Így neveljen feminista férfiakat

2017.01.07. 09:53
Kutatások sora bizonyítja, hogy egy férfi pont annyit nyer feminista neveltetéséből, mint leendő partnere. Kiegyensúlyozattabb lehet a kapcsolatuk, jobb a szexuális életük, és kevésbé frusztráltak a mindennapjaik. De hogyan lehet egy olyan külső környezet ellenében is feministának nevelni egy kisfiút, ahol a fiúknak tiltják a babázást, vagy érzelmeik elfojtására bíztatják őket az óvodában? 

Még mielőtt belemerülnénk a feminista gyereknevelés értelmébe, jobb, ha már most tisztázzuk: feministának lenni nem egyenlő azzal, hogy köszönet helyett egy nő leüvölti a férfi fejét, amikor az udvariasan maga elé engedi a liftben. De a karrierizmussal és a gyerekgyűlölettel sem azonos feministának lenni. Elsősorban történelmi és társadalmi berögződésekkel magyarázható, hogy Magyarországon az emberek többsége még mindig ezekkel a tulajdonságokkal kapcsolja össze a feminizmust. Az pedig végképp fel sem merül a magyar társadalom nagy részében, hogy egy férfi is vallhatja magát feministának.

Az sem tesz túl jót a téma megítélésének, hogy ezt az elhibázott szempontok mentén megformált feminista képet egyik oldalon pellengérre, a másikon pedig piedesztálra állítják a hazai politikai pártok, megfosztva ezzel az egészet pont azoktól a lényegi értékektől, amelyekről valójában a feminizmus szól.

Forrás: Photononstop/Letizia Le Fur / Onoky / Photononstop/Letizia Le Fur

Természetesen sokféle olvasata, radikálisabb vagy kevésbé radikális irányzata lehet a feminizmusnak, de az alapértékek azonosak. Legyen szó férfiről vagy nőről, ha valaki feministának vallja magát, akkor:

  • természetesnek tartja, hogy férfi és nő teljes értékű, egyenlő jogokkal és lehetőségekkel rendelkező ember a munkában és magánéletben egyaránt;
  • egy párkapcsolatban nem törekszik a másik leigázására és a hatalmi pozíció megszerzésére;
  • magától értetődő számára, hogy a pár mindkét tagja ugyanolyan arányban osztozik az otthoni házimunkán és lehetőség szerint a pénzkereseten is.

Ha egy pár mindkét tagja fontosnak tartja ezt az értékrendszert, akkor valószínűleg gyermeküket is hasonló szellemben szeretnék majd felnevelni. A gyakorlatban azonban ezt már nem olyan könnyű kivitelezni, hiszen a családon kívül még rengeteg hatás éri a gyerekeket. Különösen a fiúk esetében nagy kihívás ellensúlyozni azokat a nemi sztereotípiákat, amelyeket egészen kiskoruktól sulykol beléjük a külvilág. 

Egy fiú nem sír, ha szurit kap. A fiúk nem babáznak, hanem legóznak.

Mindannyian kapásból fel tudnánk idézni hasonló mondatokat gyerekkori óvónőnk, orvosunk szájából, amelyek észrevétlenül is kijelölték helyünket a társadalomban. Korán megtanultuk, hogy mit szabad egy lánynak, és mit lehet a fiúknak.

Forrás: AFP/Abdelhak Senna

Most már talán gendersemlegesebbek az óvodai játékok, de gyerekkoromból még tisztán emlékszem, hogy külön főzősarok volt a lányoknak és vonatpálya a fiúknak. Az első perctől annyira magától értetődő volt, kinek hol a helye, hogy a legtöbb gyerek meg sem próbálta az átjárást, vagy ha igen, akkor a többiek kicsúfolták, hogy lány létére fiús dolgokba üti az orrát. És persze fordítva is, ha esetleg egy fiú babázással próbálkozott.

Meg lehet törni a hímsovinizmust

Hasonló problémákra figyelt fel egy magát feministának valló brazil fotós, Pedrinho Fonseca, aki eldöntötte, hogy országa minden posztkoloniális, hímsoviniszta berögződése ellenére is feministát fog nevelni a fiából.

