Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Miért jobb a muszlim nőknek, ha nem mi mentjük meg őket?

2016.09.16. 09:45
A nyugati sztereotípiák mentén gondolkodó feministák sok jel szerint lehetetlen helyzetbe hozzák a muszlim nőket.

Azokban a nyugat-európai országokban, amelyekben már két-három generáció óta nagy tömegben élnek bevándorlók, évtizedek óta heves viták folynak a befogadás és a multikulturalizmus határairól. Járhat-e egy muszlim kislány elfátyolozva az iskolába? Épülhet-e mecset egy német városban? Milyen indulatokat szít a muszlim közösségeken belül, ha a városvezetés rábólint a női mecset megépítésére? Ezek a kérdések nem a tavalyi év nagy menekülthulláma során kerültek elő először, a tömeges bevándorlás most mégis nagyon sok muszlim kultúrával kapcsolatos vitát hozott újra a felszínre.

A témával foglalkozó német professzor, a Friedrich Ebert Alapítvány meghívására Magyarországra érkező Riem Spielhaus szerint az elmúlt évek szemléletváltását az is jól példázza, hogy amikor a közelmúltban egy amerikai egyetemen tartott előadást a muszlim kulturális szokásokról, sokan azt hitték, hogy az európai tömeges bevándorlásról fog beszélni.

„Sok amerikainak és európainak a muszlim szó hallatán azonnal a bevándorlás jut eszébe és ez még a jobbik eset, mert még ennél is többen asszociálnak azonnal a terrorizmusra Európában" – mondja Spielhaus.

Ebben az egyre bizalmatlanabbá váló európai légkörben pedig  nincs egyszerű dolguk a bevándorló muszlim nőknek. A vallási és kulturális tradíciókhoz hűen burkát viselő nők ruhája például sok európai ember szemében egyszerre szimbolizálja a muszlim férfiakkal szembeni elnyomottságukat és a terrorizmus fenyegető veszélyét.

Mit tanít a Korán a nőkről? 

Az iszlám vallásnak azért lehet annyi irányzata – köztük sok szélsőséges is – mert a Korán szavait nagyon sokféleképpen lehet értelmezni. Spielhaus szerint, ha megkérdezünk egy muszlim férfit vagy nőt arról, hogy mit gondol a nők iszlámban elfoglalt helyéről, akkor nagy valószínűséggel azt a választ fogjuk kapni, hogy az igazhitűeket nemtől függetlenül egyenlő elbánás illeti. Az is gyakori érv lesz, hogy az iszlám sok tekintetben javított a nők helyzetén. A 6. századi arab félszigeten uralkodó állapotokhoz képest mindenképp.

Forrás: Fazekas Istvan/Fazekas Istvan

Az iszlám nőtörténelmet kutató Azizah Al-Hibri könyvében (Az iszlám nőtörténelem tanulmányozása: Avagy egyáltalán hogyan kerültünk ekkora slamasztikába?) részletesen bemutatja a 6. században az arab félszigeten élt nők kiszolgáltatott helyzetét. Például mindennapos gyakorlat volt a lánygyerekek csecsemőgyilkossága. A nők nem örökölhettek vagyont, de más tekintetben is ki voltak szolgáltatva a férfiaknak. Akkoriban egy férfinak akár száz felesége is lehetett, és halála után fiaiak döntöttek az asszonyok sorsáról. Ehhez képest az iszlám jelentős javulást hozott a nők életébe: korlátozták, hogy egy férfinak hány felesége lehet, a nők is örökölhettek vagyont, őket viszont nem lehetett többé vagyonként megörökölni férjük halála után. Kimondták, hogy ugyanolyan bűn egy nő megölése, mint egy férfié, és hogy egyetlen nőt sem lehet belekényszeríteni a házasságba. 

Jogosan merül fel a kérdés most sokakban, hogy akkor miért vannak még mindig olyan arab országok, ahol létező gyakorlat a női nemi szerv csonkítás és hogy létezik még a gyerekházasság intézménye, noha a legtöbb arab ország törvénye ezt tiltja már. Miért kell külön metrókocsiban utaznia Szaúd-Arábiában a nőknek, és miért fenyegeti őket  akár halálbüntetés is, ha autót vezetnek? Spielhaus szerint pont azért, mert az iszlám eredeti elveit sok muszlim közösség eltorzította a gyakorlatban, és a férfiak számára kedvező patriarchális berendezkedést hoztak létre:

„Azizah Al-Hibri az iszlám nőtörténelemről szóló munkájában arra a következtetésre jut, hogy az iszlám maga nem patriarchális, hanem hogy a patriarchátus torzította el az iszlám igazi üzenetét bizonyos szempontok mentén és bizonyos helyeken."

