Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Nincs gusztustalanabb startup, mégis rájuk kell bíznod az életed

2016.09.12. 06:10
Dave Eggers az új 1984-et akarta megírni A Körrel, és tényleg sikerült hihetően felvázolnia, hogyan veheti át egy techvállalat a világ feletti irányítást. Kár, hogy a szereplőktől csak viszolyogni lehet. 

Jó ideje téma már, hogy a Facebook hogyan tudna befolyásolni egy választást, és a kérdés idén különösen aktuális, hiszen az Egyesült Államok épp nyakig gázol a választási  kampányban, és köztudott az is, hogy  a közösségi oldal fiatal, többségükben inkább liberális nézeteket valló alkalmazottai aggódnak, hogy Donald Trumpnak esélye nyílhat megnyerni az elnökválasztást. Arra, hogy Facebook túlerőben van, ha véleményformálásról van szó, épp a napokban kaptunk tanulságos példát egy nagy hullámokat vető címlapsztoriból

Márpedig, ha Mark Zuckerbergék úgy döntenének, hogy Trump kampányhirdetéseinek csak a töredéke jelenhet meg a felhasználók üzenőfalán, azzal jelentős hatást fejthetnének ki a választás végkimenetelére is. Noha a Facebook vezetői mindenkit megnyugtattak, hogy ilyesmire nem kerülhet sor, hiszen ők hisznek a demokráciában, a technológiai lehetőségeik ettől még meglennének rá, hogy beavatkozzanak a kampányba. 

Mark Zuckerberg és Barack Obama idén júniusban

Forrás: AFP/Mandel Ngan

Valami ilyesmit feszeget az amerikai Dave Eggers ötödik, magyarul idén tavasszal megjelent regénye is. Egy kaliforniai startupcégnél járunk: termékük, a Kör közösségi oldalnak indult ugyan, de csakhamar olyan informatikai mamutvállalattá vált, amelyen keresztül az internetes keresések és vásárlások legnagyobb része is zajlik. Ezután jönnek az apró kamerák és a globális megfigyelés – bárki láthat bármit, bármikor. Ide áll be dolgozni a történet főhőse, Mae, hogy végre teljes értékű tagja legyen a „vállalatnak, amelyen kívül semelyik se számít”, hogy aztán néhány hónap leforgása alatt ő váljon a cég reklámarcává.

A Kör klasszikus disztópia, a címbeli vállalatban nem nehéz felismerni a Facebookot, bár pontosabb lenne azt mondani, hogy a Kör a Facebook, a YouTube, az Amazon és a Google egyben. A cég vezetésének filozófiája, hogy helyben akarnak megadni az alkalmazottaknak mindent, amire csak szükségük lehet, szórakozási és tanulási lehetőségeket, sőt szállást is. A Kör olyan, mint amilyennek Steve Jobs álmodta meg a Macintosht: zárt rendszer, nem kell és nincs is értelme kilépni belőle. Ha valaki mégis ki akarna lépni, azt arra bátorítják, hogy vegye föl és azonnal posztolja magánéletének minden apró mozzanatát. Nem létezhet elvesztegetett pillanat, életünk minden eseménye médiatartalommá alakítható, sőt alakítandó.

Dave Eggers két magyarul megjelent regényének borítója

Forrás: Origo

Nyilvánvaló, hogy a szerző alapállása szerint ez a technológiai utópia elviselhetetlen. Ennek az alapállásnak a közvetítésére Eggers Mae volt barátját, Mercert használja a szócsövének,  aki az utolsó utáni pillanatig ragaszkodik az analóg hétköznapokhoz és a privátszférájához. Vele ellentétben Mae csekély ellenállást tanúsít a rendszerrel szemben. Mivel a főhős nem kapott igazi egyéniséget, de még csak markáns jellemvonásokat sem, hiteles, ahogy agymosottá válik. Ugyanakkor itt húzódik a regény legnagyobb problémája is: Mae és a többi figura iránt is nagyon nehéz bármiféle empátiát érezni, mivel alig többek a szerző disztópikus tanmeséjét előadó, üres báboknál. Éppen ez az oka, hogy A Kör nem jó regény, legyen a témája bármilyen aktuális és fontos is. 

