Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Frankensteinnél nincs rosszabb anya

2016.08.27. 16:11
Kétszáz éve, a Genfi-tó partján álmodta meg Mary Shelley a halott húsból életre galvanizált szörnyeteg és teremtője történetét. A Frankenstein ma is foglalkoztatja az irodalomtörténészeket, feministákat vagy éppen a filmeseket. Sepsi László íróval beszélgettünk arról, mi Mary Shelley titka.

Néha remek dolgok sülnek ki abból, ha híres írók együtt lazulgatnak és sörözgetnek. Proust és Joyce mondjuk halálra untatták egymást, Nádasdy Ádám viszont saját bevallása szerint Térey Jánossal iszogatott, amikor elkezdtek Dantét olvasni, és megfordult a fejében az újrafordítás gondolata. Ezeknél a találkozóknál viszont sokkal híresebb és fontosabb az a nyári kirándulás, amelyet Mary Wollstonecraft és vőlegénye, Percy Bysshe Shelley ejtettek meg közös barátjuk, Lord Byron svájci villájában, éppen kétszáz évvel ezelőtt.

Elsa Lanchester mint Mary Shelley a Frankenstein menyasszonya című filmben

Forrás: AFP

Szokatlanul hideg nyár volt, a három angol este már nem a teraszon üldögélt, hanem a házban múlatták az időt. Német kísértethistóriákat olvasgattak, mire Byron fölvetette, hogy írjanak maguk is hasonló rémtörténeteket. Ő és Shelley azonnal írni kezdtek, Mary-nek viszont semmi nem jutott eszébe. Inkább lefeküdt, de nem jött álom a szemére, és egyszer csak felködlött benne egy ötlet: egy holttest képe, amelyet életre galvanizál egy tudós.

Ott leszek veled a nászéjszakádon

„Nem volt kirívó, hogy egy nő gótikus rémregényt írt. A 19. század elejére már markánsan kirajzolódott a női gótikának hívott irányzat olyan szerzőkkel, mint Ann Radcliffe vagy Clara Reeve. Viszont Shelley könyve, aki nem mellékesen a nőjogi mozgalmat elindító Mary Wollstonecraft lánya volt, sok mindenben eltért attól, amit a korabeli olvasók és kritikusok elvártak egy női szerző által írt gótikus románctól: brutálisabb volt és erőszakosabb, férfi főhőst használt és a szöveg 'románc' részét hol homoerotika, hol a vérfertőzés árnyéka lengte be" – magyarázza Sepsi László író és kritikus, hogy miben hozott újat a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz megjelenése.

A Frankenstein, avagy a modern Prométheusz 1831-es kiadása

Forrás: The Picture Desk/The Art Archive

„A kritika kezdetben utálta, de ez eleve nagyon gyakori reakció volt a gótikus rémregények esetében. Alantas, undorító műfajnak tartották, ez alól valamelyest épp a női gótika számított kivételnek, mondván, hogy például Radcliffe jóval mívesebb hatáskeltő eszközökkel dolgozik, mint belezős férfitársai. Néhány védője persze akadt a Frankensteinnek, például a kalandregényeiről ismert Sir Walter Scott elismerően írt róla, és a közönség is imádta, a második kiadással egy időben már színpadra is állították.

De a Frankenstein igazán nagy korszaka, legalábbis kanonizációs szempontból, a huszadik században jött el, főleg annak hála, hogy remek alapanyag a különféle elméletek számára: a feminizmus, a gender studies, a posztmarxista elméletek mind bőven találtak fogódzót a szövegben, ezzel a mai napig életben tartva a diskurzust a Frankenstein körül."

Frankenstein szörnyének szobra Genfben

Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

Sepsi is kiemelten foglalkozik a Frankensteinnel a gótikáról szóló egyetemi óráján, amelyet Nemes Z. Márió költővel közösen tartanak. Mint mondja, a Frankenstein azért is fontos regény, mert több különböző műfaj felé nyitott utakat. „Szemben a korábbi példákkal, mint Thomas More Utópiája, Shakespeare Viharja vagy Swift Gulliverje, Shelley regénye már nem csak nyomokban tartalmaz a modern sci-fiben kibontakozó motívumokat. A tudományos világszemlélet, a technológiai fejlődés, egyáltalán a modern tudomány itt már nem csak ürügy a cselekmény beindítására vagy mellékes attrakció, hanem maga a regény egyik alapkonfliktusa, egyben meghatározó szövegszervező elv.

