Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Megmentenék Hamvas Béla házát

2016.08.23. 08:37
Itt írta a Karnevált és a Gyümölcsórát. Itt kertészkedett a legtöbbet, tőle tudjuk, hogy a kapálás valójában meditáció. Egy lelkes rajongó most rátalált Hamvas Béla szentendrei házára, és meg akarja menteni.

Hamvas Bélát nehéz bármilyen fiókba beszuszakolni, mert mindenhonnan kilóg. Ki volt ő? Filozófus, író, esztéta, próféta, polihisztor? Isten könyvtárosa és raktárosa? Az biztos, hogy a magyar szellemi élet valaha élt legkülönösebb és talán legfélreértettebb figurája.

Két pohár, az nem egy pohár

Vannak, akik vallásos áhítattal olvassák minden sorát. Én is így kezdtem. Kamaszkoromban Hamvas minden mondata valósággal hipnotizált. Annyit bújtam az esszéit, hogy néha azt éreztem, nincs egyetlen saját gondolatom sem. Egyszer egy barátom azt mesélte, azért lett alkoholista, mert A bor filozófiájában Hamvas a szomjúság (értsd: borivás) mértékét három és fél-négy deciben határozta meg.

Hamvas Béla és szülei az újlipótvárosi Wahrmann Mór utcában (ma Victor Hugo utca) az 1920-as évek végén

Forrás: wikipedia

„Két pohár, az nem egy pohár, és ha az ivás lendülete megtörik, elveszti azt, ami benne a legfontosabb, az egylélegzetűséget. Ha két pohárral kívánok inni, akkor két poharat teszek magam elé. De én viszont egy pohárral és egy lélegzetre akarok inni, pontosan annyit, amennyi szomjúságomnak megfelel. Szomjúságom hossza három és fél-négy deci. Se több, se kevesebb. Ennek a szomjúságnak teljesen egyenértékű megfelelője a fenékig kiürített pohár. Hiába magyarázom?”

Kisebb megvilágosodással felért barátom vallomása. Kockásra röhögtem a hasizmomat. Rájöttem, hogy Hamvas ironizál. Hogy ő egy igazán nagy mókamester. Soha többé nem éreztem magam egy-egy esszéje után úgy, mint aki gyomorrontást kapott. Onnantól fogva sokkal inkább inspirált és üdített. Szerencsére ebben más barátom is megerősített.

Se múzeum, se kripta

De továbbra is megértem azokat, akik szívesen merengenek nagy mesterek relikviái fölött, elképzelik, hogy Hamvas például azzal a tollal írt, abból a cigaretta tárcából gyújtott rá. Az irónia szemüvegén keresztül is látom, mekkora eufória lehetett megtalálni a házat, amelynek létezéséről csak kevesen tudtak.

Kellett ehhez egy Hamvas-rajongó, alias Weiner Sennyey Tibor költő, író, műfordító, a DRÓT főszerkesztője, aki még videoblogot is készített a „felfedezésről”, illetve arról, szerinte hogyan kellene megmenteni a házat az utókor számára.

A ház a szentendrei Kőhegyen, a Bubánban áll. A Pest Megyei Könyvtár archív fotói között található egy kép ezzel az aláírással: „Hamvas Béla bubáni háza a Kőhegy alatt (1940/50es évek)". Gyümölcsóra című esszéje végén ez olvasható: „Bubán, 1949 őszén".

A ház még tényleg áll. Magántulajdonban van, és eladó. Weiner Sennyey Tibor maga sem nagyon hisz abban, hogy meghallja valaki a hangját. De azért hallatja. Azt javasolja, hogy a magyar állam vagy egy alapítvány vegye meg az épületet és alakítsa emlékházzá:

De ne legyen ez a ház se múzeum, se kripta, se mauzóleum, végképp ne legyen csak emlékház.

Legyen alkotóház, legyen egy hely, ahol politikai- és világnézetektől függetlenül, Hamvas olvasói találkozhatnak, beszélgethetnek, vitatkozhatnak. Legyen rajta a kőhegyi túraútvonalon, legyen célpontja a szellemi felfrissülést is vágyó vándoroknak. Legyen egy kis színpad, ahol minőségi koncertek, színházi előadások és felolvasások lehetnek. Legyen egy ház, ahová írók és költők visszavonulhatnak alkotni, mintegy ösztöndíj gyanánt." 

Akár lehetne is valaki, aki meghallja.

(Címlapi kép: youtube)