Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Kezdjük újra!

2017.01.01. 08:44
Miről kellene szólnia az újév első napjának? És miről szól valójában? Hogy lehet értelmesen eltölteni január elsejét? Mi minden évben megpróbáljuk.

Talán nincs még egy olyan csendes napja az évnek, mint január elseje. És talán nincs ennél tisztább napja sem – még akkor sem, ha történetesen csak fetrengeni tudunk az óév búcsúztatásának áldozott buli miatti másnaposságtól, és minden tele van az előző este szemetével, konfettivel, papírtrombitával. Vagy éppen érezzük, hogy az újévi fogadalmaink már az új év első napján agyonnyomnak. Amikor boldog új évet kívánunk egymásnak, azt általában tényleg komolyan gondoljuk, de mennyire gondoljuk komolyan azt, hogy tegyünk is érte? Ez az az időszak, amikor a legerősebb a késztetés, hogy elhagyjunk valami régit, és kipróbáljunk valami újat. De hogy csináljuk? Hogy a legjobb elkezdeni az évet? Tényleg van-e valami különleges ereje ennek a napnak? Lehet értelmesen is csinálni, vagy jobb csak túlesni rajta, hogy aztán folytatódjon minden, ahogy addig? Biztos receptet nem tudunk, mindenesetre bevalljuk, hogy a szerkesztőségünk tagjai mihez kezdenek az újév első napjának a lehetőségeivel.

Megtisztulás

Lássuk be, január elsején elég nehéz rávenni magunkat, hogy bármi értelmesbe is belekezdjünk a nap folyamán. Ha nálunk volt a szilveszteri buli, akkor a takarítás a kötelező újévi program, szerencsésebb esetben viszont nem kell az évet ilyen keserves feladattal indítani. Hanem koncentrálhatunk a kizárólag kellemes, másnaposságot elűző, az elmét és a testet egyszerre megtisztító programokra, ami különösen annak fényében hasznos, hogy a babona szerint egész évben azt fogjuk csinálni, amit január elsején művelünk.

Általában kora délután térek magamhoz, és annak is inkább a második felében esik jól bármit is csinálni. Mostanra kitapasztaltam, hogy a korcsolyázás kifejezetten üdítő a tompultságra, és a jó hír az, hogy például a fővárosi műjégpálya már újévkor is nyitva van. A fejfájós másnaposságra ajánlott néhány kört sapka nélkül tenni, a fejbőrt hűsítő módszer működik.

Forrás: RIA Novosti/Ramil Sitdikov

Szóba jöhet még programként a szaunázás is, és időnként vagyok annyira elszánt, hogy bevállalok egy kis kocogást is. Ez utóbbi az egy hétig tartó evés-ivás, tivornyázás után kifejezetten jól jön, és utána biztosan nem érezzük azt, hogy teljesen fölöslegesen került bele a naptárba az év első napja. Erősebb érv emellett az a friss kutatás, miszerint az olyan kardioedzések, mint a futás, nagy valószínűséggel helyrehozzák azt, amit előző este az alkohollal elrontottunk: pótolják az elpusztított idegsejtjeinket. 

Ha tehát sporttal kezdjük 2017-et, akkor legalább annak az illúzióját megteremtjük, hogy nemcsak úgy átbillentünk a következő évbe, hanem tettünk is valamit azért, hogy beinduljon. (Csatlós Hanna)

Gondolkodás

Az újévben legjobb a lencse illatára kelni. Már régóta nem hiszek benne, hogy szép is leszek tőle, de a szilveszteri másnaposságra még mindig jó. És harminc felé közeledve már a konyhában tüsténkedő anyukámat is jobban szemügyre veszem ilyenkor. Elképzelni sem tudom, hogy mikor volt utoljára másnapos, valószínűleg csak a születésem előtt. Mert előző esti szilveszter ide vagy oda, délben már fő a leves és sül a hús, a tévében meg rázendítenek a Bécsi Filharmonikusok. Én pizsamában, ő már ünneplőben hallgatja. 

