Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Karácsonykor is utálhatjuk egymást, de minek

2016.12.10. 08:46
Az olyan elcsépelt, sablonos megállapítások, mint hogy a karácsony a szeretet ünnepe, általában igazak. Más kérdés, hogy sokszor családi körben sem jön össze az egyetértés és a jókedv, még akkor sem, ha karácsonykor ez szinte kötelező. És ez meglehetősen frusztráló érzés lehet. Mit lehet kezdeni a kibékíthetetlen ellentétekkel, a távolsággal és az ünnepekkor búvópatakszerűen felbukkanó családi konfliktusokkal? 

A társadalom és a család egészen gyerekkorunktól belénk neveli az ünnepekkel kapcsolatos magas elvárásokat. Különösen igaz ez a karácsonyra, amelyre már november elejétől igyekeznek ráhangolni bennünket. Lépten-nyomon vásárokba, forralt borba, agyondíszített plázákba és égőkkel kidekorált üzletekbe botlunk. Minden azt látszik előkészíteni, hogy tökéletes és felejthetetlen legyen az ünnep.

Karácsony este aztán illik mindenkinek felhúzni a rózsaszín szemüvegét, és pozitívan látni a dolgokat. Még akkor is, ha anyu az egész éjszakás sütés-főzés után kimerülten zuhan be a karácsonyfa alá, apu elvágta a kezét a fa faragásánál, a kamaszodó gyereket pedig sehogy sem lehet kirángatni a szobájából. Másnap jön az ebéd az anyósoknál és hiába kezdenek bele a szokásos sértegetésekbe, az ünnepi hangulatra való tekintettel most nem lenne jó ötlet rájuk borítani a leveses tálat. De mielőtt beletörődne a megváltoztathatatlanba, azért egy pillanatra tegye fel magának a kérdést: 

Csak azért, mert ezt tanultuk, biztos, hogy önmagunk és negatív érzelmeink teljes megtagadása az egyetlen járható út karácsonykor?

Korántsem alaptalanul szorong annyi ember az ünnepek előtt, pedig a pszichológus szerint csak arról van szó, hogy hajlamosak vagyunk felesleges és sokszor teljesíthetetlen elvárásokat támasztani magunk és a családtagjaink elé is. Utána pedig csodálkozunk, hogy jön, aminek menetrendszerűen jönnie kell:

egy hatalmas összeveszés valami banális apróságon.

A karácsonyi veszekedés szinte népszokás. Azért is törvényszerű, mert ebben az időszakban nagyobb terhelés ér mindenkit a készülődés és a rokonlátogatások miatt. Ilyenkor egy idő után elfáradunk, kikapcsol az akaraterőnk és nagyobb tér jut az ösztönös, impulzív cselekedeteknek."

– magyarázza Simon Zoltán, a KözépPont Életvezetési Központ pszichológusa.

Kevésbé tudományosan megfogalmazva: ilyenkor törünk tányért egy kósza félmondat miatt, vagy ordítunk rá a félrészegen kötözködő nagybácsinkra. Kész, elfáradtunk, kikapcsoltak a szekunder szenzoraink.

Forrás: Anadolu Agency/2015 Anadolu Agency/Issam Rimawi

A pszichológus szerint egyébként alapvetően elhibázott megközelítés mindenáron ráerőltetni magunkra az ünnepi hangulatot. A karácsonyi készülődéssel valamelyest ráprogramozhatjuk agyunkat az ünnepnapokra, de azért ne legyen bűntudatunk, ha ennek ellenére sem kerülünk átszellemült hangulatba. Vagy ha egyenesen rosszkedvünk lesz az egésztől. Simon Zoltán szerint a legjobb lehetőségként tekinteni az ünnepre, amivel ha van kedvünk élünk, ha pedig éppen rossz passzban vagyunk, akkor egy szokványos estének fogjuk fel a karácsonyt egy kis extra dekorációval.

