Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Kilenc napunk lesz szembenézni az előítéleteinkkel

2016.09.24. 08:10
A szeptember 24-én kezdődő és a népszavazás napjáig, október 2-ig tartó Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) legizgalmasabbnak ígérkező filmjeit gyűjtöttök össze. A menekültek szigete, egy bekötött szemmel sakkozó zseni, egy a Disney-figurák nyelvén kommunikáló srác, egy YouTube-sztár felemlekedése és a felelősségre nem vont koszovói gyilkosok is terítéken lesznek.

Azok

2013-ban, Vámosszabadiban már megtörtént mindaz, amiről akkor Magyarországnak még sejtelme sem volt: néhány migráns érkezésének a hírére a helyi lakosság összerezzent és zárta sorait.

A tavalyi nagy menekülthullámnak még nyoma sem volt, amikor bejelentették, hogy az alig kétezer lelkes településen menekülttábort nyitnak, amit a falu többsége tiltakozással fogadott. Meggyes Krisztina, akkor a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatójaként leutazott Vámosszabadiba, és interjút készített a helyiekkel a legtöbbször megalapozatlan félelmeikről. Az akkori megszólalók szavai három évvel később kísértetiesen ismerősen csengenek: „Féltjük a gyerekeinket, féltjük az asszonyokat, életveszélyes. (...) Honnét tudom, hogy mit követett el ott, Afganisztánban? Kinek metszette el útközben a nyakát?"

Magnus

Lehet-e egy sakkról szóló dokumentumfilm pörgős, fordulatokkal teli és izgalmas, mint egy krimi? A 25 éves norvég sakkvilágbajnok, Magnus Carlsen életét bemutató film előzetese alapján, lehet.

Carlsen elképesztő zsenialitását, elszántságát és a sikerei mögött zajló családi háttérmunkát mutatja be a Magnus, amely valószínűleg több olyan lenyűgöző, feszült jelenetet is tartogat számunkra, mint amikor a sakkozó ellenfeleinek háttal ülve, csukott szemmel ad mindenkinek egyesével mattot. 

A Nap árnyékában

Láthattunk már a világtól elzárt Észak-Koreáról újságírói riportot, a napos oldalát bemutató, propagandagyanús YouTube-videókat is, de olyat, hogy egy stáb egy teljes éven keresztül úgy csináljon ironikus hangvételű dokumentumfilmet Kim Dzson Un országáról, hogy egy család legintimebb tereibe is kamerát állít, még egyáltalán nem.

Az orosz VIitaly Mansky filmje az észak-koreai kommunista propaganda-gépezet működését igyekszik hitelesen bemutatni, és reméljük, hogy nem csak a végeredményt látjuk majd, hanem arra is választ kapunk a filmből, hogy ezt a vakmerő kísérletet miként sikerült a szigorúan ellenőrzött rezsimben összehozni.

Mesés élet

Az Oscar-díjas Robert Ross Williams (Szívből jövő zene) egy autista fiúról szóló alkotását, amelyet Magyarországon csak a fesztivál alatt vetítenek, a Sundance-en rendezői díjjal jutalmazták, és ez az idei BIDF egyik várományosa is.

Ritkán látni animációs dokumentumfilmet, pedig a Mesés élet éppen egy ilyen film. Főszereplője Owen Suskind, aki kicsi kora óta a rajzfilmek segítségével képes kommunikálni, hétköznapjaiban ugyanis a Disney-hősök, Pán Péter és társainak élete egybeforrnak a saját, valóságnak hitt életével. Szülei pedig – miután rájöttek a fiukkal való kommunikáció kulcsára – a lehető legprofibban asszisztálnak ehhez.

Tűz a tengeren

Az idei fesztivál kiemelt figyelmet fordít a menekültkérdésre, egy külön szekciót is szánnak a témának. A Málta és Tunézia között elterülő eszményi szigettel, az egykoron idilli nyaralóhelyként emlegetett, ma már csak a menekültkérdés szimbólumaként felhozott Lampedusával pedig ezen belül két film is foglalkozik. 

Ezekből az egyik a Berlinale díjnyertes filmje, a Fuocoammare (Tűz a tengeren), amely egy 12 éves helyi kisfiú szemszögéből mutatja meg a szigetre lélekvesztőkön érkező menekültek drámáját.

Az azonosítatlanok

A koszovói albán-szerb konfliktus egyik legsötétebb és máig tisztázatlan pillanatát járja körbe a film: 1999 tavaszát, amikor szerb erők néhány nap leforgása alatt több falu albán lakosságát lemészárolták. A filmben szemtanúk, az áldozatok hozzátartozói és egy gyilkos (az egykori Jugoszláv Hadsereg koszovói különítményének, a Sakáloknak egy volt tagja) számolnak be az eseményekről.

Marija Ristic filmje az elszámoltatás hiányáról, a bűnök eltussolásáról vall, arról, hogy 16 évvel a szörnyű események után még mindig nem vontak felelősségre senkit, még mindig nem születtek ítéletek az ügyben.

A színpadon Princess Shaw

Ha ez a sztori nem létezne, akkor tényleg ki kellene találni. Ophir Kutiel Kutiman egy Tel Avivban élő zenész, aki azzal kísérletezik, hogy megpróbálja megtalálni az internet tengerén hánykódó értékes, zenés YouTube-videókat, azokat, amelyeket az emberek a saját vagy a barátaik szórakoztatására töltöttek fel. A megfelelő alapanyagokból mixeket készít (például ilyeneket), és ezzel teljesen önálló alkotásokat hoz létre.

A csavar az, hogy Kutiman így akadt rá a New Orleansben idősápolóként dolgozó Samantha Montgomeryre (Princess Shaw-ra) is, aki teljesen lenyűgözte hangjával. Ennek a két zenésznek a különösös egymásra találásáról, és Princess Shaw álmának teljesüléséről szól ez a film.

A Zöld hullám

Kicsit késve, de végre hozzánk is elérkezett a 2010-ben készült, egészen sokkoló film a 2009-es iráni zöld forradalomról. Bár A Zöld hullámot a versenyen kívüli szekcióban vetítik, mindenképpen érdemes beülni rá, mert a telefonnal és fényképezôgéppel készített felvételekből, Facebook-üzenetekből és blogbejegyzésekből összeállított film hitelesen tanúsítja, mi történt az elnökválasztás körüli napokban.

A film bizonyítéka annak, hogyan fordult át a diktatúra végében reménykedő forradalom a konzervatív kormányerők erőszakos megtorlásává. Teheránban az iszlám forradalom, azaz 1979 óta nem volt példa ilyen mértékű erőszakos eseményekre.

(Címlapi kép: Outnow.ch)