Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Nálunk még a tudományban is szexizmus uralkodik

2016.11.24. 08:45
Hogyan működik a szexizmus a tudomány hierarchikus világában, és miért hátráltatja ez a női kutatók előrejutását a ranglétrán? Nők a tudományban címmel első alkalommal rendeztek kerekasztal-beszélgetést a Magyar Tudományos Akadémián, és a résztvevők szerencsére nem féltek a kényes kérdések érintésétől.

Hogyan történhet meg, hogy egy nemzetközileg elismert női kutatót előbb választanak meg az Amerikai Tudományos Akadémia, mint a magyar akadémia tagjává? Ráadásul azért, mert a szakterületén szintén elismert kutató férje már tagja az Akadémiának. Miért tíz százalék alatti a női akadémikusok aránya, amikor jóval több nő szerez doktori fokozatot, mint férfi? Hogyan működik a szexizmus a tudomány hierarchikus világában, és miért hátráltatja ez a női kutatók előrejutását a ranglétrán?

Első pillantásra nehéz szabadabb életet  elképzelni, mint amilyen egy kutatóé. Könyvtárakban ülnek és laboratóriumokban kutatnak, tanulmányt írnak, aztán szerte a világon előadják az eredményeiket. Oké, gyerekvállalás után mindez kicsit nehezebbé válik a női kutatók számára, de még mindig sokkal rugalmasabb életet élhetnek, mint a versenyszférában dolgozó nőtársaik.

Nők a tudományban

Forrás: Mudra László/Mudra László

Bevallom, ezek a leegyszerűsített sztereotípiák éltek a fejemben a kutatói életről, így kissé szkeptikusan mentem el a Magyar Tudományos Akadémián első alkalommal megrendezett Nők a tudományban kerekasztal-beszélgetésre. A téma: a tudományos világon belüli nemi egyenlőtlenségek és a női kutatók szakmai előrejutását hátráltató tényezők.

Pedig példák a környezetemben is akadnak bőven. Egy pályája elején járó kutató barátnőm számára évente ismétlődő dilemma a szakmai előmeneteléhez szükséges hosszabb távú külföldi ösztöndíj és itthoni párkapcsolata összeegyeztetése. Egy másik kutató ismerősöm részben azért várt az utolsó percig a gyerekszüléssel, hogy neve legyen a szakmában, mielőtt jó ideig a gyermeke fogja lekötni napjai túlnyomó részét.

Hol vesznek el a tehetséges nők?

De még az ő történeteik ellenére is úgy gondoltam, a kutatói pálya viszonylagos rugalmasságánál fogva a többihez képest nagyobb szakmai kiteljesedést biztosíthat a nőknek. De tévedtem, és erre elsőként a kerekasztal-beszélgetést felvezető Török Ádám (az MTA főtitkára) statisztikáinál ébredtem rá. A versenyszféránál elviekben humánusabbnak mondott állami szektornak sajnos ugyanúgy megvannak azok a törvényszerűségei, amelyek nem kedveznek a nőknek.

Tudományos pályájuk kezdetétől fokozatosan morzsolódnak le a női kutatók

Forrás: Mudra László/MTA Kommunikáció

Viszonylag magas, ötven százalék fölötti az egyetemet végzett nők aránya, sőt még a doktori fokozatot  is harmincöt százalékuk szerzi meg, szemben a képzésre beiratkozott férfiak tíz százalékával. 

Tudományos pályájuk kezdetétől azonban fokozatosan morzsolódnak le a női kutatók. Olyannyira, hogy a magyar kutatói pálya csúcsát jelentő akadémiai tagságnál már tíz százalék alatti a női akadémikusok aránya. És mielőtt elkezdenénk az Akadémiát szidni, nem árt egy pillantást vetni a Nobel-díjasok nemi megoszlására sem. Az eddigi kilencszáz díjazottból összesen negyvenkilenc női kutató kapta meg a Nobelt. Adódik a kérdés, hogy

hol vesznek el a tehetséges nők?

