Létezik boldogság fogyasztás nélkül is

2017.03.21. 08:20
Ha 1,5-2 fokon tudnánk tartani a Föld felmelegedését, megúsznánk komoly emberveszteség nélkül. Belvárosi hőszigetekről, kullancsinvázióról és bunkert építő tudósokról is beszélgettünk Ürge-Vorsatz Diána nemzetközi hírű klímakutatóval, a Közép-európai Egyetem oktatójával.

Már itthon is egyre többet emlegetjük az eltűnő őszt és tavaszt, a szélsőségesen változékony időjárást. Mi az, amit ebből a tapasztalatból a tudomány visszaigazol? Hol tart ma a klímaváltozás folyamata a régiónkban?

A jelenlegi adatok alapján Magyarországon 1,5-2 fokkal emelkedett a hőmérséklet az ipari forradalom előtti állapothoz képest. Ez elég ijesztő trend, mert a világátlag egyelőre egy fok. De ennél is aggasztóbb az idei év, még akkor is, ha egyetlen évből szerencsére nem lehet hosszabb távú következtetéseket levonni. Itthon és világviszonylatban is kiugró volt idén a melegedés mértéke. Nálunk a február hat fokkal volt melegebb az átlagos februárnál. Ez rettenetesen nagy érték egy havi átlagra vonatkozóan.

Ürge-Vorsatz Diána

Fotó: Polyák Attila - Origo

Szerencsére a nyarunk nem volt rettenetesen meleg, főleg az augusztusi értékek miatt. Mindenképpen azt látjuk, hogy melegedési tendencia van, mégis globálisan a legnagyobb problémákat a csapadék eloszlása okozza. Ilyen szempontból Magyarország viszonylag jó helyen van: tőlünk északra jelentősen nőni fog, délebbre jelentősen csökken a csapadék, nálunk viszont az is lehet, hogy nem változik komolyabban a mértéke. Ám az a csapadék, ami jön, általában intenzívebben jön, és jelentős károkat tud okozni, ahogy ezt most júliusban is láttuk.

Milyen hatások várhatóak rövid távon emiatt? Megváltoznak a lakhatóság feltételei?

A lakhatóság főleg nyáron, a belvárosokban lesz egyre nehezebb. Engem ez aggaszt a legjobban. Egyre jobban védjük magunkat a hőség elől, de a rendes szigetelés helyett vagy ahelyett, hogy nagy, lombos fákkal próbálnánk árnyékolni magunkat, inkább megvesszük a legolcsóbb légkondicionálót, amely a benti meleget kilöki az utcára.

Két diáklány egy felfújható medencében Utrecht belvárosában, amikor a térségben a hőmérséklet meghaladja a 31 Celsius-fokot

Forrás: MTI/EPA/ANP/Remko De Waal

Az utca amúgy is egyre jobban melegszik, a beton csapdába ejti a Nap energiáját. Több a sötét felület, egyre több fát vágunk ki – sajnos nagyon aggasztó az, ami akár a Városliget, akár a Római-part tervezésénél folyik –, az emiatt is melegedő utcára pedig jön a meleg levegő a légkondiból. Így még nagyobb lesz a különbség a kinti és a benti hőmérséklet között, és még többet kell használni a légkondit. Ez egy ördögi kör.

Harminc-harmincnégy fok felett nem lehet erősebb fizikai munkát végezni. Ez azt jelenti, hogy a nyár jó részében egyáltalán nem, vagy csak éjszaka lehet elvégezni bizonyos mezőgazdasági és építőipari tevékenységeket.

A mérések szerint 2016 első fél éve világszerte a valaha regisztrált legmelegebb hat hónapos időszak volt. Melyek azok a jelenleg lakott területek, ahol komoly nehézségekbe ütközik majd tovább élni?

Hosszabb távon az óceán- és tengerpartokon lesz nehéz tovább lakni a tengerszint emelkedése és az így keletkező erózió miatt. Az áradási területeken és a forró, elsivatagosodó vidékeken is nehezebb lesz élni.

Fotó: Polyák Attila - Origo

De rövid távon nyertesei is lesznek a klímaváltozásnak. Csökkennek a fűtési költségek, a szén-dioxid-koncentráció növekedése jót tesz a növények burjánzánsának, ami hozamnövekedést hozhat a mezőgazdaságban. Közép-Európában ezt leronthatja a csapadékeloszlás, de Szibéria, Kanada, Alaszka nyer, sokkal élhetőbb és mezőgazdaságilag is kedvezőbb területekké válnak – itt jelentősen meg fog növekedni a lakosság. Valamint jól jár az Északi-sarkvidék is, ha győzelemnek lehet nevezni, hogy a kereskedelmi hajózást és az olajtermelést olyan helyeken folytathatjuk, amelyeket korábban jég fedett be.

