A kamaszok már nem tesznek különbséget a valóság és a virtuális világ között

2016.08.27. 13:56
A mai tinédzserek, ez a félig gyerek, félig felnőtt, borzasztóan sérülékeny nemzedék rég el is felejtette már a Snapchatet és épp a Pokémon Góban éli ki magát. Schwechtje Mihály rendező megpróbálja optimistán látni a jövőjüket, de a szülőkért komolyan aggódik. Élete első játékfilmjét serdülő fiatalokkal forgatja, akiket az internetes zaklatásról szóló mozijához toborzott. 

A tinédzserkor alapvetően a problémákról szól. De milyen gondokkal küzdenek az épp aktuális tinédzserek? Ez a kérdés kezdte el érdekelni az eddig rövidfilmes rendezőként számon tartott Schwechtje Mihályt (Hideg Berek, Porcukor,A pingvinkonstrukció), amikor belevágott a most készülő nagyjátékfilmjébe. A kérdés megválaszolásához rengeteg fiatallal készített interjút, és ezek alapján kirajzolódott előtte, hogy jelenleg kevés aktuálisabb probléma létezik a serdülők életében, mint az internetes zaklatás.

A cyberbullyingról majdnem minden általam megkérdezett fiatalnak van már tapasztalata

– mondta a rendező, amikor kint jártunk a filmje forgatásán a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE). Azon a délelőttön éppen az egyik főszereplő, Péter (Vajda Kristóf) maszturbálós jelenetét vették fel az SZFE rég nem használt gondnoki szobájában, amelyet erre az alkalomra egy kamasz fiú privát kis zugává alakítottak át.

Schwechtje Mihály rendező

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) munkacímre hallgató film alapvetése a „fojtogató, borzalmas kamaszkor, amikor az ember még nem felnőtt, és rengeteg gyomrost kap, folyamatosan kudarcok érik, a fiatalok ráadásul egymással is szemetek" – mondja a rendező. Hozzáteszi: azt vizsgálja, hogy egy fiatal ma miként tudja átverekedni magát ezen a hányattatásokkal teli, sérülékeny korszakon.

Túl sokat persze nem akart elspoilerezni a cselekményből, de annyi azért kiderült, hogy a történetnek egy szerelmi négyszög adja a keretét, amelynek az egyik vezérmotívuma egy diáklány és a tanára közti intim kapcsolat lesz. Ez a titkos románcnak induló – elsősorban virtuális – viszony azonban hamar betegessé válik, és kellemetlen molesztálássá fajul.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A cyberbullyingnak mostanra komoly szakirodalma van, így a fent említett interjúkon és a pszichológusokkal folytatott konzultáláson kívül is bőven volt alapanyag a film előkészítéséhez. A történet fikció ugyan, és ennek megfelelően nem egyetlen valós eseményen alapul, de mégis olyan létező motívumokból áll össze, amelyeket Schwechtje a beszámolókból és a szakírásokból megismert. A forgatókönyvben a klasszikus zaklatós ügyeket, az interneten történő megalázásokat (például kínos fotók kiszivárogtatását) vegyítette az olyan esetekkel, amikor valaki másnak adja ki magát az online térben, mint aki valójában.

Ennek megfelelően az egyik főszereplő egy tipikus „kocka" karakter, aki betegesen ragaszkodik a számítógépéhez, és az avatára mögé bújva sokkal inkább jól érzi magát a neten felkínált alternatív világokban, mint a valóságban, ahol már nem működnek a barátságok, meg úgy általában a kommunikáció sem. 

„Péter már csak azokban a helyzetekben találja fel magát, amikor hazudhat arról, hogy ki is ő igazából. Ahol azt kamuzhatja, hogy 190 centi magas, és nem 16 éves, hanem 21" – jellemezte a rendező.

Schwechtje Mihály és a Pétert alakító Vajda Kristóf

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A szülőknek már esélyük sincs, hogy megértsék

És mivel a mindenkori fiatalok hátán ott a célkereszt, amelyre az idősebb generáció záporozhatja elégedetlenkedő panaszait, fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon mi a legaggasztóbb a mai kamaszokban? Míg az Y generációt általában – és tévesen – lustának szokás tartani, addig Schwechtje tapasztalatai szerint a Z generáció esetében az az egyik kétségbeejtő jelenség, hogy a kamaszok már abszolút nem tesznek különbséget a valóság és a virtuális világ között.

Egy tininek jelenleg ugyanolyan fontos, hogy milyen kép jelenik meg róla a Facebookon vagy az Instagramon, mint az, hogy miként öltözik fel az iskolába. Sőt talán már az előbbi fontosabb is egy kicsit.

Szerinte azonban ennél is ijesztőbb, hogy teljesen esélytelennek tűnik egy szülő szemével nyomon követni mindazt, ami a gyerekével az online világban történik a napról-napra fejlődő és eltűnő appok mentén.