Az MTA kerekasztal-beszélgetésén részt vevő női akadémikusok szerint a probléma túlmutat a családalapításon, bár a gyerekvállalás és a párkapcsolat kétségkívül egyike az első jelentős akadályugrásnak egy kutatónő életében.

A fiatal csillagász, Kóspál Ágnes különböző ösztöndíjakkal hat évet töltött külföldön, mielőtt a Lendület Programmal hazatért:

A mostani fiatal kutatók számára már természetes a mobilitás, különösen pályájuk első tíz évében. Viszont az egy-két éves külföldi szerződésekkel szükségszerűen együtt jár a létbizonytalanság is, illetve párkapcsolati és gyerekvállalási szempontból is nehezen menedzselhető ez az időszak.”

Európa országai között lényeges különbségek vannak abban, hogy hol mennyire támogatják a nők szakmai előmenetelét és szülés utáni visszatérésüket a munkaerőpiacra. Kóspál Ágnes például dolgozott olyan nyugat-európai kutatóintézetben, ahol az idősebb női kollégák külön erre a célra létrehozott mentorprogrammal egyengették a fiatalabb kutatónők pályáját.

Kóspál Ágnes

Forrás: Mudra László/MTA Kommunikáció

A társadalmi berendezkedés hatását a nők karrierjére Lovász Anna, az MTA Közgazdasági és Jogtudományi Intézet kutatójának személyes példája is jól illusztrálja. Kislánya másfél éves volt, amikor a szülés után először eljutott egy Budapesten megrendezett szakmai konferenciára. Csak egy napot tudott távol maradni otthonról,  de már ennek is nagyon örült. A konferencián találkozott viszont egy holland kutatónővel, akinek négy hónapos ikerbabái voltak otthon, mégis három napra érkezett Budapestre. 

A szülési szabadság hossza, az egyes országok gyermekellátó rendszere közötti különbségek és a családon belüli tehermegosztás egyaránt befolyásolják, hogy egy kutatónő szülés után mikor tud visszakapcsolódni a szakmai munkába.

Lovász Annáék Magyarországon elsőként alapítottak virtuális kutatócsoportot azért, hogy a tudományos életben dolgozó nők ne essenek ki hosszú időre a szakmai munkából. Olyan Skype-konferenciákat tartanak, amelyeken ölükben pár hónapos csecsemőjükkel vehetnek részt a kutatók, és rendszeresen megosztják egymással a legfrissebb nemzetközi szakirodalmat is.

Lovász Anna

Forrás: Mudra László/MTA Kommunikáció

Üvegplafon vagy labirintus

A gyerekvállalás utáni első években nagyon bizonytalanná válik a kutatásra és publikálásra szánható idő, és egy darabig a konferenciázásból is kiesnek a nők. Az előmenetelhez és a szakmai fejlődéshez pedig sokat számítanak a nemzetközi megjelenések és  kapcsolatok, amelyek alaposan le tudnak morzsolódni ebben az időszakban. A lemaradás – ami egy-két kieső évvel ha nehezen is, de talán még behozható – csak tovább hatványozódik, ha több gyereket tervez valaki.

De nem csak a munka és a magánélet összeegyeztetése problémás a női kutatók életében

A nők hazai munkaerőpiaci helyzetét kutató Nagy Beáta szerint a gyakran emlegetett üvegplafon-effektus helyett szerencsésebb lenne labirintus metaforát használni. A kutató szerint jól azonosíthatóak azok a pontok, ahol a nők folyamatos akadályokba ütköznek szakmai karrierjük során, és sokszor el sem jutnak az üvegplafon ostromlásáig:

