Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Julius Caesar megdönti az Iszlám Államot

2016.08.11. 09:19
A háttérben lángolnak az olajkutak, az előtérben meg Julius Caesar géppisztolyos katonái rohanják le Egyiptomot. Eszelős látomás? Dehogy. Barokk opera, posztmodern rendezésben.

Plutarkhosz ezt írja Julius Caesarról szóló életrajzában: „Sokan azt állítják, az egyiptomi háborúnak sosem kellett volna bekövetkeznie, és a háborút csakis azért indították, mert Caesar szerelmes volt Kleopatrába..."

Nos, ez a pletyka aligha fedi a történelmi valóságot, ugyanakkor rámutat, milyen légből kapott alapokon írták egy úgynevezett történelmi eseményeken nyugvó opera seria, vagyis a komoly, emelkedett stílusú opera szövegkönyvét. Aligha kérdés, hogy ezekben a dalművekben a történelmi környezet csak amolyan couleur local, színes tapéta a magánélet eseményeinek háttereként. Nem történelmi alakok, hanem a szerelemtől, netán hatalomvágytól vagy hiúságtól megrészegült magánemberek ágálnak ezeken a színpadokon. Minél egzotikusabb a környezet, annál jobb. Hiszen szerepe mindössze annyi, hogy látványos és érdekes legyen. 

Mindennek mozgatója a szerelem vagy a puszta kéjvágy, továbbá a bosszú és a hatalom akarása.  

Ezért a dráma cselekményének motorja nem a történelmi küldetés, a hazaszeretet vagy egyéb patetikus eszme vezérelte cselekvés, hanem a pőre intrika. Az ilyen típusú darab akár a „Julius Caesar magánélete" címet is viselhetné, jóval megelőzve ezzel Biró Lajost, aki iskolateremtő filmjének forgatókönyvét ezzel a címmel adta át a rendezőnek: VIII. Henrik magánélete.

Kleopátra

Forrás: AFP/Adrian Dennis

Nagyjából ugyanilyen dramaturgiával rendelkezik Händel Giulio Cesare in Egitto (Julius Caesar Egyiptomban) című operája, melyet 1724. február 20-án mutatták be a Londonban, a King's Theatre-ben. A cím valódi történelmi drámát sejtet. De hogy a barokkban mennyire nagyvonalúan bántak a történelmi tényekkel, azt ékesen mutatja az operánál mindössze húsz évvel későbbi, a cikkünk élén látható Tiepolo festmény, a Bankett Kleopatránál, amelyen mindenki díszes barokk ruhában szerepel, és a festőnek meg sem fordult a fejében, hogy korhű, „egyiptomi" öltözékbe bújtassa hőseit.

Éppen így jár el a ma operarendezője is. Vagyis voltaképpen semmi új nincs abban, hogy Caesar jól szabott kék, diplomataöltönyben grasszál, miközben Kleopatra fekete bőrnadrágot visel, és az egyiptomi hangulatot mindössze egy grandiózus krokodil képviseli. 

Caesar trónra lép Kleopatrával. Pietro da Cortona (1596-1669), a híres barokk mester se sokat gatyázott a korhűséggel

Forrás: AFP

Így aztán gond nélkül elfogadható, hogy a nyitány alatt géppisztolyos katonák veszik birtokba Egyiptomot, miközben a háttérben lángolnak az olajkutak, és vidáman lobog az EU zászlaja. De azt is képzelhetjük, hogy valamilyen koalíciós hadsereg, Julius Caesar vezetésével éppen most dönti meg az Iszlám Államot, pusztán azért is, mivel az ISIS egyben az egyik egyiptomi főistent is jelenheti.

És azon már meg se hökkenünk, hogy Caesar egy olajoshordóban égeti el nagy ellenfele, Pompeius levágott fejét. A rendezők, Moshe Leiser és Patrice Caurier, szerfölött fesztelenül, már-már gátlástalanul dolgoznak, és aktualizálnak, átpolitizálnak mindent. A rendezés egyik csúcsjelenete, amikor az Ámornak vagy Vénusznak öltözött Kleopátra egy pénisz alakú szárnyas rakétát meglovagolva repül ki a nyílt égre – a szerelem nyila ez Cesare elcsábítására, aki erre a jelenetre 3D-szemüveget kapott a kellékestől. 