Miért nem működik, ha mi akarjuk "megmenteni" a muszlim nőket?

Spielhaus szerint a női jogokkal foglalkozó muszlim feministák több szempontból is nehéz helyzetben vannak. Habár mindig is megvolt a témáról való tudás a muszlim társadalmakban, egy iráni származású iszlám jogtudós, Ziba Mir Hosseini arra figyelmeztet, hogy nincs megfelelője a feminizmus szónak a perzsa nyelvben. Azokkal az ügyekkel pedig nehéz mit kezdeni, amelyekre még szava sincsen egy nyelvnek.

Forrás: Fazekas Istvan/Fazekas Istvan

Hosseini például a nők szélesebb értelemben vett dolgaival való foglalkozást érti a feminizmus fogalma alatt, illetve annak felismerését, hogy elnyomják őket otthon és a társadalomban egyaránt. A Londonban élő jogtudós definíciója nagyjából fedi az európai származású feministák gondolkodását a témáról. Csakhogy sok muszlim férfinek és nőnek éppen az elnyomás ugrik be a feminizmus szó hallatán. Spielhaus előadásában ki is fejtette, hogy miért.

A britek által gyarmatosított századfordulós Egyiptomban egy bizonyos Evely Baring brit diplomata és főkonzul vezette az országot. Az angliai Cromer grófja hivatalosan 1883-tól 1907-ig 'harcolt' az egyiptomi nők jogaiért. Azzal indokolta ugyanis a britek jelenlétét az országban, hogy az egyiptomi nőket elnyomják a férfiak és a briteknek fel kell szabadítaniuk őket. Így próbálta legitimálni a brit gyarmatosítók közel-keleti és észak-afrikai megszállását. A dolog szépséghibája csak annyi volt, hogy Baring Angliában utolsó lehelletéig küzdött a női választójog megadása ellen, társalapítója és vezetője volt a Női Választójog Elleni Férfiszövetségnek.

Ez a történet nagyon erősen él az egyiptomi kulturális emlékezetben és a feminizmushoz óhatatlanul a kétszínűség, leigázás, elnyomás fogalmait kapcsolja a legtöbb ember fejében. De nem is kell ilyen régre visszanyúlni ahhoz, hogy meglássuk, a muszlimok nyugati feminizmussal kapcsolatos kétségei az ő szempontjukból nem telejesen alaptalanok. A történelem 2011-ben ismételte meg magát, amikor Laura Bush az afgán nők felszabadításának nemes céljával indokolta a pacifista demokratáknak férje hadjáratát. A felszabadítás jegyében aztán több ezer nő és férfi halt meg vagy maradt özvegyen Afganisztánban.

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Boris Roessler

Spielhaus szerint a rossz történelmi tapasztalatok miatt van olyan nehéz dolga azoknak a muszlim nőjogi aktivistáknak, akik nyugat-európai feminista értékeket próbálnak népszerűsíteni hazájukban. Mert óhatatalnaul a hazaáruló szerepében találják magukat, amikor a gyarmatosító hatalmak értékeit propagálják. 

Tavaly jelent meg magyarul az egyiptomi származású Mona Eltahawy A fátyol fogságában című könyve. A szerző ebben részletesen sorra veszi a nők helyzetét az észak-afrikai és közel-keleti arab országokban. Az arab tavasz idején maga is Kairóban tüntetett, egyik alkalommal pedig a tömeg eloszlatására kiküldött rendőrök eltörték az egyik karját, majd orvosi ellátás nélkül őrizetben tartották.

A korábban amerikai lapoknak tudósító újságírónő akkoriban folyamatosan tudatta az eseményeket a nyugati sajtóval. Például, hogy hogyan kötelezik az őrizetbe vett nőket kötelező szüzességvizsgálatra a rendőrségen, azért, mert kimerészkedtek a házból és hallatni merik a hangjukat. Ezeknek a nőknek nmecsak az volt a tét, hoy megdőljön Hoszni Mubarak elnök hatalma, hanem hogy végre ők is hallathassák a hangjukat közügyekben. 