Fonseca Brazília északkeleti részén nőtt fel, ahol a mindennapokhoz hozzá tartozik a szexizmus. Ez az ország egyik legszegényebb régiója, ráadásul a portugál gyarmati időszakban alaposan beleverték Fonseca őseibe az elnyomás és uralkodás mechanizmusait. Legalábbis a brazil fotós a rabszolgakultúra örökségével magyarázza a szülőhazájában máig makacsul domináló családmodellt: a férfi hazahozza a pénzt, cserébe a nő tulajdonként szolgálja őt. Persze ma már sokkal szofisztikáltabb módon történik mindez, de az alapelvek a régiek. A férfi reggelente elmegy hazulról pénzt keresni, és ezzel ki is pipálta családja iránti kötelességeit. Akár háztartásbeli, akár dolgozó nő a felesége, a házimunka összes gondja egyedül rámarad, mert a legtöbb brazil férfi egy szalmaszálat sem tesz keresztbe otthon.

Fonseca a fia születésénél döbbent rá, hogy nem akarja továbbörökíteni a szülőházából hozott modellt. Elhatározta, hogy Joãót más értékrend alapján fogja nevelni, ami a saját házasságában is segíthet a változásban. Persze gondolkodása radikális megváltozásában nem csekély szerepet játszott feminista felesége, Lua.

Forrás: Photo12/Archives du 7e Art/Ruby Films /Pathe/Ruby Films /Pathe

A pszichológiai szakirodalom szerint a gyerekek szüleiktől tanulják meg az elsődleges viselkedési és kötődési mintákat. Szabályosan ellesik, hogy az édesapjuk hogyan beszél édesanyjukkal, részt vesz-e a házimunkákban, és hogy a szülei tisztelik-e egymást.

Ezek az első tapasztalatok viszonyítási ponttá válnak számára felnőttként is, mint ahogy később az is meghatározza felnőtt kapcsolatait, hogy gyerekkorában szeretettel fordultak-e felé a szülei.

João most már kisiskolás, és sokszor kerül olyan helyzetbe, amikor az otthon tanult elvek ellentmondanak a valóságban tapasztaltaknak. A BBC-nek nyilatkozó fotós egy konkrét példát is említett:

Nemrég João azzal jött haza az iskolából, hogy a fiúk elkergették a lányokat a focipályáról, mondván, hogy ez nem lányos dolog. Valami rossz érzése volt a történtekkel kapcsolatban, de nem tudta megfogalmazni magának. Elmagyaráztuk neki, hogy a lányok ugyanúgy focizhatnak, mint a fiúk, ha van hozzá kedvük, nem tilthatják meg nekik mások.”

Miért a lányokat tanítják védekezésre? 

A Fonsecához hasonló türelmes családi beszélgetések általában eredményesen tudják ellensúlyozni azokat a külső hatásokat, amelyek az óvodában, iskolában, kortárscsoportokban érik a gyerekeket.

A témát korábban diplomamunkájához kutató amerikai újságíró, Rikki Rogers a különböző fiataloknak szóló szexuális felvilágosító tartalmak tanulmányozásánál meglepetten tapasztalta, hogy hány tinimagazin, sőt iskolai szexuális felvilágosító könyv is a lányok szexuális erőszak elleni védekezési lehetőségeivel van elfoglalva. Ahelyett, hogy megpróbálnák a fiúknak elmagyarázni, mi számít erőszakoskodásnak egy lánnyal szemben.

„Hogy utasítsam vissza úgy, hogy ne bántsam meg az érzelmeit?”

Ez például az egyik amerikai szexuális felvilágosító tankönyv lányoknak szóló részének a fejezetcíme. Ezenkívül Rikki Rogers egy tucat olyan amerikai tanfolyamot is talált, amely a szexuális erőszak elleni védekezésre készíti fel a fiatal lányokat.