 A legegészségesebb szerintem úgy felfogni az egészet, hogy mindenki olyan karácsonyt csinálhat magának, amilyet szeretne

Vagyis lehetőleg mindenki úgy karácsonyozzon, ahogyan jólesik neki, és egyik családtag se akarjon semmit ráerőltetni a másikra. Persze ez szépen hangzik, de azért valljuk be, nagyon nagy önfegyelmet igényelne a család összes tagjától ezt akár egyetlen karácsonykor is tökéletesen kivitelezni.

A pszichológus szerint viszont kompromisszumos megoldásokkal nem lehetetlen a megvalósítás, amire rögtön egy példát is mond:

Ha egy nőnek az okoz örömet, hogy ötféle karácsonyi süteményt készíti, akkor csinálja. De csak akkor, ha ez tényleg kikapcsolja a mindennapokból. Egyébként pedig ha szenvedésnek éli meg a konyhában gürizést, akkor elégedjen meg a család egyféle sütivel. A kényszerből és erőn felül végzett tevékenységeket az emberek hajlamosak később a többiek fejéhez vágni. Ilyenkor jönnek »az én holtfáradt vagyok a sok sütéstől, te bezzeg...« típusú összeveszések."

Egy családi karácsonynál alapvető cél, hogy mindenki jól érezze magát. Ehhez pedig muszáj mindenki számára elfogadható kompromisszumokat kötni. Van, akinek attól ünnep a karácsony, hogy végigalussza, a másik viszont egy olyan családból jött, ahol végigsütötték, ették és beszélgették a karácsonyokat a szüleivel.

Forrás: Science Photo Library/CAIA IMAGE/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Caia Image/Science Photo Library

Az eltérő szempontok összeegyeztetésében sokat segíthet, ha pár héttel karácsony előtt összeül a család és mindenki megfogalmazza a számára lényeges elemeket. Vagyis tegyük fel magunknak a kérdést:

Mitől karácsony nekünk a karácsony? 

A főzéstől? A korcsolyázástól? A bejglitől meg a pulykától? Vagy a végeláthatatlan sorozatnézéstől? Nyugodjon meg, mindegyik válasz jó lehet, a pszichológus szemében mindenképpen, de egy kis magyarázattal a családunk is megértheti, hogy mi mivel tudunk a legjobban feltöltekezni karácsonykor.

Ugyanakkor Simon Zoltán szerint bele kell gondolnunk a családtagjaink szempontjaiba is. Tehát a nagy karácsonyt előkészítő beszélgetésnél tulajdonképpen csak tájékoztatjuk a többieket saját ideális karácsonyképünkről, de nem erőltethetjük rájuk az akaratunkat. Legfeljebb azt kérhetjük tőlük, hogy hagyjanak nyugodtan sorozatot nézni, könyvet olvasni, és ne cikizzenek azzal, mennyi süteményt lapátolunk be

Nem csak karácsonykor, hanem az év többi napján is fontos alaptétel az emberi kapcsolatok működésénél, hogy a kéréseink mindig visszautasíthatóak legyenek, és ettől senki ne érezze rosszul magát"

– teszi hozzá a szakember.

Meglepetés? Csalódás!

Ha sikerült konfliktusok nélkül átvészelni a vacsora elkészítését, akkor még mindig vár ránk egy kockázatos esemény:

az ajándékok átadása és kibontása.A felnőttek idővel megtanulják leplezni a csalódottságukat, de a gyerekek arcáról még könnyen leolvasható, ha elrontottuk az ajándékválasztást. De még az ő esetükben sem teljesen haszontalan átélni néha a csalódást. Egy-egy félresikerült ajándék kapcsán Simon Zoltán szerint  biztonságos otthoni környezetben gyakorolhatják be, hogyan bánjanak a negatív érzelmeikkel és milyen reakciókkal kezeljék a csalódást:

Felnőttként egy elszúrt ajándéknál sokkal komolyabb csalódásaik is lesznek majd az életben, és nem árt, ha a negatív érzések feldolgozására otthonról hoztak egy krízishelyzetekben előhívható mintát"

A felnőtteknél pedig inkább az évről évre ismétlődő, folyamatos csalódás lehet frusztráló az ajándékozással kapcsolatban. Ha a pár egyik tagja például mindig nagy gonddal kiválasztott, személyre szabott ajándékkal készül, a másik viszont állandóan sablonos, instant megoldásokat választ.