Arno Juerging és Udo Kier a Flesh for Frankenstein című filmben

Forrás: AFP

Frankenstein alakjának természetesen megvoltak a kultúrtörténeti előzményei, az egyiket, a Prométheusz-mítoszt rögtön a könyv alcíme játékba hozza, de ugyanígy fontos előkép például Faust története vagy Miltontól az Elveszett Paradicsom. Ezek mellé téve máris látszik a Frankenstein újítása: habár a felsoroltak mind ugyanúgy egy tiltott határátlépésről szólnak, ez a tilalom teológiai eredetű, Prométheusz vagy Milton Luciferje az isteni törvénnyel szállnak szembe. Shelleynél viszont isten helyét átveszi a természet:

a szörny létrehozása nem azért tiltott határátlépés, mert valamelyik isten azt mondta, hogy ilyet nem szabad csinálni, hanem mert természetellenes, hogy egy férfi egyedül adjon életet, női segítség nélkül reprodukálódjon, ráadásul holt anyag felhasználásával."

Colin Clive és Ernest Thesiger a Frankenstein menyasszonya című filmben

Forrás: AFP

Mindezek miatt a Frankensteint sokan az első science fiction regényként tartják számon, a horrorirodalomba pedig azzal hozott újat, hogy a borzalom nem történelmi kulisszák között, hanem az akkori kortárs közegben leselkedett a hősökre. „A 18. század végi gótikában az iszonyat és undor elsődleges helyszínei álközépkori kulisszák voltak: lerobbant várkastélyok, klastromok, elhagyott temetők és templomok. A Frankensteinben megtaláljuk ugyan ezeket is, de már csak a háttérben: a borzalom tere itt már a laboratórium, az Alpok és a Sarkkör gigantikus természeti képei, a felfedezőhajó, vagyis a kolonizáció eszköze, és nem utolsósorban a főhős hálószobája. Az egyik leghátborzongatóbb mondat a regényben, mikor a szörny azt mondja Victornak, hogyott leszek veled a nászéjszakádon.

Ennek a térpoétikai eltolódásnak nagyon fontos következményei vannak: a kísértetiesség már nem a régi, felvilágosodás előtti világrend maradványaihoz kötődik, hanem az új korszak szimbólumaihoz. A borzalmak nem egy eszement hűbérúr vagy egy perverz pap tetteiből, hanem a felvilágosult 'új ember' hübriszéből fakadnak" – vezet tovább Sepsi a Frankenstein világában.

Kenneth Branagh és Helena Bonham Carter a Frankenstein 1994-es filmadaptációjában

Forrás: The Picture Desk/n/a/David Appleby

Beleírta magát a könyvbe

A mából visszatekintve hajlamosak vagyunk egy legyintéssel elintézni a tényt, hogy a sci-fi és a horror történetében is mérföldkövet jelentő regényt egy nő írta, éppen azért, mert a gótikus irodalomban ez nem számított ritkának. Ugyanakkor Mary Shelley személye, és általában a női nézőpont nagyon is fontos alkotóeleme a történetnek. Sepsi László szerint „a szerző egészen konkrétan beleírta magát a könyvbe. Az egyik szereplő ugyanis Margaret Walton Saville nevű húgának írja a leveleit, ahol ugye rögtön szemet szúrhat Mary Wollstonecraft Shelley monogramja.

Még izgalmasabb, ha a szülés-életadás motívumát a szerzői életrajz felől közelítjük, hiszen a Frankenstein tragikus családtörténet is. Bő egy évvel a Frankenstein megírása előtt született Mary első gyermeke, aki nem sokkal a születése után meghalt. Mary naplóiból tudjuk, hogy iszonyú szorongással készült az anyaságra, rettegett attól, hogy rossz anya lesz. Innen nézve Frankenstein története ennek a traumának a feldolgozása, hiszen a doktor nem más, mint a rossz anya, aki világra jötte után azonnal eltaszítja magától a gyermekét, és lényegében ezzel farag belőle szörnyeteget. Érdekes egyébként, hogy Mary Shelley szövegét épp a férje próbálta visszaszelídíteni, a betoldásaival terjengősebbé, 'irodalmibbá' tette az eredetileg jóval szikárabb stílust, és visszavett abból a szimpátiából, amellyel Mary viszonyult a szörny figurájához."

