Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Mentsük meg végre a gyerekeket A kis hercegtől!

2016.08.15. 11:17
Vannak, akiket a hideg ráz ki A kis hercegtől, szirupos giccsnek tartják a hülye kis kalapos rajzával és az olyan Coelho tollára való nyálas szentenciákkal együtt, mint hogy: jól csak a szívével lát az ember. Mások úgy olvassák és idézik, mint a Bibliát, és büszkék arra, hogy ők azonnal felismerték az 1-es számú rajzon, az bizony nem kalap, hanem elefántot emésztő óriáskígyó. Ön melyik táborhoz tartozik?

Ha az újrafordítási kényszer valami vírus lenne, Magyarországot momentán karanténba kellene zárni. A fordítói láz ugyanis nem csökken, hanem egyre nő. Csak a közelmúltban új szövegtestet kapott a Bűn és bűnhődés, a Zabhegyező(Rozsban a fogó címmel), A közöny (Az idegen címmel), Goethe Faustja, Dante Isteni színjátéka, nem mellesleg A kis herceg is. Fogadjunk, nem tudja, hány magyar fordítása van Saint-Exupéry felnőtt meséjének.

Forrás: Unikornis

Ez a vírus azonban nem valami betegség, hanem éppen a szellemi egészség jele. Irodalmunk nagykorúságának, érett férfikorának újabb állomásához érkeztünk, ahogy azt Bán Zoltán András korábban mint kór- és kortünetet precízen diagnosztizálta:

„És ennek az érett férfikorba lépett irodalomnak érzékelhetjük egy újabb erőpróbáját az újrafordítások igényében. Erősek vagyunk, megnőttünk, vegyük akkor hát birtokba a magunk igényei szerint a múltat is, azaz fordítsuk le újra a fél világirodalmat – valami ilyesmit állít ez a magabiztos (rosszabb esetben önelégült) újabb irodalom."

A Zabhegyezőnek már az új címe is kiverte a biztosítékot (Rozsban a fogó), hát még a Barna Imre-féle nyers, élőbeszédszerű, zseniális kortárs szöveg. Míg ez heves vitákat generált (Pálos kontra Bujdosó), addig A kis herceg (Le Petit Prince) újramagyarításaira nem sok betűt pazaroltak.

Pedig népszerűségét tekintve még a Zabhegyezőt is lekörözi: közel háromszáz nyelven adták ki (többek között négy ausztriai tájszólásban is), száznegyvenmillió példányban. Csak A gyűrűk ura és a Hobbit előzi meg. Animációs mozifilm is készült belőle nemrég.

Kapaszkodjanak meg, A kis hercegnek már hét fordítása létezik magyarul.

Az első a Magvetőnél jelent meg 1957-ben Zigány Miklós tollából. A következő évben a Kárpát Könyvkiadó Vállalat jött ki egy új verzióval, Vámos Pálné fordításában. Majd a Móránál 1970-ben született meg Rónay György klasszikusa. Az ő kőbe vésett, ám poétikusan hangszerelt mondatai időtállónak bizonyultak, az irodalmi tudat részévé válva beépültek a köznyelvbe. Akár blaszfémiának is tűnhet, hogy vallásos áhítattal idézett örökzöld sorait megpróbálták felülírni.

Mégsem hördült fel senki azon, hogy negyvenhat év csönd után 2015-ben hirtelen négyen is rárepültek A kis hercegre. Nem is akárkik. Ádám Péter a Lazi Könyvkiadónál, Pálfi Rita a Napraforgó Kiadónál, Takács M. József a Helikonnál, Dunajcsik Mátyás pedig magánkiadással jelentkezett. (Nem tudom másként értelmezni ezt: Kiadja Pájer Donát egyéni vállalkozó, Csorna, 2015.)

Fölnőtt vagy felnőtt?

Miért érezte úgy négy tehetséges fordító is, hogy Saint-Exupéry felnőtt meséjét újra kell fogalmazni? Van egy pofonegyszerű, racionális magyarázat. 2014-ben, a szerző halála után 70 évvel, lejárt a szerzői jogvédelmi idő, innentől bárki szabadon garázdálkodhat Saint-Exupéry műveivel.

