Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Szmogban is lehet élni, csak trükközni kell

2017.01.28. 08:36
Mikor szellőztessünk, ha Budapestet napok óta beteríti a szmog? Hol fussunk a szabad levegőn nyáron, és hol sportoljunk télen? Budapestnek mely részein a legrosszabb a levegő? Kimentünk oda, ahol a légszennyezettséget mérik. 

Mivel már napok óta szmogriadó van érvényben, és nincs kizárva, hogy ezen a télen lesz még idő, amikor azt érezzük, megfulladunk Magyarország éppen füstködben úszó részein, itt az ideje annak, hogy utánajárjunk: a fővárosban hol és miért a legnyomasztóbbak ezek a fekete órák, és hogyan lehet a szmogot átvészelni. Azt hozzátennénk, hogy nyilván nemcsak Budapest levegője volt rémes az elmúlt időszakban, de abból indulunk ki, hogy az itteni tapasztalatok más településeken is tanulságként szolgálhatnak. 

Felkerestük a levegő minőségét itthon mérő Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat szakmai irányításáért felelős Levegőtisztaság-védelmi Referencia Központot (LRK), és annak osztályvezetőjét, Dézsi Viktort, aki megmutatta nekünk, hogyan vesznek mintát a levegőből. Nem akarjuk bonyolítani a szervezeti felépítés részletezésével a dolgot, de azt érdemes tudni, hogy az egész mérőhálózat a Földművelésügyi Minisztérium alá tartozik, a levegőt folyamatosan mérő műszerek nagy része pedig számítógép-vezérelt automatikus elemzőkészülék. Ezeknek a jelentős hányada rögzített, helyhez kötött állomás, kisebb része pedig mobil, azaz olyan – hűtőkocsira emlékeztető – furgon, amelyben egy-egy légszennyezettséget mérő labor működik, felszerelve monitorokkal és egyéb futurisztikus berendezésekkel.

Összesen 55 darab mérőállomás van országszerte, és ottjártunkkor az Országos Meteorológiai Szolgálat Gilice téri főobszervatóriumának udvarán éppen néhány fix mintavevőt vizsgáltak, hogy megnézzék: a méréseik pontosak-e, igazodnak-e az uniós mérésekhez, teljesítik-e a szabványok követelményeit.

A helyhez kötött mérőállomások között Dézsi Viktor osztályvezető

Fotó: Szabó Gábor – Origo

A mérőpontok rövid idő alatt nagy térfogatú gázt és szilárd részecskéket tudnak átszívni a szűrőjükön, ebből pedig midenféle olyan anyagot mérnek, amely káros lehet az egészségünkre, és a levegőben nagy mennyiségben előfordulhat.

Az aeroszolok, ezen belül a 2,5 és 10 mikron átmérőjű szálló por (PM10 és PM2,5) koncentrációját, valamint olyan gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok, mint az ózon, a kén-dioxid, a szén-monoxid és a nitrogén-oxidok levegőben előforduló mennyiségét is folyamatosan monitorozzák. A mérőpontok óránként küldenek adatokat, amelyek kikerülnek erre az oldalra, és felkerülnek egy viszonylag felhasználóbarát térképre, ahol magunk is meg tudjuk nézni, hogy hol mennyire rossz vagy éppen tiszta a levegő. Ezek az adatok azonban csak tájékoztató jellegűek, az LRK szakembereinek ugyanis utólag mindig le kell ellenőrizniük, hogy jól mértek-e a műszerek, nem csúszott-e hiba az adatok közé.

Az összes említett anyag és vegyület közül

télen talán a legfontosabb a szálló porok mérése.

Ezek okozzák a hidegben a legnagyobb gondot, koncentrációjuk az egészségügyi határértéket az utóbbi napokban rendszeresen átlépte. Amikor kint jártunk, akkor is a műszerek köbméterenként 115 mikrogrammot mértek a PM10-es méretű részecskékből, ami magas értéknek számít egyetlen órában (elvileg a PM10 koncentrációjának az egynapos átlagban nem kéne meghaladnia az 50 mikrogramm/köbméter határértéket).

