Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Aki még a pedofíliával is viccelt, és megúszta

2016.08.27. 08:37
A meredek poénoké lesz a főszerep szombat este a Kongresszusi Központban. Ekkor lép fel ugyanis Budapesten Louis C. K., napjaink egyik legfontosabb amerikai komikusa, aki számtalanszor bizonyította már, hogy a viccben nem ismer tréfát, és a legkényesebb témáktól sem riad vissza a színpadon.

Eredeti vezetékneve Székely, erről angolosított C. K.-re , de senki ne számítson arra, hogy magyarul fog poénkodni első budapesti fellépésén. Legfeljebb spanyolul szórakoztathatná a közönséget, hiszen hét éves koráig Mexikóban nevelkedett, csak akkor tanult meg rendesen angolul, mikor visszaköltöztek az Egyesült Államokba.

Louis C. K. nem a semmiből robbant be a komédia élvonalába. Hosszú és rögös út vezetett a világhírig, de mára sikerült kiemelkednie az amerikai standup hihetlenül erős mezőnyéből, és teljes alkotói szabadságot harcolt ki magának. Már nem David Lettermannek, vagy Conan O'Briennek ír szövegeket, hanem saját formabontó, érzékeny és kíméletlenül őszinte tévésorozatait készíti, és időnként persze járja a világot standup-műsoraival.

Érzékenyítés, kalapáccsal

Így érkezett el hozzánk is, és szombati műsora egyszerre ígérkezik baromi viccesnek és embert próbáló élménynek. C. K. egyik fontos kézjegye ugyanis épp az állandó határfeszegetés: fellépései során könnyed mozdulatokkal galoppozik át a társadalmilag hiperérzékeny témák aknamezején. Tükröt tart saját gyengeségeinknek, de közben gyakran döbbenti meg vagy sérti vérig közönségét, akár saját jóhírét is kockára téve a meredek poénokkal. Műsoraiban az olyan kényes témáktól sem riad vissza, mint

  • a terrorizmus
  • a homofóbia
  • a rasszizmus
  • vagy épp a gyerekmolesztálás, amitől még bevállalósabb humoristák is biztosan távol tartanák magukat.

És nem óvatoskodva kerülgeti ezeket a kérdéseket, hanem alaposan beletenyerel a közepükbe. Mintha olykor kifejezetten élvezné, mikor annak határán táncol, hogy romba döntse karrierjét. Íme pár példa a legkeményebb C. K.-poénokra:

9/11 és az önkielégítés

„Abból tudod, mennyire vagy rossz ember, hogy mikor maszurbáltál először 9/11 után" - terjedt a bizarr vicc Amerikában a világot sokkoló WTC-merénylet után. C. K. a színpadon válaszolta meg a kérdést: ő a két épület leomlása között nyúlt először magához, de ez természetesen nem a gyengeség jele. „Meg kellett tennem, különben ők győztek volna" - tárta fel tette morális alapjait, majd beszólt kicsit a közönségnek is: „Persze tudom, ti legalább egy hétig bírtátok, mert egytől-egyig olyan fantasztikus emberek vagytok".

Örül, hogy fehér

C. K. nem fél beszélni saját "enyhe" rasszizmusáról sem, ami szerinte mindenkiben megvan, aki a velejéig előítéletes 70-es években nőtt fel. „Ha egy fehér ember jön szembe csuklyás pulóverben, arra gondolok, hogy futni készül. Ha viszont egy fekete, akkor győzködni kezdem magam, hogy, nyugi, minden rendben lesz".

Arról is viccelődött már, hogy mennyire jó fehérnek lenni, mert így a szerencsésebb kasztjába született egy igazságtalan társadalomnak. „A feketék legfeljebb abban bízhatnak, hogy a rendőrök békén hagyják őket, a fehérek joggal remélik, hogy megvédik őket. Ez óriási különbség, és én a szerencsés oldalra kerültem. Nem mondom, hogy ez szép dolog, de legalább hasznot hajtott nekem" - mondta.

A pedofíliáról merengett

A legnagyobb felháborodást akkor váltotta ki C. K., mikor a pedofíliával viccelődött tavaly a Saturday Night Live nyitómonológjában. Egy ponton arról kezdett beszélni, hogy milyen hihetetlenül kitartó emberek a pedofilok, hiszen még a legnagyobb szégyen kockázatát is bevállalják, hogy szenvedélyüknek hódoljanak. „Ebből pedig csakis arra tudok következtetni, hogy elképesztően jó dolog lehet. Mármint az ő nézőpontjukból, nem az enyémből" - mondta a gyerekek megrontásáról, sokaknál alaposan kiverve a biztosítékot.

C. K. azonban necces poénok és az alkalmi túlzások miatti felháborodás ellenére is népszerűbb, mint valaha (persze ő sem mindig gázol bele ennyire kényes témákba). Élő példája annak, hogy a standup nem lehet biztonsági játék, csakis halálugrás. Hisz ennek a műfajnak épp az a funkciója, mint a középkori karneváloknak: egy pillanatra felrúgni az elvárásokat, megszabadítani az embereket a társadalmi normák hatalmától, és elménk olyan területeire is bemerészkedni, ahova a közbeszéd soha sem merne. Közben lehetőséget adva, hogy alaposan szemberöhögjük saját esendőségeinket. Márpedig ebben a pakliban szükségszerűen benne van a fatális hiba esélye is.

(Címlapi kép: FX)