Ígéretesen hangzik, hogy Schwechtje nem a felelőtlen, alkoholista szülőkre akarja kenni a dolgot, amiért a gyerek észrevétlenül elszivárgott a chatszex, a pornó és a kitalált karakterek átláthatatlan mátrixába, hanem inkább azt akarja kidomborítani, hogy egy lelkiismeretes szülő is képtelen tartani a tempót ezekkel a párhuzamos dimenziókkal. „Amikor ezt a filmet elkezdtem, még a Snapchat volt az újdonság, ma már ez kvázi kifutóban van, és most éppen a Pokémon Go megy. Az interjúk során végig az volt az érzésem, hogy akármennyire is szeretne a szülő képben lenni, nem érti, hogy mi történik, és nem tudja, hogy milyen platformon, kivel kommunikál a gyerek".

Példaként a chatroulette-et hozza fel. Szinte az összes megkérdezett kamasz kipróbálta már titokban a webkamerás videóbeszélgetésnek ezt a rizikósabb fajtáját. Itt random dobja fel a rendszer, hogy éppen kivel chateljünk, és mivel a beszélgetéseket senki sem moderálja, így a legtöbb esetben akár egy 12 éves szeme láttára is gond nélkül mehet élőben a szex a kamera túloldalán.

Hegyi Nóra gyártásvezető, Schwechtje Mihály, Herbai Máté operatőr, Rácz Dávid és Herr Szilvia

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Nem egy sunshine-os tinifilm

A filmben a szülőket és a tanárokat többek között Schell Judit, Rezes Judit, Polgár Csaba, Kardos Róbert és Mácsai Pál alakítják, a diákokat viszont többnyire amatőr színészek, iskolákban castingolt, ismerősökön keresztül megtalált tehetséges fiatalok. Vajda Kristóf alakítja az online világba menekült Pétert, Herr Szilvia a zaklatás áldozatául eső, mangarajongó Esztert, a legfontosabb mellékszerepet, a tesztoszteronkirályt alakító Benit pedig Rácz Dávid kapta meg. 

„Ez nem csak egy sunshine-os tini film, megmutatja az élet kemény oldalát is” – mondta Rácz Dávid, aki hozzátette azt is, hogy éppen a drámaiság miatt időnként nagyon is embert próbáló feladatokat kaptak a rendezőtől. A forgatáson az erotikusabb jelenetek számítottak a favoritnak, mert „azok viccesek és izgalmasak” – árulta el –, de az igazi megmérettetés valójában az, amikor az egyik pillanatban még el kell sírniuk magukat, a következőben – jelenettől függően – pedig úgy kell felhőtlenül boldogan a fagyit nyalni, mintha mi sem történt volna. 

Herr Szilvia és Rácz Dávid

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A filmet a nyári szünetben vették fel. Többek között a Kőrösi Csoma Sándor Baptista Gimnáziumban, a stábtagok díszletként feláldozott lakásain, a MondoCon animés fesztiválon, és egy a BKV külön filmforgatásokra kölcsönözhető buszán forgattak, „cikázva a Móricz és Kelenföld” között.

Schwechtje Mihály szerint a mostani kamaszok jövőjét illetően akár pesszimisták is lehetnénk, de látva fiatal csapatának a strapabírását, ő maga szerfölött derűlátó.

Azt nekem valami katartikus élmény volt látni, hogy azok a fiatalok, akiket kiválasztottunk szereplőnek, micsoda munkabírással, lelkesedéssel, és intelligenciával dolgoznak. Lenyűgözőek!

Fotó: Adrián Zoltán - Origo
Schwechtje Mihály nem először foglalkozik filmben fiatalokkal. Már az egyetemre kötelezően elkészítendő dokumentumfilmje témájaként is a kamaszok szerelmi életét választotta, és a 2008-as Hideg Berek főszereplője is két hajléktalan fiú lett.

Schwechtje 2011-ben diplomázott az SZFE-n, azóta csinált egy rendhagyó színdarabot is Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! címmel. A darabot egy rákospalotai nevelő intézetben adták elő az intézet ugyancsak fiatal lakóinak szereplésével.

Jelenleg Enyedi Ildikó és Gothár Péter mesterosztályaiban tanít a Színműn, az elmúlt háromnegyed évben pedig az HBO-nak dolgozott. A Filmalaphoz eddig három filmtervvel pályázott, de mivel mindet visszadobták, elhatározta, hogy ezt a filmjét akkor is megcsinálja, csak önerőből, ahogy ő fogalmazott: gerilla módszerekkel. A most készülő filmjét Petrányi Viktória, Pusztai Ferenc és Galambos Zoltán producerek karolták fel.

(Címlapo kép: Adrián Zoltán)