Miért jó, ha a nőknek tervezik a városokat?

1999-ben Bécs lakosságának egy részét megkérdezték arról, hogy miként használják a város tömegközlekedési eszközeit, azokat mely kerületekben, milyen gyakran és miért veszik igénybe. Az önkormányzat által a lakosoknak kiküldött kérdőívet nők és férfiak egyaránt kitölthették, és a felmérést végzők azt vették észre, hogy míg a férfiak általában öt perc alatt megvoltak a válaszokkal, addig a női kitöltők kisebb novellákat írtak az üresen hagyott helyekre. 

Mint kiderült, nem véletlenül. A férfiak jelentős részének a válasza annyiból állt, hogy naponta kétszer ülnek be a kocsiba vagy szállnak fel a buszra, villamosra: egyszer, amikor munkába mennek, és egyszer, amikor meg a munkából jönnek. Ehhez képest a nők többségének esetében egy sokkal bonyolultabb mintázat rajzolódott ki; a munkába menés és a munkából való hazatérés útvonalát kisebb-nagyobb kitérők, pluszbuszutak és -metrózások, valamint hosszabb, gyalog megtett távok törték meg. 

A felmérésből egyértelművé vált, hogy lényegesen másként használják ki a férfi és női válaszadók a városi infrastruktúra adottságait. Míg a férfiak általában a viszonylag egyszerű oda-vissza útvonalon mozogtak, addig a nők fejében vélhetően a bonyolultabb logisztikát igénylő, kacskaringósabb útvonalterv frissülhetett napról napra, ugyanis általában nekik kellett kalkulálni azzal, hogy a gyereket elvigyék az iskolába, majd a fociedzésre, zongoraórára, hogy bevásároljanak a vacsorához, és az idős nagyszülőkre is időnként ránézzen valaki.

Villamosok Bécsben

Forrás: robertharding/Godong/Godong

Ez a majdnem húsz évvel ezelőtti kutatás azt támasztotta alá, hogy a várostervezéskor bizony figyelembe kell venni a különböző nemek szempontjait, mivel a város lakosságát nem egy homogén közeg alkotja, hanem annak éppúgy részei a gyerekek, a mozgáskorlátozott emberek, az idősek és az esetenként pluszigényekkel fellépő anyák is. Miután erre 1999-ben Bécs városa is rájött, jelentős átalakítások történtek, amelyek esetében leginkább a nők és az anyák érdekeit vették figyelembe. Kiszélesítették a járdákat, hogy legyen hely sétálni a gyerekkel és legyen hol tolni a babakocsit, a megállókat könnyen megközelíthetővé tették, és sok helyre a lépcsők mellé vagy helyett rámpákat emeltek.

Bécs, a Frauen-Werk-Stadt terve

Forrás: wien.gv.at

Persze, nem Bécs az egyetlen város, amelynek infrastruktúráját a férfiak és a nők eltérő módon veszik igénybe. Az Egyesült Államokban is hasonló problémával szembesülnek a városok, általános igény lenne például az olyan tiszta nyilvános vécékre, ahol van pelenkázóasztal is, és a lakosság sok esetben igényt tartana arra, hogy az utcákon megnöveljék a sétálásra alkalmas felületeket.

Az említett, nemek közt megoszló térhasználati differenciáltság gyakorlatilag a világ legtöbb települését érinti valamilyen mértékben, nem véletlen tehát, hogy a genderérzékeny városfejlesztésekre az elmúlt években egyre nagyobb figyelem irányult. Hogy csak néhányat említsünk: az osztrák fővároshoz hasonlóan a svéd Västerås is felmérte a tömegközlekedési és térrendezési igényeket azokban a kerületekben, ahol a nők voltak többségben, mondván, hogy addig a várostervezési döntésekből kiszorultak a nők. Berlinben nem olyan rég láttak neki, hogy az üzleti negyed és a lakóövezetek közötti éles szakadékot valamennyire eltüntessék annak érdekében, hogy a családos anyáknak, apáknak ne kelljen órákat ingázni a két városrész között, és így a háztartással kapcsolatos tennivalókat, valamint a munkaügyeket valahogy össze tudják hangolni. Ennek köszönhetően bővültek munkahelyekkel az addig szigorúan lakóövezetnek számító városrészek, ahol egyúttal a járdák számát is megnövelték. 

