Ha jót akar magának, használja a kezét!

2017.01.06. 08:45
A kötésre a legtöbben amolyan kedves nagyisportként gondolunk, pedig mostanában egyre több fiatalt látni az utcán, aki táskájából kikandikáló gombolyagokkal mászkál. Esténként pedig szinte minden kocsmában akad valaki, aki cigaretta helyett a kötőtűjét kapja elő. A kötés iránti szenvedély a magányos hobbitól villamosok és fák közös beöltöztetéséig terjedhet. De miért éli újra reneszánszát a kötögetés, és mi a jó benne ennyire? Megpróbáltuk felgöngyölíteni a témát. 

Mostanában sokszor feltűnt, hogy egy-egy sörözős társaságban néhányan nemcsak beszélgettek, hanem kötögettek is közben, így legutóbb már nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, és odamentem az egyik lányhoz. Megkérdeztem tőle, hogy mégis miért hoz magával kötőtűt egy sörözésre. Azt válaszolta, hogy leszokóban van a cigiről, és ezzel foglalja le a kezeit. Kreatív gondolat. 

Ez a lány egyébként nem tévedett, a közelmúltban egy sor tudományos kutatás igazolta a kötés léleksimogató hatását. Csak pár érv, amely a kötés terápiás hatása mellett szól:

  • Mivel nagyon kell koncentrálni a szemek számolására, segít elterelni a figyelmet a pszichés traumákról.
  • A Harvard Egyetem kutatása egyenesen a meditáló állapothoz hasonlítja relaxáló hatását, ezáltal csökkenti a stressz- és a szorongásérzetünket.
  • A szégyenlős emberek számára jó apropó lehet beszélgetés kezdeményezésére.
  • Kikapcsol a digitális világból, és egy dologra összpontosítja a figyelmünket.
  • Nemcsak azokat teszi boldogabbá, akik kötnek, hanem azokat is, akiket megajándékoznak az elkészült holmival.
  • Az emberek többségére pedig már az is nyugtatólag hat, ha valakit kötni látnak a közelükben, vagy egy szemet gyönyörködtető, színes kötött darabbal találkoznak az utcán.

De miért éppen most élik reneszánszukat a saját kézzel kötött holmik, amikor minden korábbinál gyorsabban és olcsóbban hozzájuthatunk a boltban egy kardigánhoz vagy sálhoz?

A megoldást nem feltétlenül az egyediség utáni vágyban kell keresni, bár kétségtelen, hogy a plázák kínálatában soha nem fogunk olyan személyre szabott ruhadarabokat találni, mint amilyeneket egy kis kreativitással magunknak köthetünk. 

Persze az sem elhanyagolható szempont, hogy végül mi kerül ki a kezeink közül, de a kötés terápiás hatása sokkal inkább az alkotás folyamatában ragadható meg. Így volt ezzel Kiss Veronika is, amikor húsz évvel ezelőtt elkezdett kötni. Akkor fogott először kötőtűt, amikor tizenhat évesen elvesztette az édesanyját: 

Szükségem volt valamire, ami eltereli a figyelmemet a gyászról, alkotni akartam, és kifejezni valahogyan az érzéseimet.

Forrás: Origo

Idővel a kötés már nemcsak hobbivá, hanem megélhetéssé vált számára. Tucatjával kerülnek ki keze alól a megrendelésre készült, művészi igényű kardigánok, sálak és pulóverek. Húsz év után annyira gyakorlottá vált, hogy most már egy hét alatt elkészül egy egyedi tervezésű kardigánnal.

Amikor húsz évvel ezelőtt elkezdtem kötni, még annyira rossz minőségű fonalak voltak itthon, hogy turkálókba jártam gyapjúpulóvereket venni. Azokból fejtettem vissza a fonalat, amit aztán beszíneztem

– mesélte a kezdetekről.

Jó minőségű import fonalból most már nincs hiány Magyarországon sem. Az 1001 fonal bolt kínálatát böngészve például még Uruguayból és Argentínából behozott, selymes tapintású merinói gyapjúfonalat is találtam. Ők egyébként pár órás kezdő és haladó tanfolyamokat is tartanak, sőt személyes tanácsadásra is be lehet jelentkezni a boltba, ha valaki nagyon elvesztette volna a fonalat kötés közben. A bolt egyik munkatársa megerősítette, amit sejteni lehetett: egyre több fiatal jár hozzájuk vásárolni vagy iratkozik be a tanfolyamaikra. 