Forrás: Photononstop/Photononstop/Stefano Scata'

Késői felkelésemért krumplipucolással próbálom kiengesztelni ,és közben a szokásos január elsejei nagy kérdéseimen gondolkodom. Például, hogy mikor leszek annyira felelősségteljes és annyi lemondásra képes, mint az anyám. Ha jobban belegondolok, évek óta nem csinálok mást január elsején, mint délután sétálok egy nagyot a házunkhoz közeli erdőben, és mindenfélén gondolkodom. Már csak azért is ragaszkodom ehhez a hagyományhoz, mert ez az év egyetlen napja, amikor mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül megtehetem. (Szandtner Veronika)

Menekülés

Moziba menni mindig jó, de valamikor egyenesen életmentő tud lenni. Például egy olyan mélységesen elcseszett és értelmetlen napon, mint a január elseje, amikor az ember másnaposan néz farkasszemet a háta mögött hagyott és az előtte álló év összes szorongásával, és valahol a zsigereiben már érzi, hogy a mámoros éjszaka folyamán tett újévi fogadalmak egytől-egyig gyors és könyörtelen halált fognak halni a hétköznapok véres csataterén.

Ilyenkor egyetlen dolgot lehet tenni: menekülni. Mármint nem előre a győzelembe, hanem a valóságból kifele. És mi más lehetne alkalmasabb erre a célra, mint az eszképisták főtemploma, a jó öreg mozi, amely soha nem múló szerelmet, szélesvásznú kalandokat és kifogyhatatlan mennyiségű szuperhőst ígér? És közben persze lehet reménykedni, hogy amíg mi a fantázia szentélyében ámulunk és bámulunk, addig az életünket behálózó gubancok valamilyen rejtélyes módon kibogozzák magukat odakint. (Jankovics Márton)

Forrás: XINHUA/Xinhua News Agency/Huang Zhe

 

Rituális adatösszesítés

Január 1-jén természetesen semmi kedvem kimozdulni otthonról, viszont ilyenkor jön el az ideje az előző évben megnézett filmek és elolvasott könyvek listáját átnézni, és kiválasztani a kedvenceimet. A moziban látott filmeket 2007 óta írom föl magamnak, 2012-ben kezdtem el az összes többi filmet (és sorozatot, valamint a könyveket és képregényeket) is felírni, ugyanekkor álltam át a digitális adatrögzítésre. A filmes lista átböngészése azért szükséges, hogy összeállíthassam az adott évi tízes toplistát. Az utóbbi pár évben, mióta a munkatársaimmal december végén összeszedjük az év legjobb filmjeit, ez a rituálé kevesebb meglepetést tartogat, de azért átnézem azt is, a régebbi filmek közül mi tetszett a legjobban.

Az izgalmas szórakozást az időjárás függvényében teával, forró csokival kísérem. (Kránicz Bence)

Tervezés

Január elsején látszólag semmi sem történik velem, könnyen előfordulhat, hogy alig állok fel a kanapéról, mégis ez számomra az év egyik legfontosabb napja. Mindig is volt egy olyan sejtésem, hogy nem lehet csak úgy fejest ugrani az új évbe, és jó ideje már megvan a rituálém is arra, hogy ez ne így legyen: tervezek és jegyzetelek. Ilyenkor van rá idő, igazán le lehet lassulni kicsit, és van rá ihlet is, hiszen szinte látom magam előtt a tiszta lapot. Ami nyilván illúzió, de ilyenkor ez pont nem számít. Nem kell persze megfeszülni, és már rögtön az elején kimerülni a feladat nagyságától – mégis csak egy egész évről van szó, nem lehet MINDENT megtervezni. De legalább jó átlátni kicsit, hogy honnan jövünk és hová tartunk. (Vándor Éva)

(Címlapi kép: Cultura Creative/Roberto Peri)