Kiderült, ki nyerte a szimfóniák világkupáját

Az a meglepő a szavazás eredményében, hogy nincs benne semmi érdekes. Hogy totális közhely. Beethoven, mindig csak Beethoven? Sehol egy Mozart, sehol egy Haydn? Aki ráadásul az egész műfajt csúcsra járatta? Antonín Dvořákról nem is beszélve, nélküle nem tudok elképzelni egyetlen toplistát sem. Ennyire konzervatív lenne a nemzetközi közízlés a szimfóniák terén? Már csak azért is furcsa, hogy hiányzik Mozart és Haydn a listáról, mert őket a régizene feltámasztói az elmúlt pár évtizedben teljesen újrafogalmazták. Haydn és Mozart szimfóniái korabeli hangszereken még mindig izgalmasnak és újnak hatnak.
Óriásit szólt például legutóbb Nikolaus Harnoncourt nagy felfedezése. Mielőtt meghalt volna, rájött, hogy „a három utolsó Mozart-szimfónia egyetlen hatalmas szellemi kinyilatkoztatás. Az Esz-dúr, a g-moll és a C-dúr szimfónia az emberi sors három állomását jelképezi, egy életutat, amely az ünnepélyes komolyságtól a drámai konfliktusokon és a reménytelenségen át a diadalmas hallelujáig vezet”.

Na, mindegy, bele kell nyugodnom. Beethoven fejhosszal nyert. Kilenc szimfóniájából öt bekerült a top 10-be.
- Beethoven IX. (d-moll) szimfónia, op. 125
- Beethoven VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92
- Mahler II. (C-dúr) szimfónia
- Mahler IX. (D-dúr) szimfónia
- Sibelius VII. (C-dúr) szimfónia, op. 105
- Sosztakovics V. (d-moll) szimfónia op. 47
- Beethoven III. (Esz-dúr) szimfónia, op. 55
- Beethoven VI. (F-dúr) szimfónia, op. 68
- Beethoven V. (c-moll) szimfónia, op. 67
- Brahms IV. (e-moll) szimfónia, op. 98
Mi is játszhatnánk egy kicsit.
(Címlapi kép: Anadolu Agency/2016 Anadolu Agency/Fatemeh Bahrami)