Okleveles hableány lettem

2017.03.21. 13:09
A világ talán egyik legfeleslegesebb képessége a szakszerűen elsajátított sellőúszás, és valószínűleg kevés olyan tevékenység van, ami elsőre (és másodjára is) annyira értelmetlenül hangzik, mint az alámerülés hableányuszonyban, de mi azért kipróbáltuk a műfajt. Magunk sem gondoltuk volna, hogy nemcsak a gyereket érdemes elküldeni egy sellőtanfolyamra. 

A sellősködés Amerikában néhány éve már – elsősorban a fiatal lányok körében – népszerű hobbinak számít, és ezért részben biztosan a négy évadot megélt, H2O: Just Add Water hableányokról szóló, népszerű tévésorozatot terheli a felelősség. Csakhogy nemcsak az amerikai tinik kattantak rá a színes uszonyokkal csábító sellőúszásra, hanem Ausztráliában, a kelet-ázsiai országokban és Németországban is működnek már hableányiskolák, sőt 2014-ben, Bécsben is elindultak az első tanfolyamok. Bármilyen nevetségesen hangzik is, ma már vannak professzionális hableányok (és habfiúk), akik részben oktatják a sellősködést, részben pedig show-műsorokkal szórakoztatják a világ szebb részein a nyaralókat, esetleg a születésnapi zsúrok gyerekseregét.

Az osztrák hableányszövetség, az Austrian Mermaids profiljába leginkább csak az oktatás tartozik. Egy házaspár, a víz alatti fényképezéssel foglalkozó Harald Slauschek és az úszás- és búvároktató Nicole Slauschek alapította az iskolát, főként a kislányukból inspirálódva, aki a szülőkhöz hasonlóan imád víz alá merülni.

Az Austrian Mermaids most már tíz hivatásos hableányt foglalkoztat, tartanak kurzusokat kezdőknek és haladóknak egyaránt, az iskola híre pedig már Magyarországra is eljutott.

Fotó: Mudra László – Origo

Amikor kiderült, hogy hamarosan újabb tanfolyamuk indul a Therme Wien nevű fürdőkomplexumban, és az októberi másfél órás workshop azon ritka alkalmak egyike lesz, amikor nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is tartanak sellőoktatást, nem sokat vacilláltam a jelentkezéssel.

Mert hát melyik nő ne akart volna kiskorában hableány lenni!?

Gondoltam, ennyivel tartozom a gyerekkoromnak. 

Hogy kerül ember az uszonyba?

Amennyire eltökélt voltam azonban az elején, úgy bizonytalanodtam el egyre inkább Bécshez közeledve. A felhívás szerint 8-tól 99 éves korig bárki jelentkezhet az oktatásra, de vajon akad-e még rajtam kívül olyan elvetemült felnőtt, aki belepasszírozná magát egy rózsaszín uszonyba?

Nemcsak attól tartottam, hogy még a végén én leszek az egyetlen nagykorú a workshopon, hanem attól is, hogy esetleg nem férek majd bele a feszes kis ruhába, és nem fogom tudni megtanulni az egyébként nagyon elegáns, víz alatti tekergést. Ciki lett volna, ha a gyerekkori álom megvalósulása végül csúnyán kudarcba fullad.

Fotó: Mudra László – Origo

A félelmeim azonban majdnem alaptalannak bizonyultak. A tanfolyamra összesen öten érkeztünk, és ebből hárman ugyan valóban tizenéves lányok voltak, de szerencsére egy nálam idősebb nő is hasonló buzgalommal csatlakozott a csoporthoz.

A Sandy hableány művésznévre hallgató oktató szerint időnként fiúk is bevállalják a sellőuszonyt, és bár ezúttal kizárólag lányok és nők csapták a hullámokat, van rá bizonyíték, hogy léteznek a világban Mermanek, azaz férfi sellők is.

Az edzést egy felvezető, inkább a gyerekekre szabott elméleti oktatással kezdtük, de ez nagyjból negyed órát vett el az egészből, így túl lehetett élni. Egy ilyen felkészítőn szó esik a különböző sellőfajtákról; a mitológiai alakokról, mint a szirének vagy német nyelvterületen a nixék, és a külön kategóriát (!) képező hableányokról is, akik – az oktató állítása alapján – a tengerek tisztításáért felelnek. Jó pont jár a szervezőknek azért, hogy az egész kurzus körítését a környezetvédelemre hegyezték ki, már ezért megéri a gyereket beíratni egy ilyen tanfolyamra.

