Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Szaloncukorról szó sem volt

2016.12.26. 10:45
Persze, hiszen még villany sem volt. Nagyszüleink gyerekkori karácsonyi emlékei értelmezhetetlenek a mai fogyasztási kultúrában. Mint ahogyan a mai ajándékok is elképzelhetetlenek voltak egy olyan karácsonyfa alatt, amelyet a második világháború dörgése mellett állítottak fel. Az ínséges időkben a szülőknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint hogy bőkezű legyen a Jézuska, és a szerencsésebbek elő tudták teremteni ugyan az ünnepi vacsorát, de volt olyan is, akinél egy koldus is többet evett decemberben. Van, aki keserű szájízzel gondol vissza a negyvenes évek karácsonyaira, míg mások, főként, akik vidéki falvakban laktak, és a háború kevésbé befolyásolta az életüket, inkább a mára teljesen eltűnt, meghitt ünnepi szokásokra emlékeznek. Ilyen volt a karácsony viharlámpával – hallgassák meg nagyszüleink karácsonyi történeteit!

Erzsébet (80 éves)

„Akkor már Pestre jártam be iskolába, a Szentkirály utcai apácákhoz. Addigra annyira szegények lettünk, hogy két üres kenyér volt összetéve, de még teát sem tettek mellé a szüleim. Úgyhogy én olyan éhes voltam, hogy szikráztak a szemeim, de az üres kenyereket képtelen voltam megenni, olyan fojtós volt. Ha legalább tea lett volna hozzá...

A Mária utca sarkán, pont a templommal szemben megláttam egy didergő koldusasszonyt, kiterített pokrócokon ült. Neki adtam oda a kenyeremet. Közben ő valakitől kaphatott egy pohár tejfölt, amibe láttam, hogy egy kiflit mártogat. Néztünk egymásra egy darabig, ő szétvette a kenyeret, és láttam az arcán a megdöbbenést. Nekem pedig szabályosan csorgott a nyálam a koldus kiflijéért.”

A kép illusztráció

Forrás: Fortepan

Pál (79 éves) 

„Volt egy nagyon érdekes népi szokás, mármint ami nálunk szokás volt. Amikor megterítettük az asztalt, elő volt készítve minden étel, és nem volt szabad felállni az asztaltól, mert akkor a kotló nem ül el, tehát nem lesz kiscsirke. Karácsonykor nem volt szabad elmosogatni sem. Minden ott maradt az asztalon, mert hátha jön még a koldus.” 

A kép illusztráció

Forrás: Fortepan

Edit (83 éves)

„1944 karácsonyát Zalaegerszegen töltöttük, hát ott már kisebb karácsonyfánk volt, arra nem emlékszem, hogy kaptunk-e ajándékot, akkor már nem volt olyan karácsonyi hangulat. Ugye a születésnapom is január hatodikán van, és az volt az ajándékom, hogy rakott krumplit csinált a tanácsos úr felesége, mert tudta, hogy az a kedvenc ételem.

Aztán tavasszal átmentünk Ausztriába, mert akkor már lehetett hallani, hogy az oroszok Pesten vannak. Egy félig lebombázott épületben laktunk, 1945 karácsonyát is ott töltöttük, ott már nagyon szegények voltunk. Krumpliért anyukám ruháit cseréltük el, és dödöllét csináltunk meg puliszkát ettünk sokat. De ott már nem volt olyan, hogy nagyon karácsonyoztunk volna.”

A kép illusztráció

Forrás: Fortepan

Julianna (78 éves)

„Körülöttünk minden hófehér volt, és az emberek kezében viharlámpa. Hogy lássunk menni a templomba. De az olyan szép volt, hogy ilyet csak mesékben, filmeken láttok.”

(Címlap: Fortepan – a fotók a negyvenes évek első feléből származnak)