Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

A szabadságot ígérte, de tele volt tabukkal

2016.08.13. 16:38
Mi tanulható meg a hatvanas évekről Jancsó Miklós korai filmjéből, az Oldás és kötésből? A Nagyítások – 1963 című kiállítás alapján szinte minden, ami akkoriban foglalkoztatta az értelmiséget.

Az Oldás és kötés az egyik kedvenc Jancsó-filmem, pedig általában úgy tartják számon, mint a rendező első nagy filmjeit, a Szegénylegényeket vagy a Csillagosok, katonákat megelőző, még nem túlságosan eredeti munkát. Viszont csomó mindent meg lehet tudni belőle a hatvanas évek elejének Magyarországáról, főleg Budapestről. Legyen szó parttalan értelmiségi vitákról, a holokauszt lassú feldolgozásáról, nemzedéki konfliktusokról vagy akár az elhallgatott '56-ról, az Oldás és kötésben mindenre van egy vonatkozó jelenet vagy utalás. 

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az Új Budapest Galériában júniusban nyílt Nagyítások – 1963 kiállítás most igazságot szolgáltat a filmnek, mivel ez alapján mutatja be a hatvanas évek eleji fontosabb művészeti törekvéseket, értelmiségi dilemmákat. A korszak bemutatása, az akkoriban levegőben lógó kérdések megfogalmazása fontosabb is volt, mint a Jancsó-film utólagos elemzése vagy fejtegetése. Mélyi József kurátor szerint a korszak bármely más filmjére felhúzva megrendezhető lett volna a kiállítás. Sőt az eredeti elképzelés az volt, hogy több film alapján nagyítanak rá a hatvanas évek művészetére.

Ekkor, vagyis 2011-ben még a Ludwig Múzeum lett volna a fő helyszín, majd a debreceni MODEM is képbe került. Végül az igazgatóváltások, a képzőművészeti intézményrendszer átalakulása (vagyis beszűkülése) miatt ezek a múzeumok kiestek, és maradt a Bálnában található Új Budapest Galéria. A kisebb helyszínhez igazodva pedig a filmek közül az Oldás és kötést emelte ki a kurátor. Emiatt viszont nem érdemes bánkódni, a Nagyítások így is sokrétű, bonyolult és gazdag kiállítás. 

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Tárlatvezetésén Mélyi elmondta, hogy a koncepció 1962-63- ra koncentrál, és megpróbáltak minél több szempontot, művészeti ágat, akkoriban aktuális témát feldolgozni. Persze magáról a filmről is sok újat megtudunk, látható például a Boglár Lajos indiánkutató által az Oldás és kötés forgatásán készített werkanyag, amelyet Forgács Péter vágott újra, Mélyi ötlete alapján pedig 1963. március 22-én, vagyis a Kádár hirdette amnesztia napján megjelent újsághíreket olvastak be a felvételek alá.

Bencze Tibor Vitatkozók című festménye remekül megragadja annak az értelmiségi körnek az atmoszféráját, amelynek tagja volt mások mellett Konrád György, Csoóri Sándor és Orbán Ottó is, vagy éppen Hernádi Gyula, Jancsó forgatókönyvírója. Konrád, Vitányi Iván és Huszár Tibor interjút is adott a kiállítás apropóján az Oldás és kötésről, a filmet övező vitákról és arról, ők hogyan látták ezt a korszakot – ezek a felvételek is megnézhetőek a helyszínen. 

Fotó: Szabó Gábor - Origo

A kiállítás nagy része a Kiscelli Múzeum anyagára épül, innen érkezett számos olyan festmény, amelyet egyébként ritkán állítanak ki, mert ma nem a hivatalos, államilag támogatott művészetre vagyunk igazán büszkék ebből a korszakból. Ahhoz viszont, hogy egy kicsit megérezzünk valamit a hatvanas évek levegőjéből, ezeket a műveket is látni kell – pláne, hogy sok gyengébb munka mellett pár nagyszerű is akad.

