Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Elég sokat cukiskodtam

2016.09.23. 14:40
Kurta Niké játssza a női főszerepet Gigor Attila filmjében, a Kútban. A színésznő többek között azt is elmesélte, miért tartja jó karakternek a megváltásra váró kurvát, melyik szuperhősfilmben játszott volna szívesen, és mivel próbálta leplezni a hiperaktivitását a Terápiában.

Megnézted már a Kutat?

Elejétől a végéig még nem. Azt tervezem, hogy a premier pillanatában sütöm ki az agyamat. Kíváncsi vagyok, milyen élmény lesz úgy, hogy a szöveget és a saját belső monológomat, és azt, hogy mikor mire kell figyelni, már elfelejtettem. A saját jeleneteimet sem néztem vissza, szeretnék igazi filmélményt kapni. Az első negyedóra kőkemény lesz, de aztán remélem, fel tudok benne oldódni. Ha jó a film, menni fog.

Mennyi idő kell neked egy filmszerep után, hogy kívülről tudd nézni magad?

Ez az első nagyjátékfilmem, szóval általánosságban nem tudnék fogalmazni. A Terápia pedig speciális eset volt. Minden epizód olyan, mint egy-egy kisfilm, ezért ott belenéztem a részekbe már pár nappal azután, hogy forgattunk. Ez az ismerkedési folyamat része volt Gigor Attilával.

Kurta Niké

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Mikor belenéztél a Terápia leforgatott jeleneteibe, elégedett voltál magaddal, vagy inkább a hibákra koncentráltál?

A kettőnek meg az utálatnak az egyvelegét éreztem. Egy évre rá megint belenéztem, akkor elégedetlenebb voltam magammal, mint két nappal a forgatás után. Amit az ember belülről gondol a gesztusairól, később és kívülről egészen mást jelentenek.

Minimális hiperaktivitásom van, de a Terápiában nem tudtam eleget mozogni, mert egy kanapén ültünk. Ezt egy mogyorómorzsoló gesztussal vezettem le, amit az ujjaimmal csináltam, és akkor azt gondoltam, milyen ügyesen elrejtettem a mozdulatokat. Egy évvel később láttam, hogy ezt jobban is csinálhattam volna, mert a jelenlétemnek nem tesz jót, hogy nem tudom kordában tartani az energiáimat.

Kút, jobbról a második Kurta Niké

Forrás: Vertigo Média

Úgy képzelem, fiatal színészeknél többször előfordul, hogy azonosulnak a nagyobb szerepeikkel. A Terápiában rákos egyetemistát, a Kútban prostituáltat játszol, nem volt nehéz együtt élni ezekkel a figurákkal?

Engem nem ijeszt meg, hogy közel kerülök hozzájuk, ezt nagyon élvezem. Ez nem olyan, mint a fájdalom, amivel meg kell tanulni együtt élni. Inkább olyan, mint amikor kijönnek a szeplőid, veled vannak és meghatároznak.

Sokan mondják, hogy a Színművészeti Egyetemen lebontják és újraépítik a színészhallgatók személyiségét, általában el is terelve őket, a karakterüket valamilyen irányba. Ez veled is megtörtént?

Az biztos, hogy azt a hipernaivitást, vakhitet és teljes elfogultságot, szinte vallásos tiszteletet, amivel a szakma felé fordultam, kicsit más mederbe terelték, reálisabban láttatták velem. És megtanítottak úgy csoportosítani ezeket az energiáimat, hogy az másoknak is érdekes legyen.

„A jelenlétemnek nem tesz jót, hogy nem tudom kordában tartani az energiáimat”

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Próbáltak beletenni valamilyen skatulyába?

Minimálisan igen, de ez minden közösség sajátja, és minden közösségben újra és újra megtörténik az emberrel. Az osztályon belül is létrehoztuk a skatulyákat, hogy egyszerűbb legyen az életünk. A színészeknél azért lehet ez veszélyesebb, mert öt évig egymás szájában vagytok, és amilyen skatulyába fél év után belekerülsz, azt később is viseled. Abból nagyon nehéz kitörni, és ha csak azért csinálsz dolgokat, hogy kitörj belőle, az is teljesen más állapot, mint ha tiszta lappal kezdenél dolgozni.

