigetek, hegyek közötti telelpülések), aminek köszönhetően az itt lakók nem igazán keveredtek másokkal az évtizedek során. Ez azt jelentheti, hogy senki nem hozott be ezekbe a közösségekbe új, az életet megrövidítő betegségeket, de azt is feltételezi, hogy az izoláltan élő népesség eléggé belterjes. Azaz gyakoriak a távoli rokonok közötti házasságok, ami lehetővé teszi egy, esetleg a hosszú élet szempontjából előnyős gén továbbörökítését generációkon át.

Egyes feltételezések szerint valóban létezik egy olyan ritka mutáció, amely a magas életkorért felel. Aki pedig hordozója az adott génvariánsnak, az orvostudományi csodának és egészségügyi aranybányának számíthat a jövőben. Ez pedig etikai kérdéseket vethet fel.

Szardínia Ogliastra tartományának rögös útjai.

Forrás: hemis.fr/Barbagallo Franco

Az ogliastrai Tortolí városának lakosai nemrég az ellen tüntettek, hogy génállományuknak piaci értéke lett, egy profitorientált cég ugyanis máris kihasználta feltételezett adottságaikat. Néhány éve 13 ezer ogliastrai lakostól vérmintákat gyűjtött egy gyógyszerkutató olasz cég arra hivatkozva, hogy ha megtalálják a hosszú élet génvariánsát, akkor azzal az érintett idősek az orvostudomány fejlődéséhez járulhatnak hozzá. Egy ilyen gén megtalálásával ugyanis új, célzott terápiákat és új gyógyszereket lehetne fejleszteni. Ezzel még alapvetően nem is volt probléma, mivel a cég önkéntes alapon kérte be a vérmintákat, de idővel csődbe ment, egy brit, biotechnológiával foglalkozó vállalat pedig fogta magát, és felvásárolta – átszámítva 80 millió forintért – az önkéntesen odaajándékozott mintákat. A tüntetők tehát joggal érezhették, hogy a két cég üzletet csinált belőlük.

A vegetariánus életmód és a család sokkal többet számít

Nem a szardíniaiak az egyetlenek, akiknek felértékelődött az utóbbi időkben a génállománya, a kaukázusi százéves emberek vérét is bevizsgálták már, ahogy az olasz Acciaroli város néhány lakosa is átesett hasonló procedúrán. Holott egyáltalán nem biztos, hogy a mutáns gén létezése bármit is bizonyítana. A tudomány például úgy tartja, hogy a génjeink csak 25 százalékban határozzák meg az életünk minőségét és hosszát, ezért nagyrészt az életvitelünkön áll vagy bukik a végzetünk.

Maga Gianni Pes is úgy gondolja, hogy nem létezik hosszú életért felelős gén. Ezt szerinte az támasztja alá, hogy már csak abban a 14, kék zónába sorolt szardíniai faluban is jelentősen eltér a népesség génállománya, ezért biztos, hogy az életmód sokkal meghatározóbb, mint bármilyen örökölt tulajdonság.

A 101. születésnapi parti.

Forrás: AFP/Yoshikazu Tsuno

Buettner és Poulain is hasonlóan gondolkodtak, úgyhogy a zónákat bejárva azokat a közös tényezőket keresték meg, amelyek feltételezésük szerint mindegyik közösségben a hosszantartó és egészséges életért felelnek. Buettner ebből egy Emmy-díjas dokumentumfilm-sorozatot is csinált, sőt The Blue Zones: Lessons for Living Longer from the People Who've Lived the Longest című bestsellerében összeállította a hosszú élet receptjét is:

  • Elengedhetetlen elem az egészséges táplálkozás. A kék zónákban élők mindegyike kevés húst eszik, és kevés alkoholt fogyaszt, leginkább csak bort isznak. A Costa Rica-i Nicoyan-félsziget lakói például rengeteg antioxidáns tartalmú tróposi gyümölcsöt esznek, előre feldolgozott ételekből viszont kevés kerül az asztalra. Az itt élő emberek körében 20 százalékkal ritkábban fordulnak elő a rákos megbetegedések, 50 százalékkal ritkábban kapnak szívrohamot és az idősek általában életük végéig szellemileg teljesen frissek maradnak, a demencia ismeretlen fogalom. Ehhez hozzájárul az is, hogy az ivóvizük magnéziumban és kálciumban is kivételesen gazdag. A növényalapú étkezés a többi közösségben is hangsúlyos, általában a kék zónák mindegyikében sok hüvelyest fogyasztanak.
  • A kalóriaszegény étkezés mellett fontos, hogy ne dohányozzunk, és sokat mozogjunk. A kék zónák öregei sem gyújtanak rá, és emelett rendszeresen végeznek valamilyen aktív, de nem feltételenül megterhelő tevékenységet. A napi nyolc órás ülést hírből sem ismerik. Ez összefüggésben van az elszigeteltségükkel is, bizonyos fejlesztések egyszerűen később jutottak el ezekre a vidékekre, ezért hagyományosan mezőgazdasági munkából élnek itt az emberek, és a rossz utak miatt, vagy a kiépített úthálózatok híján a mai napig sokat (értsd: több tíz kilométert is) gyalogolnak. 

