Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Ez a pilóta megmentett 155 embert. Hibázott?

2016.09.07. 15:25
Clint Eastwood új filmjében rákérdez, hogy biztosan hős-e a Tom Hanks által játszott pilóta, de gyorsan megnyugtat minket, hogy az. A Sully – Csoda a Hudson folyón arról szól, hogyan gyötrődik a főhős a médiahisztéria és a szakmai felelősségre vonás kettős nyomása alatt, de a rendezőt mintha jobban érdekelné, hogy Sully és az ő helyzete mennyire hasonló.

Vannak filmek, amelyek nem hozzák meg az ember kedvét a repüléshez. A United 93-as után egy évig nem akartam repülőre ülni, és a Sully – Csoda a Hudson folyó láttán sem fog senki azonnal jegyet venni az első fapadosra. Pedig Clint Eastwood filmje nem tragédiával, hanem happy enddel végződő sztori.

Chesley „Sully” Sullivan kapitányról szól, arról a pilótáról, aki 2005-ben sikerrel hajtott végre kényszerleszállást a Hudson folyón, miután egy berepülő madárraj miatt gépének mindkét hajtóműve leállt. 

Tom Hanks és Aaron Eckhart a Sully – Csoda a Hudson folyón című filmben

Forrás: InterCom

Persze a gépen ülő 155 ember mindegyikét megmentő kényszerleszállás története önmagában nem tesz ki egy filmet, és Eastwood sem erre helyezi a hangsúlyt. Az igazi dráma szerinte utána következett, amikor a különféle repülésügyi meg légibiztonsági hatóságok elkezdték kivizsgálni az esetet, és arra jutottak, hogy amit Sully csinált, hiába volt hőstett, mégis a legkevésbé biztonságos, legtöbb kockázattal járó döntés volt. Szerintük lett volna ideje arra is, hogy visszaforduljon a reptérre, és ne vízen szálljon le, amit köztudomásúlag nem nagyon szoktak túlélni az utasok, pláne nem az összes.

Tom Hanks a fedélzeten

Forrás: InterCom

Eastwood filmje arról szól, hogyan gyötrődik Sully, miként teszi helyre magában, hogy az ország nagy része hősként ünnepli, és italokat neveznek el róla a kocsmában (egy feles vodka meg némi víz), miközben a szakma példátlan aprólékossággal, szigorúan ellenőriz minden egyes másodpercet, amelyet az 1549-es járat pilótaülésében töltött, keresve a hibát.

Vagyis a lényeg a címszereplő belső harca, a saját magába vetett hitének próbája. Egy ponton ő is elbizonytalanodik, hogy helyesen cselekedett-e, és minden éjszaka felhőkarcolókba csapódó repülőgépek rémképe kísérti, amelyeket tizenöt évvel 2001. szeptember 11. után is nagyon felkavaró látni a vásznon.

Tom Hanks és Aaron Eckhart

Forrás: InterCom

A film kevés jó ötleteinek – egyáltalán: ötleteinek – egyike, hogy magát a kényszerleszállást csak késleltetve, egy óra után látjuk. Erre a jelenetre nem lehet panasz, Eastwood nagyon magas szakmai színvonalon, a feszültséget a lehető legtovább fokozva mutatja meg, hogyan tett csodát Sully a Hudson folyón. A rendező először forgatott IMAX-kamerákkal, és annyira megtetszett neki a technológia, hogy az egész filmet így vette föl, elsőként Hollywoodban (korábban, például a Csillagok közöttben csak a jelenetek egy részét vették fel IMAX-ben).

Laura Linney a filmben

Forrás: InterCom

A Sully tehát látványos film, mégis nagyon egyszerű történetet mesél el a kisemberről, aki hőssé vált. Néhányan kétségbe vonták, hogy hős, aztán számukra is kiderült, hogy tényleg az. Tom Hanks az utóbbi években ilyen szerepekre szakosodott, hasonló figurát – szintén valós személyeket – játszott a Phillips kapitányban és a Kémek hídjában is.

A hősgyártáshoz hősies monológok is dukálnak, és amikor épp nem felkészült profiként áll ki az igazáért, Sully elérzékenyülve közli a feleségével (Laura Linney), hogy szereti. Esetleg az első tiszt közli elérzékenyülve Sullyval, hogy büszke lehet magára (Aaron Eckhart jeleneteit a saját bajsza nyúlja le).

Aaron Eckhart bajusszal

Forrás: InterCom

Azt hiszem, Clint Eastwood hősével ellentétben robotpilótán dolgozott, és Sully története nem izgatta túlságosan a fantáziáját. Inkább általában véve a szakmai válsághelyzet érdekelhette őt. Sully el is mondja a filmben, hogy hiába repül negyven éve, és vitt már el milliókat biztonságosan egyik helyről a másikra, mégis pár perc alapján fogják megítélni őt, az 1549-es járaton hozott döntései maradnak meg az emberek emlékezetében. A külvilág tiszteli és csodálja őt, a színfalak mögött viszont ugrásra készen állnak az öltönyösök, hogy a legkisebb hibára lecsapva félreállítsák.

Tom Hanks gondterhelten kocog

Forrás: InterCom

Nagyon hasonlít ez a szorongató helyzet a szórakoztatóipar, különösen Hollywood természetére: mindegy, mit csináltál korábban, az utolsó filmed bevételei alapján fognak ítélkezni feletted, annak tükrében kapsz új esélyt. Rendezhettél már korábban harminc filmet és nyerhettél négy Oscart, ha a legutóbbi filmed bukott, te is buksz vele. Az arénából úgy tudsz kilépni, ha a saját lábadra állsz – Eastwood is hangsúlyozza, hogy Sully éppen saját biztonsági céget akar indítani, amelynek baromira nem tenne jót, ha elmeszelnék őt a repülésügyi hivatalok.

Aaron Eckhart, Tom Hanks

Forrás: InterCom

A saját alkotói helyzete és Sully története közötti párhuzamok érezhetően jobban foglalkoztatták a rendezőt, mint az, hogy a sablonokon túllépő, egyéni hangú filmet készítsen hőséről. Szomorú, hogy Clint Eastwood ilyen könnyen választja az olcsó, szentimentális, lágyan dudorászó női hangokkal aláfestett megoldásokat hőstörténete elmeséléséhez.

A Fennsíkok csavargója vagy a Nincs bocsánat rendezője még irtózott az érzelgősségtől, az utóbbi évek Eastwoodja viszont sorra gyártja a jobb-rosszabb giccsdarabokat. Igaz, a rendező már nyolcvanhat éves, pusztán az is nagy szó, hogy folyamatosan dolgozik. Remélem, még egy Gran Torino színvonalú filmre legalább jut energiája.

(Címlapi kép: InterCom)