Az elején elég sokat cukiskodtam, olyan voltam, mint egy kölyökkutya, aki megy nyalogatni a gazdi kezét, valamilyen hűségattribútumot hordoztam. Ebből, azt hiszem, sikerült kitörnöm. Azt is sokan mondták, hogy ravaszkodó vagyok, egy kis rókafigura, ez megmaradt. Minden idegszálammal próbáltam gyűjteni a visszaigazolásokat, nem tudtam annyira figyelni, mert mindenre figyelni akartam. Ez ma már nem olyan fontos.

Ma kevésbé érdekel, mit mondanak a munkádról?

Az, hogy az élet minden területén visszaigazolják, hogy van értelme itt lennem, az már kevésbé érdekel. Önazonosabb lettem.

Középen László Zsolt, mellette Kurta Niké a Kútban

Forrás: Vertigo Média

A sablonokat könnyebben levetkőzöd úgy, hogy nincs állandó kőszínházi állásod?

Minden közösségben olyan szerepkört tudok megszerezni, amilyet akarok. Mint amikor külföldre mész, és eljátszhatod, hogy egy másik ember vagy. De ez csak egy ideig mehet így, és itthon az ember kárára menne, ha új meg új szerepkörök kialakításába ölné az energiáit. Bizonyos szempontból egyszerűbb, hogy nem kell arra figyelnem, hogyan illik bele a több év alatt kialakított személyiségembe a következő szerep, mégis nagyon hiányzik nekem a stabil közösség.

Most jelentkeztem a Káva Kulturális Műhelybe drámapedagógia szakra, egy kétéves képzésre. Megint lesz egy állandó hely az életemben, ahol együtt vagyunk, együtt gondolkodunk. Szükségem van egy állandó közösségre, hogy egyet mindig előre tudjak lépni. Ennek a hiánya jobban zavar a szabadúszásban, mint az, hogy nincs állandó bevételi forrásom. Lehet, ha három gyerek sírna körülöttem, akkor ez másképp lenne, de amíg ők nincsenek, lehetek bátrabb. Merem azt hinni, hogy még fiatal vagyok.

Ha visszagondolsz a színművészetis osztálytársaidra, mit gondolsz, mennyire találtátok meg a számításotokat a pályán, mennyire vagytok elégedettek a lehetőségeitekkel?

Nem olyan emberek gyűltek ott össze, akik bármivel is elégedettek lennének az életben. Ez biztos az egyik osztályfőnökünk, Zsótér Sándor filozófiája miatt is van így: soha ne érezd azt, hogy elég. Van, aki külföldön tanul tovább, néhányan, például Kerkay Rita, Király Dániel, Rada Bálint vagy Bán Bálint leszerződtek különböző kőszínházi társulatokba, Viktor Balázs a k2 Színházban van, én meg Budapesten úszkálok.

„Merem azt hinni, hogy még fiatal vagyok”

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Minden évben indul színészosztály. Ezt úgy élitek meg, hogy egy darálóba kerültetek, és pesszimisták vagytok, mert nem tudjátok, hogyan lesz mindenkinek munkája?

Nem, mert ez azt is jelenti, hogy mennyi tehetséges ember, mennyi potenciális játszótárs került ki az egyetemről. Inkább a castingokon rossz érzés, hogy olyan sokan ott vagytok, és valami miatt nem téged választanak. Akkor úgy érzed, a személyiségedre mondanak nemet, az nagyon nagy fájdalmat tud okozni. De muszáj tudni, hogy ez nem nekem, Kurta Nikének szól, hanem az adott helyzetnek. Erőt ad, ha megtanulod helyén kezelni az elutasítást.

Te hol tartasz ebben a folyamatban, mennyire tudod kezelni az elutasítást?

