Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Azt mondta: buzi-zsidó-kommunista-heti hetes. És ment tovább

2016.10.09. 08:17
Sosem volt az osztály bohóca, mégis az ország egyik legszórakoztatóbb gondolkodója. Viszonylag gyakran láthatjuk a Heti hetesben és időtlen idők óta olvashatjuk az Élet és Irodalomban. Aligha akad a kultúrának olyan szegmense, amelyhez barokkos körmondatokban ne tudna úgy hozzászólni, mintha a téma felkent papja volna. Mégis azt mondja, nem ért semmihez, és nem vallja magát írónak. Pedig rendhagyó szakácskönyvei irodalomként és kultúrtörténetként is értelmezhetők. Bármit képes megtanulni. Na jó, balettozni nem. Váncsa Istvánnal beszélgettünk minderről, meg arról is, mi a baj Magyarországgal.

A politikai világképedet gyakorlatilag az egész ország ismeri. Soha senki nem akart orrba verni érte?

Nem, ilyen szerencsére nem történt.

Beszólogatás volt?

Régebben. 1999-ben kezdődött a Heti hetes, akkor még nagyon sokan nézték. Egyesek azért, mert tetszett nekik, mások meg azért, mert nem tetszett, és dühöngeni akartak. Mentem a körúton, jött velem szemben egy jól öltözött, disztingvált külsejű úriember. Elhaladt mellettem, és halkan, de rendkívül jól artikulálva azt mondta: „buzi-zsidó-kommunista-heti-hetes". És ment tovább.

Mit reagáltál?

Érzelmi felindulást nem váltott ki belőlem.

Igazából nem értek semmihez

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Nézted magadat valaha vissza a tévében?

Egyszer vagy kétszer.

Mit szóltál magadhoz?

Nem éreztem kínosnak, amit láttam. Többé-kevésbé rendben volt.

Nevettél magadon?

Igen, volt ilyen. Azt hiszem, egyszer. De arra nem emlékszem, hogy pontosan min.

Hogy lehet egyszerre ennyi mindenhez érteni? Irodalom, kultúra, számítástechnika, politika, gasztronómia, hadd ne soroljam.

Igazából én nem értek semmihez. Ahogy mondani szoktam, szövegelőállító szakiparos vagyok, immár 1973 óta. Volt 15 év, amikor ez speciel informatikai szövegeket jelentett.

Hogy jött ez az életedbe?

Általánosban és gimnáziumban is kétlaki voltam, mert sosem tudtam eldönteni, hogy reál vagy humán pályára akarok-e menni. Aztán a műszaki pálya mellett döntöttem. A műegyetemre jelentkeztem, de onnan lecsúsztam.

Hogyhogy lecsúsztál?

A továbbtanulásba akkoriban beleszámított a középiskolai eredmények egy része, a harmadik és negyedik év végi bizonyítvány. Harmadikban sok mindent ellinkeskedtem, igen rút eredményeket sikerült összehoznom.

Inkább csajoztál?

Mondjuk úgy, hogy beütött a kamaszkori Sturm und Drang. És hát a felvételi pontszámom kevesebb volt, mint amennyi kellett volna.

Hol landoltál?

A jelentkezési lapon volt egy olyan rubrika, hogy sikertelen felvételi esetén kívánom-e az átirányításomat valamilyen más felsőfokú műszaki intézménybe. Bejelöltem, hogy nem. Ehhez képest két hét múlva kaptam egy levelet, hogy felvettek a veszprémi bányamérnöki technikumba. Válaszoltam, hogy nem megyek. Aztán kohómérnöknek Miskolcra, oda is írtam, hogy nem. Pécsre is fölvettek, már arra sem emlékszem, hova, de nemet mondtam. Végül a pesti Nagyszombat utcából érkezett levél, hogy fölvettek a villamosmérnöki kar műszer és automatika szakára. Ekkor már belefáradtam az ellenállásba, úgyhogy elmentem. Abban a csoportban, ahol az elkövetkezendő pár évet kellett volna eltöltenem, meglehetősen rosszarcú társaság jött össze, és volt mindössze négy – isten bocsássa meg, hogy ezt mondom – rendkívül csúnya lány. Úgy éreztem, ez nekem nem fog menni. Úgyhogy kábé három és fél tanórát töltöttem az intézményben.

És végül is miből szereztél diplomát?

Semmiből.

De valahol mégiscsak szert tettél némi számítástechnikai tudásra?