  • A legtöbbször már a kezdőfizetése is magasabb egy férfinak, mint ugyanolyan végzettséggel azonos poziciót betöltő kolléganőjének.
  • Az előléptetés sorrendje: több tanulmány között Nagy Beáta kutatásai is azt támasztják alá, hogy a férfiak gyorsabban haladnak a szakmai ranglétrán.
  • A nők kompetenciájának folyamatos munkahelyi megkérdőjelezése: még mindig állandóan visszatérő kérdés az előléptetéseknél, hogy mennyire egyeztethető össze a tudós és az anya szerepe.
  • A nők magasabbnak tartott empátiaérzéke miatt feletteseik hajlamosak több tanítványt rájuk bízni, mint férfi kollégáikra. A mentorálás sok időt és figyelmet igényel, ami gyakran hátráltatja a kutatást.
  • Kapcsolati tőke: ahogy más szakmákban, a tudományban is nagyon sok múlik azon, hogy a kutatók be tudnak-e jutni bizonyos szakmai körökbe. Női kutatókra lefordítva a dolgot, a tét tulajdonképpen az, hogy be tudnak-e törni a jellemzően férfi tudósok által dominált old boys klubokba.

A kutatónő szerint a tudományos világon belül jól érzékelhető a Bibliából ismert Máté-effektus („akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól még az a kevés is elvétetik”). Statisztikák sora támasztja alá, hogy a női kutatóknak többet kell letenniük az asztalra ahhoz, hogy a publikációkban ugyanannyira idézzék őket, mint azonos szinten álló férfi kollégáikat (egy kutató szakmai megítélésének fontos kritériuma az idézettsége – a szerk.). De Nagy Beáta szerint erre a jelenségre erősít rá a média is azzal, hogy előszeretettel férfi szakértőket szólaltatnak meg a műsorokban. Ezzel pedig a tágabb nyilvánosság szemében is maszkulinná teszik a tudományt.

Nem csak szép, még okos is?

A nők munkahelyi helyzetével foglalkozó kutatónő felidézett egy kellemetlen személyes élményt is. Pár éve egy konferencia után férfi kollégája „ügyes kislányok voltatok” felkiáltással dicsérte meg az előadását. 

Biztosan nem akart rosszat, mégis, ezzel gyakorlatilag azt mondta, hogy nem csak szépek vagyunk, hanem okosak is.

Nem kéne így lennie, ennek ellenére a nemiség észrevétlenül csúszik bele a közbeszédbe. És ez fokozottan igaz az olyan hierarchikus pályákra, mint amilyen az Akadémia és a tudomány világa is. Mégis, Nagy Beáta szerint első körben mikroszinten lehet a legtöbbet tenni a nemi különbségekből adódó egyenlőtlenségek felszámolásáért. Például, ha a férfi kollégák nem kevernek bele a beszélgetésbe szakmától független, a nemiségre vonatkozó megjegyzéseket. Vagy ha kiállnak kolléganőjük mellett, amikor a neméből adódóan éri hátrány egy munkahelyi szituációban. Akár előmenetelről, akár olyan apróságokról legyen szó, mint hogy egy bizottsági ülésen a férfi kollégák egyszerűen belevágnak kolléganőjük szavába. Vagy éppen a szakmában szintén elismert férje miatt nem léptetnek elő valakit. 

Jobbról Kondorosi Éva

Forrás: Mudra László/MTA Kommunikáció

Kondorosi Évát, az MTA Biológia Osztályának nemzetközi szinten is elismert kutatóját például harmadszori nekifutásra nevezték ki akadémikussá. Saját elmondása szerint akkor is csak azért, mert időközben az Amerikai Tudományos Akadémia tagjai közé is beválasztották. Annyi „bűne” volt itthon, hogy férje a Széchenyi-díjas biológus, Kondorosi Ádám, aki már tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Feleségét azért vonakodtak szintén akadémiai taggá választani a jelölő testület tagjai, hogy elkerüljék a pozitív diszkrimináció látszatát. Pedig a kutatónő szakmai teljesítménye férje pályájától teljesen függetlenül megállta a helyét nemzetközi szinten is.