Ha jól érzem magam a castingon, és nem úgy, mintha a marhapiacon lennék, akkor örülök a találkozásoknak, és megmarad bennem az érzés, hogy valamilyen formában ennek majd lesz folytatása. Ha erőlködik az ember, mégis nemet mondanak neki, az megalázó.

„Úgy érzed, a személyiségedre mondanak nemet”

Fotó: Hirling Bálint - Origo

A Kútban te vagy az a kurva, akinek drukkolunk, hogy sikerüljön kitörnie ebből az életből. Ez egyrészt egy típusfigura, másrészt elég nehéz hihetően megformálni valakit, aki különc ebben a világban, mégis ezt választja.

Ez a lány korábban nem volt prostituált, csak elképzelte, ez majd milyen vagány lesz. Elképesztően kamaszos hozzáállása van, tényleg egy női testbe zárt gyerek, aki fellengzősen gondolkodik erről a világról. Szerintem ő reális figura, van az a sérült lázadás, aminek ilyen attitűd az eredménye.

A főhőst alakító Jankovics Péterrel együtt dolgoztatok a Szputynikban és például a Sötét Kamra című kisfilmben is. Vannak még ilyen flottul működő munkakapcsolataid?

Gigor Attilával nyilván ilyen a kapcsolatom, de Kováts D. Dániel rendezővel is jól tudunk együttműködni, még biztosan fogunk is. Rainer-Micsinyei Nórának emberileg és szakmailag is rajongója vagyok, remélem, vele is életre szóló kapcsolatom lesz. De olyan érzésem senkinél nincs, hogy nagy szövetség születik, ami tartani fog, amíg megöregszünk. Inkább nagyon örülök, amikor újra látom őket.

Trokán Nóra, Kurta Niké és Pokorny Lia a Kútban

Forrás: Vertigo Média

És ki az, akivel még nem dolgoztál, de úgy érzed, hogy jól tudnátok együttműködni?

Rengeteg színész és rendező van, akikkel nagyon szeretnék dolgozni. A k2-sökkel nagyon szívesen dolgoznék, nyilván Pintér Bélával, Mundruczó Kornéllal is.

Volt mostanában olyan magyar film vagy sorozat, amiben nem voltál benne, de nagyon szívesen benne lettél volna?

Csak magyar lehet? Mert innen üzenem, hogy a Suicide Squadban Harley Quinnt nekem kellett volna játszanom! Magyar filmek közül Kis Hajni Szép alak című kisfilmjét mondanám, az nagyon tetszett, vagy mondjuk a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan is. De szívesen részt vennék animációs filmekben is mint szinkronhang. Mostanában a Csinibaba volt nagyon jó filmélményem. Újranéztem, és nagyon vicces!

Margot Robbie mint Harley Quinn a Suicide Squadban

Forrás: © 2016 Warner Bros. Entertainment Inc., Ratpac-Dune Entertainment LLC and Ratpac Entertainment, LLC/Courtesy Of Warner Bros. Pictures

Mennyire alakítod tudatosan a karrieredet?

Egyszer-kétszer kinyílik a celebkapu, azon nem lépek be. Folyamatosan próbálom fejleszteni magam, keresem az új kihívásokat. Hogy is van az az Esterházy-idézet? „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.” Az én szintem nincs olyan magasan, de amit a szintemnek érzek, az alá nem bújok, ehhez tartom magam. Azzal foglalkozom, hogy boldog ember legyek, aki szereti a szakmáját, mert ahogy telnek az évek, egyre nagyobb kihívás szeretni.

Kurta Niké elsuhan a biciklijén

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Szerinted mi a legnagyobb akadály, amit ma le kell győznie egy fiatal színésznőnek, ha érvényesülni és dolgozni szeretne?

Vagy ne kössön alkut, vagy úgy kössön, hogy ne sérüljön közben. Úgy legyen teljesen kiszolgáltatva másoknak, hogy közben ne legyen az. Teljes ellentmondás szerintem ez a pálya, ezért muszáj, hogy legyen valami biztos pont az ember életében.

Neked mi a biztos pont?

A családom és az otthonom. A kanapém, ami még nem érkezett meg.

(Címlapi kép: Hirling Bálint/Origo)