Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Hogy lesz a gyerekemből radikális?

2016.12.02. 09:18
Hogy lesz egy vallásos fiatalból bombatámadásra kiképzett terrorista? A radikalizmus nagyon könnyen beszivárog az iskolákba, így hát beszélni kell róla. 

A radikalizmussal szemben nehéz helyzetben vannak a tanárok. Hogyan lehet úgy beszélni a témáról, hogy közben még véletlenül se csináljanak reklámot a szélsőséges mozgalmaknak és eszméknek? Mindezt ráadásul a teljesen politikamentes magyar oktatási rendszerben. Csakhogy mivel a radikalizmus utat talál az iskolákba is, valahogyan muszáj beszélni róla.

Az Aktív Fiatalok Kutatócsoport felmérése alapján a felsőoktatásban tanuló magyar fiatalok nyolc százaléka vallja magát radikálisnak. Közép- és általános iskolából nincsenek adataik, de a pedagógusok tapasztalata alapján a 14–18 éves korosztályban minden évfolyamban akad néhány szélsőséges eszmékkel szimpatizáló gyerek, akinek a hangja gyakran fel is erősödik az osztályon belül.

A skála nagyon széles, gyakorlatilag a Hitler élete iránti élénk érdeklődéstől a konkrét radikális mozgalmakhoz való csatlakozásig tarthat – derült ki egy kerekszatal-beszélgetésen, amelyet a Political Capital tartott a témában. 

Forrás: Political Capital

Az Artemisszió Alapítvány is rendszeresen szervez olyan iskolai foglalkozásokat, amelyeken aktuális társadalmi ügyeket dolgoznak fel közösen a gyerekekkel. Legutóbb a menekültügy volt a téma az egyik középiskolásoknak szervezett foglalkozáson. Tarján Edina, az alapítvány munkatársa megdöbbenve tapasztalta, hogy néhány diák milyen radikális megoldási javaslattal állt elő. Azt tanácsolták, hogy építsenek egy nagy hajót, tegyék rá a menekülteket, és süllyesszék el őket a tengerbe.

Nehéz jól megközelíteni ezeket a témákat, mégis talán a legtöbbet egy tanár tehet azért, hogy változzon ezeknek a gyerekeknek a gondolkodásmódja

– mondta Vitáris Balázs, a Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium magyartanára, aki szerint az állampolgári nevelésnek és a közügyekről való gondolkodásnak nagyon is helye van az iskolában, ő legalábbis igyekszik beemelni ezeket a témákat is a tanórákba és a szünidei beszélgetésekbe.

És ha jobban belegondolunk, akkor tényleg felvetődik a kérdés, hogy miért éppen a fiatalok jellemformálásában meghatározó szerepet betöltő oktatási rendszer igyekszik az iskola falain kívül tartani a beszélgetést a radikális eszmékről.

Vitáris Balázs szerint a jelenlegi, pedagógusokat és diákokat egyaránt túlterhelő rendszerben egy tanárnak sokkal kockázatmentesebb büntetőeljárást indíttatnia egy gyerek ellen, ha például horogkereszt-rajzoláson kapja. Ugyanakkor a rendőrség statisztikái alapján pont azokból a gyerekekből lesz később nagy eséllyel bűnöző, akik hasonló kisebb bűncselekmények miatt egyszer bekerülnek a büntetőeljárásba. A kerekasztal-beszélgetésen részt vevő, gyűlölet-bűncselekmények  felkutatásával foglalkozó alezredes, Boross Zsigmond Attila szerint a gyerekek sokszor nincsenek is tisztában egy-egy jelkép pontos jelentésével:

„Gyakran találkozom olyannal, hogy egy gyerek valamin összeszólalkozik a tanárral, óra közepén kirohan a WC-be, és dühből felrajzol egy horogkeresztet, amit aztán megrettenve fedez fel a tanár. A rendőrségi eljárásnál ilyenkor sokkal célravezetőbb első körben leülni beszélgetni a gyerekkel, elmagyarázni neki, hogy mit jelent a tiltott jelkép, amit használt, és megérteni a motívációit.”

Forrás: AFP/John Thys

A megközelítés módja azonban nem mindegy, hiszen a szélsőséges csoportokhoz való tartozás sokszor erős közösségi élménnyel is társul, ami alapjaiban meghatározhatja egy fiatal identitását.

Az Aktív Fiatalok kutatásából például az is kiderült, hogy a szélsőséges mozgalmak azokon a kelet-magyarországi kistelepüléseken tudják a legtöbb fiatalt becsatornázni, ahol nincsen egyéb szórakozási lehetőségük. Boross Zsigmond Attila tapasztalata alapján a faji gyűlöleten alapuló bűncselekményeket gyakran csonka családból származó, mélyszegénységben élő fiatalok követik el. Őket azért tudják könnyen megszólítani a radikális csoportok, mert sokszor tisztséget adnak és közösséget kínálnak nekik. Visszakövetve egy-egy bűncselekményt,  Boross szerint a tettes motivációjánál mindig nagyon meghatározó elem a csoport elvárásának való megfelelés.

A fiatalok kíváncsiak

Legyen szó romák elleni gárdistafelvonulásról, iszlám szélsőségesek terroristakiképző táboráról Londonban vagy a menekültek széles körű társadalmi gyűlöletéről, a radikális megközelítés egyre több színtéren erősödik körülöttünk, és a világ dolgaira kíváncsi fiatalok szemét sem lehet bekötni.