Nem csak azt kell nézni, hogy milyenek a fizikai hatások, hanem hogy az ott élő emberek alkalmazkodási kapacitása milyen. A szegényebb országokban, ahol kevesebb eszközzel tudnak védekezni, sokkal súlyosabbak lesznek a hatások. Etiópiában idén ismét éhínség van a szárazság miatt. Itthon legfeljebb importálunk, ha rossz éve van a mezőgazdaságnak – kicsit drágább lesz az étel, a gazdáknak is rossz, de megtehetjük. Hollandia nagyon veszélyeztetett, mert mélyföld, de megvannak az eszközeik hozzá, hogy hatalmas gátakat építsenek, és remélhetőleg egy ideig még nem lesznek víz alatt, míg Bangladest például sokkal jobban fogja sújtani a tengerszint emelkedése és a sok áradás.

Áradás Srí Lankán

Forrás: AFP/Ishara S.Kodikara

Egyáltalán kell küzdeni a klímaváltozás ellen? Nem könnyebb-e idomulni a bolygó új lakhatási feltételeihez?

Ez nagyon komoly kérdés, nehéz megtalálni a helyes egyensúlyt. Meg kell nézni, mihez lehet alkalmazkodni, mi kerül nagyon sokba, és mi az, amihez biztosan nem lehet. Ezeket hasonlítjuk össze a mérséklési terhekkel. A tudománynak folyton értékítéletet is kell hoznia: mi ér többet, egy etióp élet vagy a mi kényelmünk a fejlettebb országokban? Ez nagyon fontos etikai kérdés is.

Az a közmegegyezés, hogy globálisan másfél-két fok közötti emelkedéshez lehet még alkalmazkodni nagy áldozatok nélkül. Ám már kétfoknyi melegedés körül is több ország eltűnik a föld színéről. Az alkalmazkodásban az is benne van, hogy ki fogja azokat az embereket befogadni? Itt nem kis változásokról van szó, hanem teljes kultúrák eltűnéséről vagy olyan történelmi városok esetleges pusztulásáról, mint Velence. Persze a Föld ellesz nélkülünk hat fokkal nagyobb hőmérsékleten is.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Melyek még ma a globális klímakutatás legfontosabb kérdései?

Ha engem kérdez, a legnagyobb kihívás a társadalomtudományok bevonása. Két hete volt egy nagy ENSZ-gyűlés Genfben, ahol arról gondolkodtunk, meg lehet-e állítani másfél fokon az éghajlatváltozást. A párizsi klímacsúcs kérte fel az IPCC-t, a Kormányközi Klímavédelmi Testületet egy erről szóló jelentés összeállítására, ezen kezdtünk el dolgozni.

Már sokat tudunk a meteorológiai változásokról, vannak technológiai eszközeink a kibocsátások drasztikus csökkentésére, nagyjából ismerjük a közgazdaságtani hatásait is, látjuk, hogy a melegedés másfél-két fokon tartásába még nem megy tönkre a világ. Amit nem tudunk, hogy a társadalmak hogyan fogadják a gyökeres társadalmi-gazdasági változtatások gondolatát, és hogy tudják megcsinálni, amit meg kellene. Hogyan tudunk forradalmi változásokat elindítani a mai világban? Idekapcsolódik a Nemnövekedés Hete is, az ott felmerülő témáktól nem lehet elválasztani a klímaváltozást sem. Ezen a konferencián a kulcskérdésről beszélnek: hogyan tudjuk boldogabbá tenni a társadalmakat úgy, hogy nem a fogyasztást növeljük?

Mi az a Nemnövekedés Hete?

Nemnövekedés Hete

Forrás: Nemnövekedés Konferencia
A nemnövekedés gondolata az elmúlt 10 év során terjedt el. Magát a figyelemfelhívásra szánt fogalmat olyan vitákban kezdték el használni, amely arról szólt, hogy egy korlátos világban lehet-e, vagy egyáltalán akarunk-e növekedni. Az idén Budapesten, augusztus 30. és szeptember 3. között tartott nemnövekedési konferencia és a Nemnövekedés Hét célja egyfelől, hogy megkérdőjelezze a növekedés szükségességét a korlátok ismeretében és segítsen felmérni a társadalom kihívásait ebből a szempontból, másrészt pedig, hogy társadalmi párbeszédet kezdeményezzen a legkülönbözőbb szinteken a lehetséges megoldásokról.

Magyarországon hol tart a klímaváltozás tudatosításának a folyamata?

Nem állunk valami jól, de a helyzet hasonló más, ugyanilyen gazdasági helyzetben lévő országokban is. Ahol akut gazdasági problémák vannak, és az a probléma, miből vegyem meg szeptemberben a tankönyveket a gyerekeknek, ott nehezebben tudnak odafigyelni ezekre a kérdésekre. Akkor is, ha belátjuk, hogy nemcsak az unokáink és a gyerekeink életéről van szó, hanem nagyon is a miénkről.