Mary Shelley portréja

Forrás: The Picture Desk/The Picture Desk Ltd/The Art Archive

De ha az életrajztól függetlenül figyelünk rá, hogyan kezeli a szerző a nemi szerepeket a történetben, akkor is könnyen ráakadhatunk a „női olvasat" nyomaira. „Victor Frankenstein meglehetősen atipikus férfihős, labilis, sokszor hisztérikus, a sztori több pontján egyszerűen elájul az érzelmi megterheléstől. Ezt olvashatjuk úgy, hogy Victor afféle férfitestbe zárt hősnő, hiszen a fentiek eléggé megfelelnek a korabeli rémtörténetek nőábrázolásának. De meggyőző lehetőség az is, hogy egyszerre karikatúrája és kritikája a Shelley körüli romantikus poétáknak."

Így működik a társadalmi szörnygyár

Mary Shelley regényét ma meglehetősen kevesen olvassák, szinte mindenki valamilyen adaptációból ismeri a sztorit. A Victor Frankensteinhez hasonló őrült tudósok, Dr. Moreau-tól Az emberi százlábú mániákusáig, sci-fiben és horrorban egyaránt alapfigurává váltak. Különösen azután, hogy Stevenson a Dr. Jekyll és Mr Hyde-ban, illetve H.G. Wells a Láthatatlan emberben a tudóst tette meg a kísérlet tárgyává, ezzel végleg összemosva a szörny és a doktor alakját.

Boris Karloff mint Frankenstein szörnye

Forrás: AFP

A szörnyről pedig annak is Boris Karloff jut eszébe, varrott koponyájával és a nyakából kiálló szeggel, aki sosem nézte meg James Whale 1931-es Frankenstein-filmjét. Whale, aki rejtőzködő homoszexuálisként nagyon is tudott azonosulni a szörny problémájával, filmjében a gazdasági világválságban elszegényedett tömegek kinézetéhez közelítette a monstrum megjelenését. A későbbi feldolgozások készítői – például Buñuel állandó forgatókönyvírója, a hat Frankenstein-könyvet jegyző Jean-Claude Carriére – is megtalálták a módját, hogy saját koruk konfliktusaira vonatkoztassák a történetet.

Ahogy Sepsi mondja, „a Frankenstein egyik alapkérdése, hogy a társadalom miként termeli ki a saját szörnyeit, hogyan áll össze a párhuzamos diskurzusokból a szörny összefércelt teste és ezzel együtt a regény szintén fragmentált szövegteste. A Frankenstein lényegében epizódok sorozata: a szereplők találkoznak a monstrummal, és megpróbálják leírni, aminek általában az a vége, hogy ördögként, szörnyetegként hivatkoznak rá.

James McAvoy és Daniel Radcliffe a Victor Frankenstein című filmben

Forrás: Photo12/Archives du 7e Art/20th Century Fox/20Th Century Fox

Ez a folyamat akkor kezdődik, mikor Victor eltaszítja a monstrumot, és akkor tetőzik be, amikor már a szörny is elkezd szörnyként gondolni saját magára.

Épp ezért nagyon könnyen aktualizálható szöveg, mert az idegenségtől, a másságtól való félelem ma is ugyanúgy működik, mint kétszáz éve, ugyanilyen párhuzamosan létrejövő szempontok és diskurzusok termelik ki a társadalom aktuális mumusait. Shelley nagyon korán és nagyon pontosan megmutatta, hogy működik a társadalmi szörnygyár."

Sepsi László

Sepsi László

Forrás: Facebook / Nagy Eszteranna
1985-ben született. Íróként, szerkesztőként és kritikusként dolgozik. Második regénye, a Pinky című nagyvárosi fantasy idén jelent meg. Az ELTE doktori hallgatója, itt főleg az amerikai trashfilm történetével foglalkozik. A Prizma filmművészeti folyóirat alapító szerkesztője.

(Címlapi kép: Frankenstein menyasszonya / AFP)