Forró, nedves és tele van titkokkal

Már az egyik első magyar novella, Vörösmarty A füredi szívhalászat című „beszélye" is ide kapcsolódik, ezt a történetet írta tovább Krúdy a Balatoni szívhalászat című novellájában. A szívhalászat, ez a biedermeier párkereső, mára az Anna-bál egyik fontos mellékeseménye lett.

A fürdő nemcsak az egészségápolás, hanem a társasági élet egyik központja már a 18. század vége, a 19. század eleje óta. Gondoljunk csak Jane Austen regényeire, amelyekben Bath, az elegáns világ fürdőhelye szinte sorsdöntő szerepet visz a pletykálkodásban, valamint a fiatalok házasodási hisztériájában. A fürdő egyfajta szabadtéri szalon.

Karlovy Vary/Karlsbad 1908-ban. Goethe (és Karl Marx) egyik kedvenc fürdője

Forrás: Fortepan

De felidézhetjük a nagy fürdőjárót, Goethét is, aki legkivált Karlsbad (Karlovy Vary) és Marienbad sétányait, lugasait kedvelte. És így ír erről egy 1822-es marienbadi levelében: „Pompás szállás, barátságos házigazdák, jó társaság, csinos leányok, muzikális műkedvelők, kellemes esti szórakozás, remek étkezés, új, jelentős ismeretségek stb. mind hozzájárult, hogy a három hétig tartó szép időt teljesen kihasználhattam, élvezhettem.”

Nem árt megjegyezni, hogy Goethe az életélvezet közben kissé nekiszilajodott, hiszen 1823-ban megkérte a fürdőn megismert egyik lány, a 19 éves Ulrike von Levetzow kezét. Tudnunk kell, hogy potom 50 év volt köztük a korkülönbség. Természetesen kosarat kapott, mire valódi költő módjára azonnal élt az alkalommal, és Marienbadi elégia címmel megírta a világirodalom egyik legmélyebb szerelmes versét.  

Marienbad 1908-ban. Ulrike 1899-ig élt

Forrás: Fortepan

De most búcsúzzunk a nagy némettől, mégpedig az ugyancsak fürdőbarát Arany János szerfölött keserű soraival:

Isten veled Karlsbad szép tája! –
Örökké az ember nem állja,
Rothad neki tüdeje-mája; —
Igy végződik a földi pálya.
Alás'szolgája!

Rubin Szilárd: Római Egyes (1985)

Nos, szerzőnk semmilyen értelemben nem volt Goethe, ám ő sem volt érzéketlen a fürdő és az erotika kapcsolata iránt. Ráadásul ez a regénye részben Karlovy Varyban játszódik, mégpedig a filmfesztivál alatt. Hogy mennyire távol állt a Goethe-féle szellemfejedelem szerepétől, az rögtön az első mondatokból kiderül:

„Reggel ötkor a kórházi ágyban eszembe jutott az apróhirdetés, amelyet Baksay Ali költött rólam: »Kiskeresetű, öregedő, idegbeteg agglegény – atyai ágon galíciai zsidó –, súlyos gerincelmeszesedéssel és gyógyíthatatlan bőrbajjal, feleségül venne régi katonatiszti családból származó, kivételesen jól kereső, fiatal, fiús, nimfácska típusú leányt. Válaszokat 'Vidékre is elmennék' jeligére.« A telefonba olvasta be egy szombati napon. Fél három volt. »Jó?« – érdeklődött. »Hát...« »Na ja! De pontos?« »No.« »Különben hogy vagy?« »Fekszem, és krimit olvasok.«”

Írók Harkányban, 1962-ben. Balra Veres Péter, sapkában Csoóri Sándor

Forrás: Fortepan/Hunyady József

Harkányban vagyunk, a gyógyfürdőben. Az egyik itteni régi fürdőkabinba rejtőzik el éjjel a regény főhőse, Rostás Levente, hogy végiggondolja életét. Mert noha elfogadja barátainak a fiktív apróhirdetésben megfogalmazott ironikus jellemzését, önmaga a saját életével képtelen kibékülni, és a Római Egyes nevű ősöreg kabinban megpróbálja átgondolni, hogyan jutott el idáig, a gyerekkortól, a világháborútól egészen a Karlovy Varyban rendezett filmfesztiválig, ahol barátai, Malatinszky (valójában Pilinszky János) és Czakó Miki (valójában Jancsó Miklós) űzik frivol játékaikat a francia filmcsillagokkal.