Az igazi Julius Caesar

wikipedia

Vagyis tombol a posztmodern, ami ezúttal nem más, mint az egymással mellérendelő viszonyban álló elemek görögtüzes kavalkádja. És a rendezés ráadásul Shakespeare alapján korrigálja a barokk ízlés egyoldalúságát, az előadásban a tragikus és groteszk vagy kabarészerű jelenetek váltják egymást, olykor pedig nászra lépnek: Cornelia, Pompeo özvegye úgy akar öngyilkos lenni, hogy máglyát rak pár kamionkerékből, a fejére önt egy kanna benzint, de felgyújtani már nem képes magát.És mivel komédia és tragédia kéz a kézben jár, szinte szükségszerű, hogy a rendezők a teljes kibéküléssel záruló vérgőzős dráma fináléjára föltámasztják a hatalmi harcban meggyilkolt szereplőket, így a vesztesek a győztesekkel együtt zengik a béke és a barátság dalát. Persze mi sem természetesebb, hogy a háttérben tovább vonulnak a tankok. Talán éppen egy másik iszlám állam megdöntésére.

Hangorkán

Persze mindez csak ragyogóan kivitelezett érdekesség lenne az énekesek hihetetlen teljesítménye nélkül, akik megnyugtatnak, hogy minden színházi tüsténkedés ellenére végeredményben azért mégis operát látunk.

Andreas Scholl

Forrás: COPYRIGHT FELVEGI/Felvegi Andrea

Négy sztár uralja az előadást. Andreas Scholl Cesare szerepében egyszerre naiv nőbolond és dörzsölt gazfickó, szerelmes kamasz és dölyfös diplomata, aki egyik kezével a nagy nőt, másikkal az olajkutakat vágja zsebre A Sestót éneklő Philippe Jaroussky egyszerre árva, hátulgombolós gyermek és hepciáskodó kamasz, aki hősnek képzeli magát, de amikor tényleg gyilkolnia kell, összeomlik.

Philippe Jaroussky egyszerre árva, hátulgombolós gyermek és hepciáskodó kamasz

Forrás: AFP/Stephane De Sakutin

Anne Sofie von Otter Corneliaként a rómaiságában sértett patríciusfeleséget adja sok gőggel és hiúsággal; és ezen még az sem segíthet, hogy egyszerre két férfi is ostromolja, igaz, a végén mindkettőt lemészárolják. Hogy szerepformálásuk alapja nem a gesztusrendszer, a színészi játék, hanem a mézes fénnyel áradó hang, az persze nem kérdés. Mindent tudnak, amit ebben a műfajban tudni kell, és ráadásul a hihetetlen technikai nehézségeket játszi könnyedséggel győzik le.

Cecilia Bartoli meglovagolja Ámor szárnyas rakétáját

Forrás: wikimedia/Luigi Caputo/

Ha lehet, még őket is felülmúlja Cecilia Bartoli. Budapesten is sokszor tapasztalhattuk, hogy semmiféle technikai nehézséget nem ismer, és olyan könnyedén énekli ki a leghajmeresztőbb koloratúrákat, ahogy más levegőt vesz. De számomra valahogy inkább koncerténekesnőnek hatott, semmint operai hősnőnek. Most bebizonyítja, mekkorát tévedtem.

Ez a Kleopátra egyszerre érett asszony és hancúrkislány, szajha és uralkodónő, szenvedő uralkodónő, akit letaszítottak a trónról, ugyanakkor körmönfont szélhámosnő, aki gond nélkül szédíti meg a hatalmas római vezért. És ezúttal nem is annyira a valószínűtlen bravúrokkal, mint sokkal inkább a fájdalmas szépség költészetével viszi padlóra a nézőt-hallgatót. A földöntúli szépséggel elénekelt szerelmi himnusz, a V'adoro pupille, saette d'amore szövegkezdetű ária hallatán azt érezzük, igen, talán ez lehet a barokk opera műfajának őrjítően édes sűrítménye.  

És hogy a hangorkán teljes legyen, arról az Il Giardino Armonico nevű mesés zenekar gondoskodik, Giovanni Antonini vezényletével. 

Az új DVD a 2012-es salzburgi előadás felvétele

Fotó: Hirling Bálint

 (Címlapi kép: Giambattista Tiepolo - The Banquet of Cleopatra, Wikipedia)