A szerző arra helyezte a hangsúlyt, hogy minél alaposabban körbejárja a Kör globális terjeszkedésének áldatlan hatásait, találó ötletektől (mint a folyamatos lekövethetőség okozta eltúlzott netes udvariaskodás) nagyívű társadalomformáló elképzelésekig. A lélegző, emberszerű karakterek hiánya miatt viszont a disztópia részletei sem válnak különösebben izgalmassá – ha nincsenek olyan figurák, akik érdekelnék az olvasót, akkor az sem számít, kire hogyan hat a Kör legújabb diktatórikus húzása. 

Ebből a szempontból Eggers könyve két, magyarul szintén az utóbbi években megjelent amerikai regényre hasonlít: Don DeLillo Cosmopolisára és David Cronenberg Konzumjára, két technológiai alapú disztópiára, amelyekben a teremtett világnál csak a főhősök viszolyogtatóbbak. Vagyis Eggers távolról ahhoz az amerikai minimalista prózához kapcsolódik, amely igazán a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, Bret Easton Ellis és DeLillo fénykorában számított fontos irányzatnak. 

Maga Eggers is ekkor, a kilencvenes évek közepén tűnt fel szép reményű folyóirat-szerkesztőként és irodalmi szervezőként. Íróként azonban csak az ezredforduló után kezdték komolyan venni, önéletrajzi kötete, az A Heartbreaking Work of Staggering Genius révén. Ebben leírja, hogyan haltak meg két év leforgása alatt a szülei, ami miatt neki kellett gondoskodnia az öccséről – ekkor költöztek Illinois államból, Chicago környékéről Kaliforniába, ahol Eggers később folyóiratot alapított. A családi tragédiák sora sajnos itt sem ért véget, 2001-ben a szerző nővére is öngyilkos lett. 

Dave Eggers

Forrás: AFP

Az átélt traumákat Eggers részben az írás révén próbálta meg feldolgozni: önéletrajzi bemutatkozása óta, a kétezres évektől kezdve a szerző valósággal ontja magából a könyveket. Az utóbbi években különösen termékennyé vált, 2012 és 2014 között három regénye jelent meg, amelyekben módszeresen sorra veszi az Egyesült Államok aktuális társadalmi és gazdasági problémáit. A magyarul is olvasható Hologram a királynak a gazdasági válság témájából indul ki, a 2014-es Your Fathers, Where Are They? And the Prophets, Do They Live Forever? nemzedéki konfliktusokkal foglalkozik, a kettő között kiadott A Kör pedig a startup informatikai cégek térhódítását festi le globális rémálomként. 

Kritikus hozzáállása – amely mögött persze valamiféle őszinte, bár meglehetősen lapos humanizmus húzódik – azonban nem pótolja Eggers stílusérzékének, jellemábrázoló készségének hiányosságait. Fájdalmasan kevés az olyan jelenet, amelyben az elbeszélő kilép a Kör világát többnyire tárgyilagosan, ritkábban finom gúnnyal lefestő tónusból, és más hangon szólal meg. Ezek a részek főleg a természeti vagy ösztönvilágot megmutató, tehát a Kör technokrata miliőjétől markánsan elütő helyzetek, például egy erdőtűz leírása, amelyben a szerző erős, apokaliptikus víziót teremt:

Két napon át égett. Épp, mikor ideértünk. Az a forróság! Éjszaka még itt is érezni lehetett. Minden éjjel ebben az átok vízben hűtöttük magunkat. Azt hittük, vége a világnak. 

Máskor egy szexjelenetben válik átélhetővé, milyen hideg és örömtelen a Kör alkalmazottainak élete: 

Francis lehúzta magához Mae-t, megcsókolta, csípőjét öléhez szorította, és Mae egy pillanatig azt hitte, most valódi szexuális élmény következik, de még épp kifelé bújt a blúzából, amikor Francis hirtelen behunyta a szemét, és összerándult – részéről ennyi volt. Aztán átöltözött, fogat mosott, és megkérte Mae-t, hogy pontozza. Száz pontot kapott. 

Ez a néhány eltalált részlet azonban kevés hozzá, hogy A Körből ne az érdektelen szereplőkre és a szánkba rágott tanulságokra emlékezzünk inkább. Az egyetlen szerencse, hogy Eggersnek van bátorsága végigmenni az úton, amelyet szép új világa logikusan megkövetel: akit egyszer beszippant egy ilyen ördögi startup, nem szabadul ki többé.

Dave Eggers: A Kör. Fordította: Nemes Anna. Európa, 2016, 3690 Ft.

(Címlapi kép: AFP/Jonathan Nackstrand)