A szűk terjedelem (alig 130 oldal) ellenére szellemileg igen tágas, olykor megkapóan költői nyelven megírt kisregény a Római Egyes. A Csirkejáték mellett, melyről itt írtunk, az író legmaradandóbb kötete.

Mándy Iván: Strandok, uszodák (1984)

Mándy köztudottan a tárgyak világának talán legnagyobb magyar prózaköltője, aki ilyen címekkel írt kisregényeket: A villamos, A trafik, A mosoda, A lift, A bútorok. Nála a strandpapucsok, a nyugágyak, a napozóágyak, a fürdőköpenyek önálló életet élnek. Nem is csodálkozunk, ha hirtelen ezt olvassuk ebben az 1984-ben megjelent regényszerű prózaversben: Egy magányos zuhanyból kitört a zokogás. Oly hevesen, hogy belerázkódott. Fehér köpenyes nő megpróbálta lecsillapítani. Többen is körülvették. Szinte átölelték. Hiába! Egyszerre csak magától abbahagyta. És most úgy állt ott sértődötten.

Mándynál az uszoda több egyszerű fürdési, strandolási, napozási lehetőségnél, voltaképpen a teljes élet színtere. Mint ebben a jelenetben, ahol egy látomásban kitágul a tér és az idő:

„Egy öreg bérház az uszoda. A földszinten a medence. A kövér házmesterné kiúszik a lakásából, felnéz az emeletekre. Felszól valakinek.
– Áldorné! Mi volt az a ricsaj maguknál az éjszaka?!
A málladozó falú emeleteken a kabinsorok. A lakások. Egy fürdőruhás nő a kopott gangrácshoz támaszkodik. Arcát a nap felé fordítja. Valahonnan egy hang.
A házmesterné odalent úszkál. Beúszik egy óriási, kerek lyukba. Eltűnik.
A víz lassan emelkedik. Elönti a gangokat. Az emeleteket.
A lakók átúsznak egymáshoz. Egy csésze teával. Egy kávéval.
Zokogás a lépcsőfordulóban. Gőz gomolyog a hátsó lépcsőházban.
Egy lány lebeg az emeletek között.”

Mándy Iván a régi Tinódi mozi előtt

Forrás: Fortepan

Mándy, aki közismert mozirajongó volt, apró képekből, a montázstechnika elvei szerint építi fel a könyvet, mely végül teljes regénnyé áll össze. És még egy nagyvonalú gesztusra is futja közben: „Géza úgy dél felé jön. Dehogyis dél felé! Sokkal később.Géza írt egy regényt. Zsámboky soha nem ír olyan regényt. Soha az életben.” Finom főhajtás ez Ottlik Gézának, akinek legnagyobb műve köztudottan ugyancsak egy uszodában kezdődik, mégpedig a Lukácsban, 1957-ben.

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól. Kettő orvos Erdélyben (2015)

A „kettő orvos” a regény elején két fiatal: egy brassói aljegyző fia és egy nagyenyedi zsidó kereskedő lánya a 19. század végén. Mindketten lázadók és áldozatok: a lány apja akarata ellenére kezd orvosnak tanulni Kolozsvárott, a fiút az erdélyi patrióta apa akadályozza meg, hogy „Wienben” vagy Budapesten legyen medikus. De az egyetemen még nem találkoznak, pontosabban csak futólag kereszteződnek útjaik.

A cselekmény a két fiatal váltakozó monológjaiból bontakozik ki, a megformálás alapját az egyik fejezetcím leplezi le a regény vége táján: Két ember közt a legrövidebb út a leghosszabb. Mert noha egyszer, a világháború alatt véletlenül együtt aludtak, „fejtől s lábtól” egy kényelmetlen kórházi kanapén, csak Trianon után találkoznak végzetesen, az immár külföldnek számító Budapest felé tartó vonatúton.