Az argentin Rosarióban pedig felújították azokat a tereket, amelyek az elhanyagoltságuk miatt az idők során a droghasználók kedvelt zugaivá váltak, és így a jobb kivilágítás, az új játszóterek megépítése, a padok rendbetétele lehetőséget adott a családosoknak, hogy visszahódítsák a tereket.

A mintaváros 

Bécs azonban ezeket a próbálkozásokat mind túlteljesítette egy 1993-ban megfogalmazott mintaprojekt ötletével (lásd a fentebbi képet), amelynek lényege az volt, hogy felhúznak egy olyan lakóparkot, amely teljes mértékben kielégíti a nők és az anyák igényeit. Ez volt a Frauen-Werk-Stadt névre keresztelt projekt, amely több ígéretes elgondolást is tartalmazott. Az első és egyik legfontosabb pozitívuma volt, hogy megtervezésére kizárólag nők jelentkezhettek, egyrészt azért, mert ők tudták a legjobban, hogy milyen praktikus megoldásokra van szükségük, másrészt azért, mert a városfejlesztés és -tervezés mind a mai napig olyan terület, ahol kifejezetten a férfiak és így a férfiak szempontjai dominálnak.

A Frauen-Werk-Stadtban azonban lehetőleg minden aszerint épülhetett meg, ahogy azt a női építészek elképzelték. A megvalósított ötletek első hallásra talán nem tűnnek nagy durranásnak, de ez a bécsi példa éppen azt mutatja, hogy sok apró és figyelmes részleten múlik az, hogy kellemesebb és biztonságosabb városi környezetben éljünk. A Frauen-Werk-Stadtban 359 lakóegységre jutott nemcsak elegendő zöldfelület és sétálóutca, de egész napos óvoda, orvosi rendelő, gyógyszertár és egy rendőrőrs is, a házak aljába pedig a gyakran elfelejtett bicikli- és babakocsi-tárolóknak, a tetőtérben mosószobáknak és közösségi teraszoknak is jutott hely.

Nagyon jó elgondolás volt továbbá az is, hogy a lakásokban viszonylag nagy teret foglalt el a házimunkák jelentős részének színhelye, a konyha, amelynek ablaka minden esetben az udvarokra és a játszóterekre nézett. A lépcsőházak és a parkolóházak pedig átláthatóak, jól megvilágított terek lettek a biztonság érdekében.

Ami a nőknek jó, az mindenkinek jó

A városfejlesztés esetében legalábbis. Bár a fentiekből úgy tűnhet, hogy az említett fejlesztések kizárólag az anyák érdekeit veszik figyelembe, valójában ezek az innovációk minden lakos kényelmét szolgálhatják. Az, hogy ha több a zöld és a járda, az mindenki számára kellemesebb környezetet biztosít, és ha a genderérzékeny szemlélet népszerűvé válik, akkor az mindenkire nézve egy toleránsabb közeg kialakítását jelentheti. Elég csak egy pillantást vetni a híres bécsi, buszablakokra felragasztott piktogrammokra, amelyek szerint nemcsak a bottal járó öreg bácsinak, de bizony az öreg néninek, és nemcsak a terhes kismamának, de a gyerekkel utazó apának is illik átadni a helyet.

Forrás: Flickr/Alfred Lui

Az sem utolsó szempont, hogy már nagyon sok város van, amely elsősorban a nők biztonságának javítása érdekében tett fontos lépéseket, amelyek végső soron a teljes lakosság közbiztonságát érintik. Torontó például bevezette, hogy késő éjszaka a buszoknak nem feltétlenül csak a megállókban lehet megállniuk, hanem az utasokat gyakorlatilag házhoz szállíthatják a késői járatok. Mexikóvárosban vagy az indiai Srinagarban pedig arra kényszerült a helyi közlekedési vállalat, hogy a nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények megfékezése érdekében olyan járatokat is indítson, amelyekre kizárólag nők szállhatnak fel.

(Címlapi kép: AFP)