A női összefogás csodákra képes

A korábban már említett, Németországban például már jól bejáratott mentorhálózat lényege, hogy az idősebb női kutatók tanácsokkal látják el fiatalabb kolléganőiket, és befolyásuk révén egyengetik útjukat a tudományos pályán. Ausztriában ezenkívül létrehoztak egy kereshető adatbázist is, amivel kimondottan

a női kutatók láthatóvá tétele a cél.  

De a rendszerszintű megoldásokon túl egészen apró női praktikák is jól működhetnek. Barack Obama elnökségének első ciklusa alatt például nem volt kifejezetten nőbarát hely a Fehér Ház. Az elnök tanácsadói körét férfiak dominálták, akik a megbeszéléseken gyakran erőből lesöpörték a kisebbségben lévő női tanácsadók ötleteit. Susan Rice nemzetbiztonsági tanácsadónak egy alkalommal még figyelmeztetnie is kellett egyik férfi kollégáját, hogy ne felejtse el őt is meghívni egy fontos zárt körű megbeszélésre.

A Fehér Ház női alkalmazottai hamar rájöttek, hogy a férfidominanciát csak közös erővel törhetik meg, és elkezdtek összedolgozni. Amikor egy megbeszélésen az egyikük valamilyen fontos szempontot vetett fel, egy másik, majd egy harmadik nőtársuk más szavakkal ismételte meg az elhangzottakat. Így férfi kollégáik már nem tudták figyelmen kívül hagyni a mondandójukat, sőt egy idő után bizonyos helyzetekben hajlamosak voltak saját ötletükként emlékezni a nők által megfogalmazott javaslatokra. Obama is egyre több női tanácsadót hívott legbizalmasabb tanácsadói körébe, és elnöksége második ciklusára a Fehér Ház osztályvezetőinek közel fele már női alkalmazott volt.

Hétköznapi figyelmességek

A már említett pozitív külföldi példák (női kutatók számára létrehozott adatbázis, mentorprogram) mellett itthon is vannak ígéretes kezdeményezések. Elég csak a Nők a tudományban Egyesület munkájára vagy az olyan kisközösségi projektekre gondolni, mint Lovász Annáék virtuális kutatócsoportja. De már az is nagy szó, hogy a Magyar Tudományos Akadémia vezetése időről időre napirendjére tűzi a női kutatókkal kapcsolatos kérdéseket, illetve egy munkacsoport megoldási javaslatokat próbál kidolgozni az intézeteken belüli nemi arányok kiegyenlítésére.

Nagy lökést adhatnak a női kutatóknak az elismerések is. A „L'Oréal – UNESCO A nőkért és a tudományért” díjat például kifejezetten tehetséges fiatal női kutatóknak hozták létre. Október végén osztották ki az ez évi díjakakat. Idén dr. Farkas Klaudia belgyógyász és dr. Jeney Viktória vegyész kapták meg a pénzjutalommal járó elismerést. 

Az igazi, rendszerszintű változást Nagy Beáta szerint mégis a hétköznapi figyelmességek és a tudatos odafigyelés hozhatja majd meg a női és férfi kutatók karrierútjának kiegyenlítésében.

Ha például egy három évre szóló kutatói ösztöndíjat nem úgy ír ki egy tudományos intézmény, hogy abba a szülési szabadság ideje is beleszámít (hiszen ez gyakorlatilag kutatás szempontjából nem túl termékeny időszak egy kutatónőnek). Vagy ha a konferenciaszervezők tudatosan odafigyelnek rá, hogy lehetőleg egyensúlyban legyen a meghívott női és férfi előadók aránya. És persze, ha az intézmények vezetői is tisztán szakmai szempontok alapján ítélnek a női és férfi kutatók előmenetelénél.

De Nagy Beáta szerint van még egy fontos dolog, amit viszont csak a női kutatók tehetnek meg önmagukért, és amiben sokszor jobbak a férfiak: a nem túlzásba vitt önpromóció, vagyis eredményeik büszke hirdetése szakmai körökben. 

(Címlapi kép: Mudra László/ MTA Kommunikáció)