Azonban nemcsak az adatok látványosak, hanem a szálló por mintavétele is. A folyamat úgy néz ki, hogy a mérőállomásba helyeznek egy tiszta, fehér szűrőpapírt, amely röpke 24 óra múlva teljesen fekete lesz a levegőből szívott, rátelepedett szennyeződésektől. Olyan dolgok kerülnek a papírra, mint például az elemi és az organikus szén – magyarul a korom –, valamint egyéb, káros nehézfémek ülepednek rá. A látvány magáért beszél:

Fotó: Szabó Gábor – Origo

Nem megyünk sokra a forgalomkorlátozással

A szálló por, ez a finom szemcsés anyag, amelyből a nagyobb részek átmérője egyetlen hajszál átmérőjével vetekszik, nem elsősorban a szennyező járművekből jut a levegőbe, hanem nagyrészt a lakossági tüzelés végeredményeként. Az egy teljes napot edződött szűrőpapíron látható fekete szennyeződésnek is közel a 40 százaléka egyértelműen a fatüzelésből származó szén. Így nem véletlen, hogy a XVIII. kerületi, kertvárosi övezetben táborozó mérőállomás 115 mikrogramm/köbméter koncentrációt rögzít, ugyanis körülöttünk mindenhol nagy erőkkel fűtik a házakat. 

Télen a szmogot is elsősorban a szálló pornak köszönhetjük, amikor ugyanis nincs se horizontális, se vertikális légmozgás, akkor ezek a nagy mínuszokban hatványozottan termelődött szennyező anyagok lent ragadnak. 

Ez jól látszik, amikor mész az utcán, nézed a kéményekből felszálló füstöt, és azt látod, hogy nagyjából húsz méter után a füst egyszerűen elhasal. Nem tud merre hígulni, és a koncentráció csak nő tovább, ha marad a hideg és a szélcsend. Ez a réteg pedig jön lejjebb és lejjebb, és ekkor beszélünk szmogról. Ilyenkor csak keveset segít, hogy a forgalmat korlátozzák, mert nem az a fő szennyező

– mondja Dézsi Viktor, aki szerint a fa, a lignit, a szemét és egyéb dolgok, például PET-palackok égetésével a lehető legtöbbet tesszük azért, hogy adott időjárási körülmények között füstköd alakuljon ki.

„Vannak, akik tévesen azt hiszik, hogy Budapest belvárosában borzasztóan rossz a levegő a közlekedés miatt, és ha kiköltöznek a kertvárosba, akkor jobb lesz nekik. Ez bizonyos részben tévedés, mert télen pont, hogy sokkal károsabb a kertvárosokban a levegő.”

Fotó: Szabó Gábor – Origo

 

Többen előszeretettel vesznek kandallót télre, hogy azzal fűtsenek, ugyanakkor arra nem gondolnak, hogy az mekkora szennyezőforrás.

Dézsi szerint fontos azt is megjegyezni, hogy nemcsak azok a szegénységben élő emberek szennyezik a tüzeléssel a levegőt, akik egyszerűen nem tudnak mivel mással melegíteni, mint rossz minőségű fával és szeméttel, de a kifejezetten jómódú, kertes házas részek is nagyon szennyezettek lehetnek. „Sokan használnak kandallót vagy kályhát helytelenül. Pedig, ha már fával tüzelnek az emberek, akkor betarthatnának néhány alapszabályt, például ne nedves fát tegyenek a tűzre, meg ne fogpiszkálókat, hanem olyan farönköket használjanak, amiknek tényleg parazsa, és ezáltal hője van. Az ilyen apró odafigyelések már sokat javítanának.”

Hol ne fussunk télen?

Ezekután már egyértelmű, hogy ha a hidegben szabad levegős sportolásra vagy egy kiadós sétára adnánk a fejünket, akkor érdemes messziről elkerülnünk Budapest külső kerületeit. Persze, forgalmas utak közelében sem érdemes futni vagy biciklizni, mert ott is felverik az autók a port, ráadásul olyan egyéb káros anyagokat is kibocsátanak, amelyek hozzájárulnak a mérgező nitrogén-dioxid, nyáron pedig az ugyancsak mérgező ózon képződéséhez.

Tüdőnk akkor van a legnagyobb biztonságban, ha a városban jól szellőző helyeken mozgunk, például még mindig a Margitsziget az egyik legjobb választás a futásra, mert a Duna mint természetes szélcsatorna közepén fekszik. Ugyanakkor a gazdagréti lakótelepnek is van jól szellőző része, és a szakemberek szerint

egy viszonylag kívülre eső, távfűtéses lakótelep lehet fűtési szezonban a legideálisabb környezet a futáshoz, hiszen ott nincs közvetlen szennyező. 