Forrás: Science Photo Library/CAIA IMAGE/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Caia Image/Science Photo Library

Ha nagyon bántó ez a tüske, akkor a szakember szerint érdemes róla beszélni vagy legalábbis egy kísérletet tenni arra, hogy elmagyarázzuk a másiknak, miért lenne fontos nekünk, hogy személyre szabott ajándékot kapjunk tőle. De abból sem kell túl nagy következtetést levonni, ha ezután sem válik az ajándékozás bajnokává. Végül is nem az a lényeg, hogy hány rénszarvasos pulcsi lapul már a szekrény alján, ha az év többi napján más dolgokban egyébként figyelmes a partnerünk. Egyszerűen könyveljük el magunkban béna vagy szorongó ajándékozónak, de ugyanez igaz lehet a szüleinkre és az anyósunkra, apósunkra is. 

Szerintem ott hibázzuk el az ajándékozást, hogy általában valami nagyon eredetit szeretnénk adni úgy, hogy még meglepetés is legyen. Na, ez a kettő ritkán jön így együtt össze." – mondja Simon Zoltán.

A megszépítő messzeség ereje

A karácsony körüli rokoni és baráti látogatások mágikus ereje abban rejlik, hogy egyszerre alkalmasak energiával újratölteni és a maradék vérünket is kiszívni.  

Az ünnepeknek elsősorban a feltöltődésről és a pihenésről kéne szólnia

Ezt azért nem árt, ha szem előtt tartjuk, amikor a rokonlátogatásokat tervezzük.

Ahová nem szívesen megyünk, ott általában nem is szívesen látnak"

– vázolja az elméletben pofonegyszerű képletet a pszichológus.

Szerinte régóta fennálló, makacs családi konfliktusok esetén nem érdemes erőltetni az illemlátogatásokat, mert úgyis csak feszültséghez vezetne a személyes találkozás. Viszont az is igaz, hogy a távolmaradásnak erőteljes üzenete van. Valami olyasmi, hogy egy múltbéli sérelem miatt már a másik létezéséről sem vagyunk hajlandók tudomást venni.

Ilyenkor tényleg jól jöhetnek az amúgy gyakran személytelennek bélyegzett internetes és telefonos megoldások. Gesztusértékű lehet egy udvarias telefonhívás, külföldi rokon esetében a Skype-beszélgetés, de akár egy Facebook-üzenet is. Meg persze a hagyományos karácsonyi képeslap, amire pont annyi sor fér ki, hogy még éppen ne tudjunk belekezdeni a régi sebek kapargatásába.

Forrás: Science Photo Library/CAIA IMAGE/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Caia Image/Science Photo Library

Vannak viszont megúszhatatlannak látszó karácsonyi látogatások. Nagyon nehezen védhető például, ha karácsony első napján nem vagyunk hajlandóak a párunk szüleinél ebédelni. Hiába van okunk rá, hiába tudjuk pontosan, hogy egészen biztosan megint beszólnak majd valami miatt, a távolmaradás sajnos egyszerre lenne vörös posztó a szülők és a párunk szemében is. Simon Zoltán szerint ilyenkor egyedül a játékosság segíthet, szóval

ne féljünk cinkostársunkká tenni a partnerünket!

Átrághatjuk közösen, hogy mi vár ránk, milyen félelmeink vannak, és kidolgozhatunk rá egy stratégiát. Például, ha az apósunk mániákusan szereti fitogtatni, hogy mennyivel jobb autója van neki a mi csotrogány járgányunknál, akkor ismerjük el közösen az igazát a családi asztalnál. Dicsérjük meg a szuper választását és közben a pszichológus szerint gondolatban összekacsinthatunk a párunkkal. Meg persze fellélegezhetünk, hogy hazaérve végre nem fogunk mézeskalácsokat dobálni egymáshoz a felgyűlt feszültségek miatt.

(Címlapi kép: AFP)

A cikk megjelenését támogatta a Magyar Telekom.