Mona Eltahawy többször kapott életveszélyes fenyegetéseket a tudósításai miatt, de mégis Egyiptomban maradt, hogy a nyilvánosság segítségével a helyszínen védhesse az egyiptomi nőket. Tavalyi magyar könyvbemutatója után boldogan újságolta, hogy a lehetőségekhez képest mennyit javult országában a nők helyzete Mubárak megbuktatása óta. Korábban például semmi következménye nem volt annak, ha egy férfi a nyílt utcán odajött hozzá és megfogta a fenekét. Amikor viszont a legutóbbi ilyen esetnél feljelentést tett, végre igazat adtak neki a rendőrségen és pénzbírságot szabtak ki az elkövetőre. 

Forrás: MTI/EPA/Yonhap/-------------------

Az egyiptomi újságírónő példája jól mutatja, hogy mennyire más léptékekben halad a feminizmus a muszlim országokban. És éppen ezért, miért nem lehet egy az egyben ráhúzni ezekre a kultúrákra az európai feminista értékeket. Csakhogy a tömeges európai bevándorlással közvetlen közelségbe kerülünk például a muszlim kultúra értékeihez és számunkra ellentmondásos gyakorlataihoz. A szilveszter éjjel Kölnben történt nőkkel szembeni molesztálások jogosan vetették fel ismét a sürgető kérdést: hogyan lehet kezelni a kulturális különbségeket?

Mindez persze a muszlimok szempontjából ugyanilyen égető kérdés. Számunkra alapvetés, hogy egyetlen férfi sem tapogathat ismeretlen nőket a tömegben, a burkát viselő muszlim nők viszont ugyanilyen értetlenül állnak a burkaviselésüket korlátozó francia rendeletek előtt. Ami sok európai számára az elnyomásuk jelképe, nekik az identitásuk része, amitől a nyugatiak meg akarják fosztani őket. Egébként erre is volt már példa a történelem során. Az ötvenes években Algériában a francia tábornokok jószándékú feleségei a nyílt utcán egyszerűen letépték a fátylat egy csoport algériai nőről, gondolván, hogy ezzel a gesztussal felszabadítják őket. Egyedül az érintett nőktől felejtették el megkérdezni, hogy szeretnének-e fátyol nélkül sétálni. 

Spielhaus előadásában felhívta a figyelmet egy kanadai kutató munkájára, aki felkereste Párizs bevándorlók lakta elővárosait, hogy közvetlenül a muszlim nőket kérdezze a helyzetükről. Jennifer Selby tanulmányának egyik legfontosabb konklúziója, hogy a muszlim nők többsége maga akar dönteni a saját életviteléről és öltözködési szabályairól.

Nem szeretnék, ha az apjuk vagy a férjük, de azt sem, ha a francia elnök törne pálcát felettük. Az iskolai kendőviselés vagy az utcai burkaviselet tiltásával kapcsolatban az volt a legfontosabb kritikájuk, hogy őket soha nem kérdezték meg erről, de másról sem. Pedig amiben tényleg segítségre lenne szükségük, az például a munkatalálás. A stabil megélhetés ugyanis lehetővé tenné számukra, hogy a családon belül, de a társadalomban is felvehessék a harcot a diszkrimináció ellen és élhessenek jogaikkal. A burkaviseletükön aggódó feminista gondolkodóktól inkább ebben kérnének segítséget a megkérdezett muszlim nők.

Forrás: Fazekas Istvan/Fazekas Istvan

A közelmúltban egyébként több példa is alátámasztotta, hogy a Nyugat-Európában élő muszlim nők igenis ki tudnak állni magukért a számukra fontos kérdésekben. Sőt ha kell, akkor még férjükkel is bátran szembeszállnak az elveikért. 

Talán az egyik legjobb példa erre a télen megnyílt női mecset Dánia fővárosában, ahol a nők kizárólag női imámokkal értelmezik a Korán szavait.  A dán muszlim közösségeken belül nem kis vita kísérte a mecset felépülését, ellenzői is akadtak szép számmal. Egy maroknyi, határozott muszlim nő azonban nem hagyta meghiúsulni a számukra fontos projektet.

 (Címlapi kép: Origo)