Ezt felismerve uniós támogatással egy egyedi radikalizmusprevenciós oktatási csomagot dolgozott ki a Political Capital kutatóintézet, illetve egy német és angol partnerszervezet. Az Extreme Dialogue projekt keretében hét – rövidfilmekből, a filmek feldolgozását segítő oktatási anyagokból és tanári segédletekből álló – csomagot készítettek. Elsősorban a 14–18 éves korosztályt célozzák a más-más téma köré épülő kisfilmek. Mindegyik rövid portréfilm a radikalizmushoz kapcsolódik, és egy olyan embert mutat be, aki élete egy pontján a radikalizmus áldozata vagy éppen megszállottja lett. Magyarországon egy film készült, amely a Devecseren élő Horváth Szabolcs történetén keresztül szemlélteti, hogyan hatott rá és családjára, illetve a város közösségére a 2012-es romallenes demonstrációban kicsúcsosodó előítéletesség és diszkrimináció.

2012. augusztus 5-én szélsőjobboldali csoportok romaellenes felvonulást tartottak Devecseren. A rendőrök csendes masírozást ígértek a romáknak, ám a tömeg egy ponton bedurvult, többek között Szabolcsék házát is kövekkel dobálták, és azt skandálták, hogy „meg fogtok dögleni, büdös cigányok, éjjel visszajövünk, és rátok gyújtjuk a házat”. 

 

Mindenki attól félt, hogy most mind meghalunk  

– mondja Szabolcs a videóban, akinek különös csalódás volt gyerekkori barátját is felfedezni a kődobálók között.

Egy másik, Angliában készült kisfilm a vallási radikalizmussal foglalkozik. A török származású és Londonban nevelkedett Danielt – az iszlám vallás iránti mély érdeklődését kihasználva – egyetemi évei alatt egy muszlim ismerőse vezette be egy szélsőséges iszlamista szervezetbe, az Al-Muhajirounba. Omar Barki Mohammad volt a vallási vezetőjük, aki arra tanította őket, hogy meg kell kövezni a nőket, ha bűnt követnek el, és ki kell végezni azt az embert, aki elhagyja az iszlám vallást.

Szinte atyai példakép lett, csodálatos érzés volt, az életemnek célja lett, volt számomra egy terv”

– emlékszik vissza Daniel a szervezetben eltöltött éveire és vallási vezetőjéhez fűzödő érzéseire. Közben megszakította a kapcsolatot családjával, és lassan a teljes szociális körét a szélsőséges szervezet tagjai alkották.

A tanítás dehumanizálta a nem muszlimokat, ők voltak a kafirok. Emlékszem a srácra, aki behozott a szervezetbe. Egyszer a vonaton ültünk, és azt mondta, ki tudom szagolni ezeket a koszos kafirokat. Fel kellett volna, hogy háborítson, de számomra teljesen természetes dolog volt így nézni a nem muszlimokra.”

Daniel odáig radikalizáldótt, hogy már elkezdték kiképezni egy londoni bombatámadáshoz. A legutolsó percben húzta meg a vészféket. A raktárhelyiségben, ahol a bombát készítették, volt egy poszter a 9/11-es merényletben részt vevő terroristákról, akiket a szervezet tagjai szentként dicsőítettek. Egyik alkalommal odalépett a poszterhez egy muszlim asszony, és sírva mesélte a vezetőnek, hogy az öccse is akkor halt meg.

Ránéztem a vezetőre, és semmi bűntudat nem volt az arcán, csak önelégült mosolyt láttam. És abban a pillanatban rájöttem, hogy nem kapcsolhatom magam ilyen emberekhez– magyarázza a videóban Daniel, hogy végül miért hagyta el a szervezetet, amivel tulajdonképpen az összes baráti kapcsolata is megszakadt.

Korábban, amikor végignézte a tévében a szeptember 11-ről készült felvételeket, csak elégedettséget érzett magában. Pedig látta, ahogy az emberek egymás után ugranak ki az épületből, nehogy elevenen égjenek  el. De úgy emlékszik, akkoriban egy percre sem jutott eszébe, hogy azoknak az embereknek családjuk, párjuk, gyerekeik vannak.

A szervezetben úgy mutatták be az egészet, hogy ha megkérdőjelezed a tanításokat, tulajdonképpen Istent kérdőjelezed meg

– magyarázza utólag Daniel, hogy miért tudták teljesen átmosni az agyát.

A nemzetközi oktatócsomag összeállításában segítő szakértők szerint a segédanyagok segtítségével megfelelő felvezetéssel, majd a film utáni beszélgetéssel olyan kérdésekről lehet vitázni a gyerekekkel, mint hogy mit jelent kirekeszteni valakit egy csoportból, és hogy milyen veszteségeket okozhat ez az áldozat életében. Mindezek pedig reményeik szerint formálják majd a fiatalok állampolgári és társas kompetenciáit: elősegítik a kritikus gondolkodást, az önálló véleményalkotást, illetve fejlesztik az érveléstechnikát, az együttműködést, és tudatosabbá teszik a médiafogyasztást. 

Szabolcs az áldozata, a Londonban élő Daniel majdnem az elkövetője, de végső soron szintén az áldozata volt egy szélsőséges eszmének. Mindkettőjük és a többi film szereplőinek életére is rányomta a bélyegét a radikalizmus. A Political Capital által bemutatott oktatási csomag legfőbb célja az, hogy rámutasson a szélsőséges eszmék és előítéleteik következményeire, illetve hogy pozitív alternatívát kínáljon az egyre inkább terjedő szélsőséges eszmék ellen.

A filmek és az oktatási csomagok erről az oldalról tölthetők le

(Címlapi kép: AFP)