Dunajcsik szerint „Rónay György 1970-es fordításán generációk nőttek fel, de mivel a fordítások nyelve sokkal gyorsabban öregszik, mint az eredetiké, minden igazán nagy mű megérdemli, hogy legalább ötvenévente újrafordítsák. Például a Rónay által következetesen használt »fölnőtt« kifejezés ma már óhatatlanul régiesnek hat, ahogy egy csomó minden mást is ma már máshogyan, más megfogalmazásban érzünk természetesnek."

Forrás: wikipedia

Maximálisan egyetértek, mindez tényleg igaz a Zabhegyezőre, A közönyre, az Isteni színjátékra. A kis herceg Rónay-féle fordítására viszont nem feltétlenül, vagy legalábbis nem ilyen mértékben.

Maga Dunajcsik így érvel tovább az újrafordítás mellett, miközben ellent is mond önmagának: „Exupéry mondatai a legklasszikusabb irodalmi francia nyelven szólnak, és helyenként inkább hasonlítanak megoldóképletekre és filozófiai tételekre, mint egy mese mondataira. Éppen ezért az olyan szállóigévé vált mondásokat, mint hogy »felelős vagyok a rózsámért«, ha akarnánk, se tudnánk másmilyen formában magyarra átültetni.

Tehát ő maga is azt állítja, hogy pont a szöveg egyszerűsége miatt sokszor nincs is mit újrafordítani. Ezért aztán bármilyen letisztultak is az új fordítások, érződik rajtuk egy kis izzadtságszag, hogy minél jobban elkülönböződjenek a Rónay-féle klasszikustól. Mivel a szöveg meglehetősen egyszerű, és Rónay fordítása pár archaikus szótól eltekintve olykor talán túlzott költőiségében is elég időtálló, a fordítók arra kényszerülnek, hogy magyarázzák, egyértelműsítsék, kvázi racionalizálják a szöveget. Ebben Takács M. József ment a legmesszebbre, például a kis herceg és a rózsa párbeszédében:

„Akkoriban még nem tudtam helyesen értelmezni a dolgokat. A tettei, s nem a szavai alapján kellett volna megítélnem őt. Hiszen elborított az illatával, és szépségével fényt hozott az életembe. Nem lett volna szabad megszöknöm! Meg kellett volna éreznem a szeretetét az olcsó kis ravaszkodások mögött. A virágok olyan ellentmondásos teremtmények! Én viszont még túl fiatal voltam ahhoz, hogy az enyémet szeretni tudjam."

Forrás: Orange Studio

„Bizony, nagyon értelmetlen voltam én akkor! A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!" (Rónay)

Takács M. verziója egyértelműsíti, hogy a kis herceg és a virág párbeszéde szakítás, egy szerelem fájdalmas vége. Felnőtt módra.

Forrás: Orange Studio

Még látványosabb ez a magyarázó-racionalizáló, antipoétikus technika az ilyen szállóigévé vált mondat fordításában:

Takács M.: „A szemünk nem képes meglátni a dolgok lényegét; azt csak a szívünk súghatja meg nekünk."

Rónay: "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Ádám Péter: „jól csak a szívével lát az ember. Szemmel nem láthatod a fontos dolgokat."

Dunajcsik Mátyás: "jól csak a szívével lát az ember. A lényeg a szemnek láthatatlan."

Pálfi Rita: "csak a szívünkkel látunk igazán jól. A lényeges dolgok a szemnek láthatatlanok."

Az eredeti: "on ne voit bien qu'avec le cœur. L'essentiel est invisible pour les yeux."

Angol fordítás: "It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye."

Túlzás lenne azt állítani, hogy Rónay-féle verzió émelyítő cukornyelven van megírva, de hogy a mondatai itt-ott megcukrosodtak, olykor túlfordított, túlstilizált, túlszínezett a szövege, abban lehet valami. Az újrafordítók a megváltozott nyelvi ízlés nevében vágtak neki a heroikus munkának. A fenti példákból jól kiolvasható a törekvés, hogyan igyekeznek az elcoelhósodott szentenciákat, ahogy Ádám Péter fogalmaz: „eleven, mai köznyelven megszólaltatni".