Emberek a fürdőben, Hévíz

Forrás: Fortepan

Tompa Andrea bámulatos műgonddal megteremtett egy soha nem volt, archaizáló, „századvégi” erdélyi-magyar nyelvet, ami egy ideig érdekes, bravúrosan hat. Ehhez társul a félelmetes térfogatú kultúrtörténeti anyag, mely számba veszi az egész korabeli magyar orvoslás fejlődéstörténetét a balneológiától a sebészeten át egészen a lélekelemzésig. Megalkotja a magyar orvostörténet alakjainak érdekes panteonját, miközben a Trianon előtti és utáni eszmék szinte teljes körképét ugyancsak felvázolja.

És számtalan átszellemült vallomást olvashatunk a fürdőkről. Ami természetes, hiszen a férfi főhős falusi fürdőorvosként dolgozik a háború előtt Erdélyben, és aztán Trianon után is. De a legszebb sorokat talán a lány szájába adja az író:

A fürdőben az ember oly élőlénnyé lényegül által, kinek a múlt s jövő megszűnik, s ki csak a pillanatának él, miben ő egyedülvaló, egészséges, s abban a percben már-már halhatatlannak gondolja magát.

A fürdőorvos meg kifejti, hogy a régi Rómában három olyan közösségi tér volt, mely „a civilisatio nagyságát hivatott volt megmutatni. Olyan három épület, miben az emberek szépen együtt legyenek, s gondolkozzanak.” Az első a Forum Romanum, az állam ügyeinek tere, a második a cirkusz, a Colosseum, a harmadik pedig a thermae, vagyis a nyilvános fürdők világa.

Márai Sándor: Szindbád hazamegy (1940)  

Bár Márai hőse, azaz Krúdy Gyula alteregója sosem járt sem a politika színtereiben, sem a cirkuszokban, valami hasonlót gondolhat, amikor a regényben elterül a török fürdő vízében. Szindbád – hogy szépen együtt legyen az emberekkel és gondolkozzon – kocsmákba járt, vendéglőkbe, kávéházakba, bordélyokba és természetesen fürdőkbe.

A Rudas fürdő törökös medencéje 1940-ben, a regény egyik színtere

Forrás: Fortepan

És e fürdő légköre, melyben irodalmi barátja mesél neki a gomolygó gőzben, varázslatos: „A vízben mesélt, a régi török fürdőben, ahol olyan arckifejezéssel áztak a forró nedvekben a nyugdíjas emberek, mintha a világ egyetlen őrültekháza lenne, ahol a kevés józanoknak és értelmeseknek is alkalmazkodni kell a környezet téveszméihez.”

A Tompa Andrea regényében sokat emlegetett erdélyi Tusnádfürdő 1908-ban

Forrás: Fortepan

Otthon ez Szindbádnak, „mert itt, a nagy, középső medence partján csakugyan elmosódott a forró ködben Nyugat és Kelet, kissé összeolvadt minden a gőzölgő párákban, ami ízlésben, múltban és emlékben elválasztotta a két világtáj lakosainak lelkét.”

Ekkor Szindbád Musztafa Szolimán pasára gondol, aki ugyancsak „itt áztatta podagrás, sörbettől és a földi hurik dédelgetéseitől kissé megviselt tagjait”. A múlt és a jelen egybeér ebben az egyetlen nap alatt lejátszódó, mesés regényben. Vagy ezúttal a valódi Krúdy szavaival: Csak a szemünket kell lehunynunk, hogy a mai balatoni hölgyeket elképzeljük a száz esztendő előtti szívhalászok helyére. A nő és a szerelem tulajdonképpen sohasem változik, mint ahogy az igazán nagy dolgok nem változnak a világon. Ugyanazok a hölgyek sétáltak száz év előtt a tópart platánjai alatt, akik manapság.

Hát ehhez aligha lehet hozzátenni bármit is. 

(Címlapi kép: A Palatinus strand. Forrás: Fortepan)