Nyáron viszont – amikor kiesik a fűtés – ez éppen fordítva működik: olyankor érdemes kimenni a kertvárosi részekre kocogni.

A különféle szennyező anyagok koncentrációja tehát évszakról évszakra változik, sőt, valójában már egyetlen napon belül is erősen ingadozik. A szálló pornál például előfordulhat az is, hogy a mennyisége az egyik órában még nagyon magas, a következőben – ha, mondjuk, feltámad a szél – meg radikálisan lecsökken. Ezt jól tudják a meteorológusok, így csak akkor kezdenek aggódni, ha a 24 órányi mért adatok átlaga haladja meg a napi határértéket. Ez nagyon fontos, mert egyszeri kiugrás alapján még nincs értelme pánikolnunk.

Forrás: MTI/Földi Imre

A szálló por koncentrációjának hullámzásából az ember napi ritmusát is lekövethetjük. A PM10 és a PM2,5 koncentrációja reggel 6 óra körül kiemelkedően magas, mert ekkor gyújt be a lakosság nagy része, 

délután 2-3 körül viszont a legalacsonyabb, hiszen ilyenkor vannak a legkevesebben otthon.

Ha megoldható, akkor a lakásunkban, az óvodákban, az iskolákban és a munkahelyeken is lehetőleg ilyenkor szellőztessünk a téli hónapokban. Ezzel ártunk a legkevesebbet magunknak, mert aztán kora este – ahogy hazaérnek az emberek, és felcsavarják a fűtést – megint elkezd meredeken emelkedni a szálló por koncentrációja. Nyáron azonban ismét fordítva gondolkodjunk; mivel ilyenkor a forgalom okozza elsősorban a szennyezést, így inkább a kora reggeli és a késő esti szellőztetés ajánlott. 

Melyek a város legszennyezettebb részei?

Budapest – és bármilyen más település – legszennyezettebb részeinek meghatározása nem könnyű feladat. Leginkább azért nem, mert lehetetlen a város minden egyes szegletébe mérőállomásokat telepíteni, emiatt a szakemberek csak azokról a részekről tudnak biztos adatokat, ahol éppen van mérőműszer. A vidéki és a városi háttérállomások, amelyeket direkt a forgalmas utaktól és a benzinkutaktól távol helyeztek el, egy nagyobb területre jellemző légszennyezést mérnek, így nehéz ezek alapján megmondani a forgalmas belvárosi szennyezettséget. Erre inkább a közlekedési állomások az alkalmasak, amelyek kifejezetten a forgalmi csomópontok közelében állnak, viszon ezek mérései csupán egy-egy 200-500 méteres útszakasz szennyezettségére igazak.

Széna tér – Széll Kálmán tér

Forrás: MTI/Jászai Csaba

Van ilyen közlekedési állomásból Budapesten több is, például a Kosztolányi Dezső téren, az Erzsébet téren és a Széna téren, és egyértelműen az utóbbi helyen álló műszer szokta mérni a legmagasabb értékeket, tehát egy kis csalással azt is mondhatnánk, hogy a Széna tér levegője a legkedvezőtlenebb a fővárosban.

Melyik anyag a legkárosabb a szervezetünkre?

A levegő szennyezőanyagai közül Magyarországon a legnagyobb kockázatot az egészségünkre a nitrogén-dioxid, a szálló por (ezen belül is a 2,5 mikron és kisebb átmérőjű részecskék, mert ezek lejutnak a léghólyagokig, és nem is ürülnek ki onnan), és a szerves anyagok jelentik. Jó hír, hogy mostanra a szén-monoxid és a kén-dioxid viszont már labdába sem rúghatnak, hála az ipari kibocsátásnál alkalmazott szűrőknek és az üzemanyagok kéntelenítésének. Ezekből a vegyületekből határértékközeli értéket már nem igen szoktak mérni, sőt Dézsi Viktor azt mondja, hogy a kén-dioxid-szennyezettség szintje a kimutatási határ közelében mozog.

Ugyanakkor a kőszénkátrányban, az autók kipufogógázában, a rosszul beállított fafűtés füstjében, a cigarettafüstben is megtalálható benzo(a)pirén mindegyiknél veszélyesebb, ez egy olyan erős rákkeltő anyag, hogy nincs olyan alacsony koncentráció belőle, amely ne okozna egészségkárosodást.

(Címlap: Image Source/JF Creative)