Rónay bűne

Rónay kis hercege tegeződik a rózsával, pedig még a mű első fordítója, Zigány Miklós is az eredetihez hűen magázódva fordította. A gyerekek azok, akik mindenkit tegeznek. Rónay egyetlen bűne, hogy az ilyen apróságokkal infantilizálta a szöveget, hozzájárult ahhoz, hogy gyerekkönyvként olvassuk. Pedig nagyon leegyszerűsítve másról sem szól, mint egy szerelem tragédiájáról.

Ásított egyet, és azt mondta, ő, aki olyan aggályos pontossággal dolgozott: - Ó, még szinte föl sem ébredtem... Elnézést kérek... Még meg se fésülködtem... A kis herceg nem bírta magába fojtani a csodálkozását: - Milyen szép vagy! - Ugye? - felelte kedvesen a virág. - És épp egyszerre születtem a nappal... A kis herceg ebből könnyen kitalálta, hogy a virág nem valami szerény; viszont olyan megható volt! - Azt hiszem, épp most van a reggeli ideje - tette hozzá a virág kisvártatva. - Volnál szíves gondoskodni rólam?

Dunajcsik visszaállítja a magázó formát, ezzel dezinfantilizálja a szöveget:

- Óh! Még ébredezem... Bocsásson meg, kérem... Egészen kócos vagyok még...
A kis herceg viszont nem tudta visszatartani csodálatát.
- Hogy ön milyen gyönyörű!

Szavak szintjén már nem ilyen vészes a helyzet. Rónay és Ádám szóhasználatát összehasonlítva csak arra szeretnénk rámutatni, hogy egyáltalán nem olyan látványos az újrafordítás, mert alig van mit újrafordítani. Lássuk csak:

Rónay György - Ádám Péter

fölnőtt - felnőtt
cserje - bokor
tövis - tüske
gyönge - törékeny
vulkán - tűzhányó
vértet - vasból védőfalat
bolygó - égitest
kevély - büszke
megesik rajtad a szívem - az embernek elfacsarodik a szíve
rejtélyekben - rébuszokban
semmi képzelőtehetségük - semmi fantázia
az embereknek puskájuk van, és vadásznak - puskát hordanak, és szeretnek vadászni
tyúkot is tenyésztenek - csirkét is tartanak

Mit köszönhetünk az új fordításoknak?

Elsősorban azt, hogy világossá teszik, A kis herceg nem gyerekeknek való olvasmány. Kizárólag felnőtt problémákról szól. A felnőtt búban aszalt nosztalgiája saját, örökre elveszített gyereklénye iránt, illetve Exupéry válásának balladája.

Továbbá édeskés tanmese arról, hogy lehetünk királyok, önimádók, üzletemberek, iszákosok, lámpagyújtogatók, földrajztudósok vagy épp váltóőrök, a felnőttség kudarc és zsákutca. Szerelmet és barátságot keresünk, de végül mindegyikben csalódunk. És ez mind nem elég. Bármit teszünk, könyörtelenül kiűzetünk a gyerekkor paradicsomából, ráadásul ezt is egy kígyó intézi, mint a régi szép időkben.

Forrás: Unikornis

Ismertem egyszer egy lányt, aki felnőttként pszichológushoz kezdett járni, és pár ülés után kiderítették, minden problémája abból fakad, hogy gyerekkorában az anyukája többször is felolvasta neki A kis herceget, de ő egy mukkot sem értett belőle. Ezt viszont nem merte elárulni a mamának, mert nem akarta megbántani. A mamája mindig sírt a történet végén. A lány sosem fogja elfelejteni anyja vádló, számon kérő pillantását, amiért ő nem volt hajlandó meghatódni a világ legszebb és legszomorúbb táján.

Forrás: Unikornis

(Címlapi kép: a szerző saját rajza / wikipedia)