Forrás: Facebook/ Burszán Vera

De mielőtt bárki megijedne, szögezzük gyorsan le: kötni egyáltalán nem ördöngösség. Az alapok elsajátításához még tanfolyam sem kell feltétlenül, ezt Tekla példája tökéletesen alátamasztja. Ő például YouTube-videókból tanult meg kötni. Egy budapesti kézműves sörözőben dolgozik pultosként, ahol időnként akadnak üresjáratai. Unta, hogy ilyenkor csak a telefonját tudja nyomkodni, és Facebook-posztok helyett valami tartósabbat akart alkotni. A kötés számára nem unaloműzés, inkább fókuszálás, a külvilág teljes kizárása és persze teremtés. Pont ezért kérdésemre gyorsan tisztázta is:

Ez nem olyan, hogy két sör csapolása közben nekiállsz kötni, inkább csak akkor, ha egyáltalán nincs vendég. Számolnod kell a szemeket, észben tartanod, hogy sima vagy fordított sor jön, hogy mikor szaporítasz és fogyasztasz. Erre nagyon kell koncentrálni, nem lehet csak úgy tessék-lássék csinálni, mert egyetlen rossz sorral több napi munkádat is elronthatod.

Bármennyire is úgy tűnik, a kötés nem feltétlenül magányos sport. Csak Budapesten tucatnyi kötőklub működik. A Kézimunkások Szakszervezete nevű Facebook-csoport például hetente hirdet közös kötőesteket a főváros különböző bárjaiba. Burszán Vera, a klub egyik szervezője szerint a kötés az egyik legjobb módja a kreatív kikapcsolódásnak és a termékeny, közös időtöltésnek. Emellett pedig őt meg is nyugtatja és kitartásra tanítja. A Kézimunkások Szakszervezete egyébként az egyik hazai úttörője azoknak a gerillaakcióknak, melyek során fákat, köztéri szobrokat és villamosokat öltöztetnek be színes kötésekbe. Bekötötték már a budapesti Városliget fáit és a Gyermekvasút egyik szerelvényét. 

Forrás: Facebook/ Burszán Vera

Ők már gerillakötést űznek. A mozgalom 2005-ben indult el az Egyesült Államokból, és néhány éve honosodott meg itthon is. Több angol elnevezése is van, a yarn bombing, yarn storming vagy guerilla knitting kifejezések mind arra utalnak, hogy leginkább a graffitihez hasonlítható street art mozgalomról van szó, azzal a különbséggel, hogy a graffiti nehezebben távolítható el. Éppen ezért, míg a graffitit a legtöbb országban vandalizmusként kezelik, a szobrok, közterek beburkolásával sokkal megengedőbb a joggyakorlat. Hivatalosan itthon sem legális felöltöztetni egy fát, de büntetést még senki nem kapott érte, sőt a Kézimunkások Szakszervezetét néha fel is kérik egy-egy köztéri dekorálásra.   

A fák beburkolásával leginkább az a célunk, hogy mosolyt csaljunk az emberek arcára a hétköznapi rohanásban. Szeretünk kötni, horgolni, és ha érkezik felkérés, vagy kitaláltunk valami jó helyszínt, amit fel tudunk dobni színekkel, az már önmagában is nagyon jó motiváció a munkához  

– mondta Burszán Vera.

Forrás: Facebook/ Burszán Vera

De persze nem kell feltétlenül didergő szobrokat öltöztetni ahhoz, hogy kedvünket leljük a kötésben. Tulajdonképpen mindegy is a végeredmény, a lényeg a kötés folyamatán van, amely egy dologra összpontosítja a figyelmünket, közben pedig a lelkünket is megnyugtatja: lassításra késztet, és kikapcsol a mindennapi rohanásból. És hát mikor máskor lenne alkalmasabb időpont tesztelni a kötés terápiás hatását, mint az ünnepek utáni szürke téli napokon, amikor amúgy is sokan küzdenek a depresszióval?

(Címlapi kép: AFP)