Kiderül az igazság a magnum palackról

Két vörös-, két fehérbor és egy prosecco volt a tesztalany. Igazából borászkörökben is inkább csak a városi legenda szintjén mozog, mintsem tudományos tény, hogy a magnum palackban a bor vagy a pezsgő lassabban fejlődik, így tovább megőrzi frissességét.

A Kreinbacher pincészet honlapján kvázi tudományos igazságként kezeli a kérdést: „A magnumoknál az alapbor, a házasítás ugyanaz, az eredmény mégis egy frissebb, gazdagabb pezsgő finomabb habzással. Ennek egyetlen magyarázata a méretkülönbség: a normál és magnum palack nyaka azonos méretű, míg az űrtartalom a duplája, így ugyanannyi pezsgőre fele annyi levegő jut. A kevesebb oxigén jelentősen, nagyságrendileg tíz nappal lelassítja a második erjedést, amely során újabb, összetett aromák alakulhatnak ki. A hatás az érlelés során is érvényesül; a magnum palackba töltött pezsgők fejlődése lassabb, így a hosszabb érlelési idő után is őrzik frissességüket."

Nem mondom, hogy nem lehet benne igazság. Pláne, mert ők ezt a tradicionális érlelésű pezsgőkre értik, ahol valóban előfordulhatnak ilyen különbségek, bár én ezt, miután végigkóstoltam őket, nem tapasztaltam.

Kreinbacher-pezsgők

Forrás: Origo

Szóval nekiugrottunk páran a feladatnak, hogy érzékszervi vizsgálat alapján első kézből győződjünk meg az igazságról.

Prosecco

Elsőként egy olasz proseccón teszteltük a különbséget. Bortolomiol Senior Extra Dry. A különbség: semmi. Niente, ahogy az olasz mondaná. Természetesen vakon kóstoljuk, hogy a látvány senkit se befolyásoljon. A feladat: mondjuk meg, melyik a magnum, melyik a normál palack. Találgatnánk, ha csak a leghalványabb különbség is felmerülne. De nem. Intenzív, gyümölcsös illat, finom, citrusos savak, krémes szerkezet, apró buborékok, finom habzás. A buborékok mérete és a habzás mértéke is tök ugyanolyan.

Magnum palack vs. normál

Forrás: unikornis

Oremus Mandolás

Na, jó. Lehet, hogy majd a borok másként viselkednek. Nézzük a tokaji, közelebbről tolcsvai Oremus pincészet 2012-es Mandolás Furmintját. Mindkét palackot ugyanattól a kereskedőtől szereztük be, ugyanolyan körülmények között tárolták a borokat. Egy kis levegőztetés után kóstoljuk. Lecsapnánk a legkisebb különbségre is, de nincs mire. Ugyanaz a finoman fás, ásványos, aszalt gyümölcsös illat és íz intelligens savakkal. Egyik sem frissebb vagy érleltebb a másiknál. Az nem a palackméret számlájára írható, hogy amúgy nekem a fa jelenléte még mindig sok ebben a borban.

Bock Ermitage 2012

Jöjjenek a vörösborok! Hátha. Nagyon akarjuk, hogy valami különbséget fedezzünk fel a magnum és a normál méretű palackok tartalmában. Egy pillanatra úgy tűnik, a magnum verzió gyümölcsösebb, de a pillanat elmúlik, miután mindkét palack levegőzött vagy fél órát, már semmi különbség. Lágy, kakaóporos, szárítóan tanninos íz, meggyes felhangokkal, amit sokkal intenzívebb, gyümölcsös-fűszeres illat vezet be. Cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, portugieser, kékfrankos, pinot noir és syrah házasítása.

Bock

Forrás: unikornis

Heimann Birtokbor 2013

Ez is házasítás, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, kékfrankos és syrah. Különbséget egyedül a Bock Ermitage-hoz képest érzünk, igaz, ahhoz képest viszont nagyot. A szekszárdi birtokbor sokkal vitálisabb, arányosabb, ízesebb, a tanninjai is finomabbak. És ami a legfontosabb, hogy a hordó aromái itt valóban integrálódtak, belesimultak az ízképbe. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az utóbbi időben akárhány villányi és szekszárdi vörösbort hasonlítottam össze, nálam mindig a szekszárdi győzött.

Heimann

Forrás: unikornis

Konklúzió

Szóval. Magnum vs. normál (0, 75 dl-es) palack. Az igazság: nincs különbség. Kicsi igazság, de a mienk. Valószínű, hogy a magnum palack a bor nagyságát, nemességét hivatott kifejezésre juttatni akkor, amikor kitalálták. Ma már persze ez sem igaz, hiszen nagyon sok hétköznapi fogyasztásra szánt, könnyű bort is magnum palackba tesznek, ami mára inkább a lédig szinonimája, mintsem az eleganciáé. Mint az élet más területén, itt is bebizonyosodott, hogy nem a méret a lényeg.

(Címlapi kép: Unikornis)