Még szárazon

Fotó: Mudra László – Origo

A gyakorlati rész viszont már nem csak a kiskorúak számára tartogatott kihívásokat. A jó hír az, hogy a színes, fürdőruhaanyagból készült uszonyokból több méret is van, így mindenki megtalálta a magának megfelelőt, a ruhákba pedig egészen könnyen bele lehetett bújni. Összehasonlításképpen: egy nejlonharisnyát több szenvedéssel erőszakolok a lábamra, mint egy sellőuszonyt. A kellemetlenebb hír, hogy már a medencéig való eljutás, vagyis araszolás sem volt egyszerű. Beletelt egy kis időbe, míg megbarátkoztunk a helyzettel, hogy össze vannak kötve a lábaink, és a hosszú farokrész miatt a testünk új kiterjedéséhez is hozzá kellett szoknunk. 

Egy sellőnek nincsen térde

A sellőúszást általában nem sorolják sem a sportok, sem az extrémsportok közé, az uszonyfetisiszták inkább csak hobbiként tekintenek rá – aki teheti, az a korallzátonyok környékén vízitündérkedik. Ennek ellenére a megközelítőleg másfél órás tréning elsőre biztosan fárasztó egy olyan embernek, aki egyébként ritkán szokott víz alatt úszni. Hiszen itt annál inkább vagyunk sellők, minél tovább tudunk a felszín alatt tartózkodni egyetlen levegővétellel. Ez rendesen megdolgoztatja a tüdőnket, és az izmainkat sem kíméli.

Fotó: Mudra László – Origo

A sellőúszás technikája tulajdonképpen nagyon hasonló a versenysportnak számító uszonyos úszás technikájához, ahol delfinező, hullámzó mozgással és egy monouszonnyal tudunk haladni a víz alatt. A delfinezés a lábat, a feneket, de legfőképpen a törzs izomzatát dolgoztatja meg nagyon:

az első hableánykurzus után alap, hogy izomlázunk van a hátunk alsó szakaszán és a hasunkban.

Delfinezni nem könnyű, de másfél óra alatt nagyjából meg lehet tanulni. Mivel egy sellőnél nem elsősorban a gyorsaságon van a hangsúly, hanem a kifinomult és látványos mozdulatokon, így nagyon fontos betartani rögtön az elején egy aranyszabályt: sose felejtsük, hogy a sellőknek nincs térdük! Amint képesek vagyunk elvonatkozatni attól, hogy lábakban végződünk, akkor előbb-utóbb nem egy békához hasonlóan fogunk rugdalozni, hanem fejből, törzsből adjuk majd magunknak a lendületet, és így lesz hullámzó a mozgásunk is. Ezt megtanulva már eljutunk arra a szintre, hogy az óra végén kiérdemeljük az osztrák hableányszövetség oklevelét.

Sandy hableánycsókja.

Fotó: Mudra László – Origo

Megtanultam sellőül, mihez kezdjek vele?

Sandy első körben azt javasolja, hogy egy kezdő tanfolyam után vegyünk részt a haladó órákon is, mert azokon már nemcsak azt tanulhatjuk meg, hogyan ússzunk át például egy hulahoppkarikán, vagy kerülgessünk bójákat, hanem egészen látványos mozdulatok elsajátítására is lehetőségünk nyílik. Egy haladó sellő már tud az oldalán és hanyatt is haladni, képes függőlegesen hullámozni és szinkronban úszni a többi hableánnyal, habfiúval (a profik így csinálják).

Fotó: Mudra László – Origo

Persze, sellőtanfolyamokat elvégezni nem a legolcsóbb szórakozás, a bécsi kurzus az uszony kölcsönzésével együtt megközelítőleg 18 ezer forintjába kerül egy résztvevőnek. Lehet, hogy ezért érdemes inkább nyaraláskor a tengerben vagy a Balatonban kikísérletezni a sellőtrükköket (ez sportnak sem utolsó), uszonyt több webshopból is tudunk rendelni hozzá.

Aki pedig nagyon komolyan gondolja, az részt vehet nemzetközi sellőtalálkozókon, sőt akár a YouTube-sztárságig is eljuthat, és végső soron hableánykarriert is csinálhat.

(Címlapi kép: Mudra László)