Pedig tényleg adódik a kérdés: harci sportok és különböző védekezési taktikák helyett

nem lenne egyszerűbb kiskoruktól arra nevelni a fiúkat, hogy nem oké lányokat bántalmazni?

Rikki Rogers most már maga is egy kisfiú édesanyja, aki a brazil fotóshoz, Fonsecához hasonlósan szeretne feministát nevelni a fiából. Ehhez pedig több szakembertől és tapasztaltabb szülőtől is tanácsot kért.

Forrás: Photononstop/Letizia Le Fur / Onoky / Photononstop/Letizia Le Fur

A fejlődéspszichológia jelen állása szerint a gyerekek két és fél éves korban kezdik először érzékelni a nemi különbségeket. Az őket érő kulturális hatásoktól függően hároméves korra már képesek megkülönböztetni a fiús és lányos játékokat. Ez a korszak tehát nagyon fontos a nemi identitásuk és a másik nemhez való viszonyulásuk kifejlődésében. Lise Elliot, a Pink Brain, Blue Brain (Rózsaszín agy, kék agy) című könyv szerzője szerint gyakran már a szülők és az óvodapedagógusok is hibáznak. Míg a lányokat mindenféle játékra biztatják – és ezzel azt üzenik, hogy bárki válhat még belőled –, addig a fiúknak többnyire még mindig tiltják a babázást. Az erőszakosabb játékokat viszont a szülők is hajlamosabbak elnézően kezelni az ő esetükben, hiszen mégiscsak fiúkról van szó. Pedig a szakember szerint pont ebben a korban, a játékok sokféleségén keresztül tanulhatják meg a gyengédség és az egymással való törődés fontosságát.

Ahogy a fiúk kiskamaszkorba érnek, már sokkal erőteljesebben érzékelik  a nemi különbségeket. Morra Aarons-Mele, a We Are Woman Onine alapítója szerint ebben az időszakban különösen fontos, hogy a szülők nyomon kövessék fiúk online tevékenységeit. Saját fiaival kapcsolatban is megtapasztalta, hogy egy lázadó kamasz nem feltétlenül nyitott a szentbeszédekre vagy a tanácsokra.  Így érdemesebb mondjuk egy esti mozizásnál csak úgy mellékesen megemlíteni neki, hogy az anyja miért tart magára nézve sértőnek egy-egy nőket sztereotipizáló reklámot vagy női filmkaraktert. Hasonlósan vitát lehet nyitni arról, hogy mitől vonzóak és mik a hátrányai az erőszakos videójátékoknak, de Aarons-Mele szerint fontos figyelmesen meghallgatni a fiúk véleményét. Az ilyen beszélgetések egyúttal fejleszthetik a gyerekek kritikus gondolkodását, illetve érvelési és párbeszédkészségüket.

Rikki Rogers tapasztalatai alapján egyébként az őszinteség segíthet a legtöbbet abban, hogy a szülők feminista férfit neveljenek egy kisfiúból. Hiszen ha azt látják, hogy szüleik tisztelettel és szeretettel bánnak egymással, illetve kölcsönösen osztoznak a házimunka terhein, akkor alapértékké válik számukra a férfiak és nők közti egyenlőség, munkamegosztás. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a gyerekek kérdezhessenek, ha bármit nem értenek szüleik kapcsolatának működésében vagy iskolatársuk megjegyzésében. 

De miért olyan fontos, hogy legyenek feminista férfiak?

Elsőre úgy tűnhet, hogy ez csak a nők érdeke, de kutatások sora bizonyítja, hogy ez nincs így. Sokkal boldogabbak azok a családok, ahol a nő és a férfi egyenlő arányban veszi ki részét a pénzkeresetből és a háztartási munkákból. Ezáltal a férfiak is több időt töltenek gyerekeikkel, ami megerősíti a családi kohéziót.

Sőt egy pár éve készült kutatásban gyakoribb szexről számoltak be azok a párok, akik igazságosan osztoznak a háztartás körüli teendőkön. Kellenek ennél meggyőzőbb érvek, hogy miért van szükségünk több feminista férfira?

(Címlapi kép: Image Source/Emma Kim)