A Costa Rica-i Nicoya-félsziget

Forrás: hemis.fr/GARDEL Bertrand / hemis.fr/Gardel Bertrand
  • Próbáljunk stresszmentesen élni. Ugyancsak az izoláltság velejárója, hogy a rohanós élet még nem vált divattá az említett területeken, az emberek nem igazán kerülnek stresszes helyzetekbe. A kaliforniai hetednapi adventisták pedig kifejezetten figyelnek a feszültségek minimalizására: szigorúan zárt közösségükben sem dohányozni, sem alkoholt inni nem lehet, és minden héten munkamentes, pihenéssel eltöltendő sabbathot tartanak.
  • A nyugodt élet másik meghatározó eleme – mutattak rá a kutatók – a család iránti elkötelezettség. Nagyon fontos részét képezi mindegyik közösségnek a család, és általában az idősek tisztelete. Az öt csoport közül egyikben sem dugják idősek otthonában a déd- vagy az ükszülőket, hanem életük végéig gondoskodnak róluk a leszármazottak.
  • Idős korban is megéri társasági életet élni! Ahogy az emíltett brazil filmben a szereplők esténként együtt vacsoráznak, úgy élnek pezsgő társadalmi életet a kék zónák lakói is. Ennek köszönhetően idős korukra sem magányosodnak el, és a szociális háló megléte fokozza a biztonságérzetüket is; egymás támogatásáról folyamatos visszajelzéseket kapnak és adnak.

A recept tényleg működhet

Buettner a hosszú élet receptjét összesítő könyve mostanra egy teljes projektté nőtte ki magát. A Blue Zones Project lényege, hogy Buettner és csapata önkéntesek segítségével amerikai települések életmódját próbálják megváltoztatni a hosszabb élet reményében. Több városban is foglalkozásokat tartanak, hogy meggyőzzék a lakókat arról: lehet ennél egészségesebben is élni. 

A minnesotai Albert Lea városában ennek megfelelően 46 közösségi kertet hoztak létre, és a nassolás elkerülésére az iskolákban megtiltották, hogy a gyerekek a folyosókon egyenek, cukrokat sem árulnak többé a sulibüfékben. A kaliforniai Hermosa Beachen pedig elérték, hogy a város elfogadtassa az autómentes Living Streets irányelvet, ezenfelül hatvan éttermet győztek meg arról, hogy egészségesebben főzzenek, és 14 iskola szűkítette az iskolabuszok menetrendjét, hogy minél több gyerek járjon gyalog az iskolákba.

A növények, és ezen belül is a gyümölcsök elengedhetetlenül fontosak az egészséges táplálkozáshoz.

Forrás: Photononstop/Nicolas Thibaut/Photononstop/Nicolas Thibaut

Hogy ezek az intézkedések hosszútávon eredményesek lesznek-e, arra egy korábbi, finn példa alapján akár fogadhatnánk is. 1972-ben a Finnország keleti részén található Észak-Karélia vidékén borzalmas egészségügyi állapotok uralkodtak. Az emberek többsége túlsúlyos volt, az ott élő férfiak harmincszor nagyobb eséllyel haltak meg szívrohamban, mint a krétaiak. A rémes helyzet megoldására az egészségügyi minisztérium egy 27 éves orvost és szociológust, Pekka Puskát jelölte ki, aki egy a mai napig előszeretettel emlegetett egészségügyi stratégiát dolgozott ki.

Hogy mi volt a stratégiájának titka? Bár akkor még sehol nem volt szó kék zónákról, Puska nagyjából a Buettnerék féle, egészséges élethez szükséges tényezőket vette sorra, a legnagyobb hangsúlyt pedig a táplálkozásra helyezte. A csapatával az észak-karéliaiknak workshopokat, tanácsadást tartottak, a dohányzás káros hatásairól beszéltek, és főzőtanfolyamokat szerveztek, ahol a húsok fogyasztása helyett a növényi alapú ételeteket ajánlották. Lebeszélték az embereket arról, hogy olaj helyett vajjal főzzenek, és rábeszélték őket az erdei gyümölcsök rendszeres fogyasztására. Mindeközben pedig folyamatosan lobbiztak az élelmiszergyártó cégeknél is, hogy kalóriaszegényebb alapanyagokból dolgozzanak. Mi lett az eredmény? A nyolcvanas évekre a 170 ezres közösségben 80 százalékkal csökkent a kardiovaszkuláris halálozások aránya.

(Címlapi kép: AFP/Toru Yamanaka)