Rengeteget utazom, sok nemzetközi folyamatra látok rá, és azt kell mondjam, nagyon szomorú, hogy már sehol a világon nincs klímaszkepticizmus a szakmában, csak nálunk. Nem értem, mikor fiatal meteorológusok kiállnak a tévében, és azt mondják, a klímaváltozás túl van dimenzionálva. Ilyen szempontból nagyon le vagyunk maradva.

De vannak nagyon jó kezdeményezések is: a fejlett világból elsőként Magyarország ratifikálta a párizsi klímaegyezményt.

Angela Merkel egy berlini klímakonferencián idén júliusban

Forrás: AFP/Axel Schmidt

Milyen erőfeszítéseket tesz a magyar állam mondjuk a klímaszkepticizmus felszámolásáért? Van klímapolitikánk?

Van klímapolitika, klímastratégia is, persze ezek lehetnének erősebbek. Az a „szerencsénk”, hogy a gazdasági válság miatt csökkent a kibocsátásunk, és az utóbbi évek gazdasági átalakulása is hatékonyabb irányba vitte az országot. Egyelőre nincs rákényszerítve a kormány, hogy további lépéseket tegyen a csökkentés felé, így is elég jól megfelelünk a különböző vállalásoknak, az EU-n belüli teherelosztási programoknak.

A klímaváltozás elleni küzdelemben hol van a határ aközött, amin tudunk változtatni, és amin nem? Mi tartozik az utópia kategóriájába?

Szerintem még a másfél fokon tartás sem utópia, bár igen komoly feladat. Itthon ez még mindig több mint két fok körüli melegedést jelentene. Az utópia, hogy újra olyan legyen az éghajlat, mint az ipari forradalom előtt.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Mérséklés és alkalmazkodás tekintetében viszont sok mindent lehetne tenni. A mérséklés nekünk jobb lenne, hiszen itt elég nehezen bírunk majd a hatásokkal, például a biológiai sokféleség szempontjából. Mert mit csinálnak a fajok a melegedés miatt? Elkezdenek északra vándorolni. Mivel Magyarország teljesen körbe van véve hegyekkel, nem tudnak rendesen vándorolni a fajok, nem tudnak délebbről simán bejönni, és északra sem tudnak könnyen továbbmenni. Kihalások, jelentős példányszámesések lesznek, így egyre több ökológiai űr marad, amelyeket könnyen alkalmazkodó, invazív fajok tölthetnek majd be. Attól félek, sokkal több invázió, rajzás lesz, például kullancs- vagy parlagfű-invázió.

De bizonyos betegségek is gyakrabban fordulhatnak elő. Egy nagyon olvasott ismerősöm annyira fél az új járványoktól, hogy elkezdett magának bunkert építeni. Egy kiemelkedően okos emberről van szó, aki magas beosztásban volt az Európai Unióban, és szabadidejében a bunkerébe hordja be az élelmiszert arra az esetre, ha kitörne a pandémia, amitől fél.

Harcban a parlagfűvel

Forrás: MTI/Rosta Tibor

Ha a szükséges változtatásokról beszélünk, a magam részéről a mezőgazdaságban elkezdeném csökkenteni a szántásos módszereket, amelyek rosszak a kibocsátás szempontjából. A városokban a parkosítás, növényültetés lenne a legfontosabb, zöld tetők, zöld falak telepítése. A zöld felület aktív légkondicionáló. Ahol ezek telepítése nem megoldható, oda is világos felületek kellenek. Akár törvényileg is szabályoznám, hogy ne lehessen sötét tetőket, közterületi felületeket építeni.

A mostani Nemnövekedés Hetéhez hasonló nemzetközi kezdeményezések mennyit javítanak a helyzeten? Képesek másokat is megszólítani a környezetvédelem, a társadalmi problémák iránt eleve érdeklődő embereken kívül?

Nagyon remélem, hogy igen. Nem kell, hogy mindez a klímához kapcsolódjon, ez csak a jéghegy egyik csúcsa, ami jól látszik. De a pénzügyi válság is idetartozik, a túlfogyasztás, a kölcsönből élés, az erőforrások túlhasználása a probléma gyökere – maga a jéghegy. Nincsenek még kész válaszaink, nincs tökéletes gazdasági alternatívája a kapitalista modellnek, amit elfogadna a társadalom.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Az emberek hajlamosak attól félni, hogy ha valóban változtatni akarunk, vissza kellene költöznünk a sötét, hideg barlangokba. Erről szó sincs, csak meg kell találni azokat a tevékenységeket, életmódokat, amelyek fogyasztás nélkül is boldogságot generálnak. Egy hazai nomád kenutúra is lehet ugyanolyan jó, mint megszállni külföldön egy ötcsillagos szállodában.

(Címlapi kép: Polyák Attila / Origo)