Lehet például, hogy Turán-Hacker Mária leragadt az impresszionizmusban, de Rákóczi út című festménye éppen attól jó, hogy semmi nem látszik rajta a Rákóczi útból, a zaj, a füst, a büdös mégis egy az egyben átjön belőle. De nagy kedvencem még a kiállításról Czimra Gyula Tér-forma című kis remeke, és Gyarmathy Tihamér festménye, a Ma a város ritmusa, amelynek apropóján képet kaphatunk az akkoriban lefolytatott, ma persze számos elemében nevetségesnek tűnő absztrakt vitáról, vagyis az absztrakt festészet és a szocialista eszmék összebékíthetőségének kérdéseiről is. Még a gyenge művek, például az akkoriban Magyarországon élő Hubert Montarier kávéházakat, koncerteket mutató festményei is olyan erősen ragadják meg a hatvanas évek elejét, hogy nem kérdés, miért van helyük a kiállításon. 

Nyilván a helyszín miatt is hangsúlyos a korabeli Budapest-kép, pláne, hogy az Oldás és kötés főhőse, a Latinovits Zoltán által játszott Járom Ambrus megfordul az EMKE kávéházban, a Várkert Bazárban és a Szent Imre kórházban is. Különösen a Vár korabeli képe izgalmas, mivel a megidézett korszakban épült több olyan lakóház, amely ma is meghatározza a Várnegyed képét. Ezeket többnyire Farkasdy Zoltán tervezte, rajzai a kiállításon ugyancsak láthatók. 

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Persze a ma híresebbnek számító, az avantgárd köreihez tartozó alkotók, például Kondor Béla, Bálint Endre vagy Anna Margit művei közül is bekerült néhány a válogatásba. Ország Lili Rekviemje a Jancsó-film Kol Nidré-jelenetéhez kapcsolódik. Ez a film-a-filmben betét az Oldás és kötés legtalányosabb része, amelyben Latinovits és Domján Edit karakterei előbb egy házibulin kezdenek el nézni egy kettejük vízparti kirándulását megörökítő privátfilmet, majd a Domján-figura a zsidó vallási ének, a Kol Nidré dallamaira lejt gyásztáncot.

Nagyítások 1963 kiállítás az Új Budapest Galériában, a Bálnában 2016 június 14-én

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Jancsó elmondása szerint ebben a jelenetben próbálta megfogalmazni saját lelkiismeret-furdalását, amit a holokauszt áldozataival szemben érzett, mivel a vészkorszak idején nem is tudta pontosan, mi történik a zsidókkal. Örültem, hogy a filmnek ez a kulcsfontosságú része egy olyan minimalista szobát kapott a kiállításon, ahol semmi nem vonja el a figyelmet a vetített jelenetről – egyedül egy zsidó imakönyvet találunk itt, miközben a női kántor által énekelt Kol Nidrét hallani. 

Ezzel a korszak művészeti életéről vissza is kanyarodunk magához az Oldás és kötéshez, amelyről a kiállítás összeállítása közben a kurátor is kinyomozott valamit. Szépen zárja le a Nagyításokat a film utolsó jeleneteivel, Járom Ambrus Pestre érkezésével foglalkozó terem. Noha a filmből ez nem egyértelmű, Mélyi elmélete szerint a főhős eredeti terve az volt, hogy miután meglátogatta tanyán élő édesapját, nem tér vissza Pestre, hanem disszidál. Erre utalhat a német nyelvű rádióadón behozott Bartók-mű, a Cantata profana, amelyben a szarvassá változott fiúk mondája az emigrációba kényszerített magyarokra is vonatkoztatható, továbbá Járom találkozása egy kiskatonával, illetve az a tény, hogy a záró képsorokban nyugat felől hajt rá a Lánchídra. 

Fotó: Szabó Gábor - Origo

A kurátor a disszidálással kapcsolatos kérdéseit Jancsó Miklósnak is fel akarta tenni, a rendező halálával aztán válaszok nélkül maradt. Kérdései azért elolvashatók a kiállításon, emlékeztetve rá, mennyi titok és tabu lappang ma is a kompromisszumokkal teli, de mégis valamiféle szabadság esélyét ígérő hatvanas évek körül.

(Nyitva szeptember 18-ig. Címlapi kép: Szabó Gábor - Origo)