Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Készen állunk arra, hogy száz évig éljünk?

2017.02.26. 08:10
A hosszú élet egyik legnagyobb problémája az, hogy finanszírozni kell. És az sem árt, ha valami értelmet adunk neki. 

A tudománynak, a kézmosásnak és a biztonsági öveknek köszönhetően az elmúlt évszázadban csaknem megduplázódott a várható élettartam, és minden jel arra mutat, hogy egyre tovább fogunk élni. Az ezredfordulón született generáció konkrétan azzal szembesül, hogy száz évre kell terveznie a földi létezését. A statisztikai szakemberek szerint a mai húszéveseknek is nagyjából 50 százalék az esélyük arra, hogy megérjék a századik életévüket.

Ezt a perspektívát persze lehet az elkeseredés hangján is értékelni – mint amikor 10 kilométeres futásra készülünk fel, de a végén szólnak, hogy legyen inkább 15. A nyugdíjrendszer bizonytalansága, a betegségek bizonyossága és a magány árnyéka miatt nem feltétlenül tűnik jó bulinak a hosszú élet – legalábbis a vége felé. De nézhetjük onnan is, hogy a meghosszabbodott élettartam a gazdasági fejlődésnek és a személyes önmegvalósításnak olyan lehetőségeit teremti meg, amiről a korábbi generációk még álmodni sem mertek. Több időnk van, a következő generációknak pedig még több idejük lesz tanulni, dolgozni, szórakozni vagy úgy általában valami jót tenni ebben a világban.

Csakhogy erre érdemes felkészülni. A százéves élet útmutatóját könyvbe rendező két szakember, Lynda Gratton és Andrew Scott szerint az idő csodálatos ajándék és lehetőség, de bölcsen kell élnünk vele, vagyis a gyertya két végen égetése és a kielégülés szünet nélküli hajszolása nem tekinthető kompatibilisnek az új perspektívával: mozgás, egészséges étkezés, takarékoskodás az új jelszó. Szerintük a százéves élethez nem a nyomorúságos öregség, hanem a meghosszabbított fiatalság felől érdemes közelíteni. Hagyjuk, hogy bekússzon ide a Rolling Stones példája: nehéz elhinni, de az együttes tagjainak az átlagéletkora 72 év. Tina Turner 76 évesen is megállíthatatlan, és Tom Jones sem gondolja akadálynak a 75 évét. Vagy lépjünk vissza pár évet Madonnáig, aki 57 évesen leráz magáról minden sztereotípiát, amit az 57 évesekről gondolunk.

Mick Jagger tele élettel

Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Dennis Van Tine/Geisler-Fotopres

Visszatérve a hétköznapibb léptékekhez és problémákhoz, a könyv szerzői is fontosnak tartják kiemelni, hogy a hosszú élet egyik legnagyobb problémája az, hogy finanszírozni kell. És a nyugdíjkorhatár folyamatos emelgetése nem lesz elég. A könyvben három képzeletbeli ember példáján keresztül mutatják be, hogy ez mekkora terhet is jelent. Az 1945-ös születésű Jack például 42 évet dolgozott és nyolc évig volt nyugdíjban. Ehhez a fizetésének csak a töredékét kellett félretennie havonta, a nyugdíjába pedig a munkaadója és az állam is beszállt. Az 1971-es születésű Jimmy a 44 munkával töltött évét már húsz nyugdíjban töltött évvel piheni ki, ami azt jelenti, hogy havonta a fizetése 17 százalékát kell félretennie a nyugdíjára.

Az 1998-as születésű Jane-t viszont már joggal tölti el az aggodalom, ha előre tekint a jövőbe, neki ugyanis ugyanannyi, vagyis 44 évnyi munkából már 35 nyugdíjas évet kell finanszíroznia, tehát a fizetésének a 25 százalékát kell félretennie az idős korára, miközben nagy valószínűséggel hiteleket törleszt és gyereket nevel.

Az ezredforduló környékén született generációnak kétségkívül megvan az az előnye, hogy a fiatalsága okán van ideje felkészülni az előtte álló, a vártnál valószínűleg hosszabb évtizedekre. De hogyan?
Ők például a saját bőrükön fogják megtapasztalni, hogy az élethosszig tartó tanulás nem üres frázis. Konkrétan többször is vissza kell ülniük majd az iskolapadba, amit adott esetben természetesen csak átvitt értelemben használunk, hiszen online tanfolyamok és képzések hatalmas kínálatából is választhatnak majd. Ráadásul a generációk közötti információáramlás nagy eséllyel kétirányú lesz: nemcsak a fiatalok tanulnak majd az idősebbektől, hanem az idősebbek is a fiatalabbaktól – mert egyszerűen mindenkinek tanulnia kell.

Forrás: Cultura Creative/© Cultura, all rights reserved./Wayup Productions

A szakértők szerint egyáltalán nem szokatlan, hanem egyenesen életbe vágó lesz, hogy az emberek 70, 80 év felett is dolgozzanak. Vagyis az ezredfordulón születettek jobb, ha úgy fogják fel, hogy a hosszú évekkel megnyújtott munkaerő-piaci jelenlétük nemcsak az anyagi biztonság, hanem a szellemi és egészségi jólét záloga is. És persze azzal is jól járnak, ha már fiatalon elkezdenek harcolni a kor alapú diszkrimináció ellen, mert ennek a felszámolása elengedhetetlen ahhoz, hogy a munkahelyi opciók lépést tartsanak az öregedésükkel.

Amivel nem mellesleg a megtakarításaiknak és a befektetéseiknek is lépést kell tartaniuk. Vagyis elképzelhető, hogy a következő generációk prioritásait már nem feltétlenül a minél nagyobb ház és minél menőbb autó fogja meghatározni, hanem sokkal inkább a felelős költekezés – nekik mindenesetre több idejük lesz félretenni, mint a szüleiknek, akik elég lehangoló kilátásokkal vágnak neki majd a nyugdíjas éveiknek.

Az anyagi biztonság és a munkaerő-pici rugalmasság kiépítése mellett viszont sokkal fontosabb lesz, hogy az egészségükkel is törődjenek, amiben egyrészt rengeteg kütyü, másrészt rengeteg orvostudományi vívmány is a segítségükre van, bár ezek nem sokat érnek, ha nem figyelnek oda arra, hogy mit és mennyit esznek, illetve hogy mit és mennyit mozognak.

És persze az sem lesz mindegy, hogy ehhez a hosszú élethez képesek lesznek-e valamilyen célt kapcsolni, ami értelmet ad az egésznek. Ha ugyanis a kulturális és társadalmi kereteinket vesszük, nagyjából 65-70 éves kor után kifogyunk azokból a narratívákból, amelyek kitöltik az életünket, pedig most már nagyon sürgető lenne, hogy az öregkort ne a leépüléssel azonosítsuk.

(Címlapi kép: AFP)