A 80-as években az ÉS tördelőszerkesztője voltam, de keresetkiegészítésként más lapokat is tördeltem. Akkor még nem létezett számítógépes fényszedés, kéziratleadásnál precíz terjedelemszámításra volt szükség. Rájöttem, hogy ezt lehetne automatizálni. Beszereztem egy Sharp PC 1500 A névre hallgató basicben programozható kalkulátort, és gyorsan megtanultam programozni.

Jó, tény és való, hogy balettozni például nem tanulhattam volna meg se magamtól, se mástól

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Kitől tanultad meg?

(nevet) Hát magamtól. A világ úgy működik, hogy minden magasabb intelligenciával rendelkező élőlénynek különböző dolgokat kell megtanulnia a túlélés érdekében. Az emberré válás folyamata lényegében másból sem állt, mint abból, hogy az emberi lénynek különböző, korábban nem ismert dolgokat kellett megtanulnia.

Eddig azt hittem, ilyen dolgokat csak valakitől lehet megtanulni.

Ez csak azért van így, mert egyszerűen ez a szokás. De az ember magától is meg tud tanulni bármit. Jó, tény és való, hogy balettozni például nem tanulhattam volna meg se magamtól, se mástól.

„Öt szép szűzlány őrült írót nyúz.” Emlékszel erre?

Hogyne. Volt olyan időszak, amikor itthon a számítógépeken (monitoron, billentyűzeten) a magyar karakterek megjelenítése nem volt teljesen magától értetődő. Ez egy magyar ékezetes tesztszöveg, amit szintén felkérésre írtam, amiben az összes magánhangzó benne van, de mindegyik csak egyszer. Ha ezt a mondatot annak idején bepötyögted, rögtön láttad, hogy megvan minden szükséges betű.

Erős, szürreális kép. Törekedtél erre?

Nem. Amikor először összeállt a mondat, én is rácsodálkoztam, mit jelent.

Na és a program működött?

Hát hogyne. Néhány adat bebillentyűzése után kinyomta nekem azt az információt, amire szükségem volt. Közben meg-megittam egy liter bort, és a pontosság bizony csorbát szenvedhetett volna abban az esetben, ha nem automatizálom a terjedelemszámítás folyamatát.

Szóval nagy borivó voltál már akkor is?

Mondhatnám, kora gyermekkorom óta.

Ha van a rendszerváltásnak pozitív hozadéka, akkor azt talán a bor világában lehet tapasztalni. A bor minősége tényleg ugrásszerűen megnőtt. Mit gondolsz erről?

Ha minden annyit nőtt volna, mint a magyar bor minősége, akkor Magyarország volna a földi paradicsom.

Azok milyen borok voltak, amiket akkor ittál?

Borzalmasak, azt nem tudod elképzelni.

Én normális körülmények között emberkerülő, igen csendes élőlény vagyok

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Fehér- vagy vörösboros vagy?

Talán inkább a fehérekhez vonzódom jobban. A magyar borok közül számomra a furmint a legrokonszenvesebb. Amikor úgy érzem, innék egy kis bort, akkor furmintra gondolok. Alapvetően az ásványos karakterű fehérborokat szeretem, kivált azokat, amelyeknek a végén van egy hosszú kesernye.

Akkor gondolom Somló, Balaton-felvidék és Tokaj jöhet szóba.

Eltaláltad.

És ha vörös az a bor?

A jó ivású, nem túl testes, egyszerű, érthető struktúrájú kékfrankos, portugieser, és a többi.

Számomra mindig úgy tűnsz, mint egy két lábon járó stand upos. Mindig vicces vagy. Ez szerep vagy alkat?

Ebben semmiféle tudatosság nincs.

Ilyen vagy, és kész?

Feltételezem.

De azért az iskolában te voltál az osztály bohóca?

Nem, azt nem mondanám. Amennyire vissza tudok emlékezni, humorérzékem abban az időben is volt, és elég jó volt a beszédkészségem. Soha nem törekedtem arra, hogy a társaság középpontja legyek. Alapvetően visszahúzódó, introvertált ember vagyok.

Akkor ez kompenzáció?

Nem tudom. Én normális körülmények között emberkerülő (nem embergyűlölő!), igen csendes élőlény vagyok.

A másik oldalon az ország egyik legszórakoztatóbb figurája vagy, akit a Heti hetesből mindenki ismer, de elég elolvasni egy politikai publicisztikádat vagy gasztronómiai írásodat, az ember dől a röhögéstől.

Az munka. Ezt várták el tőlem. Volt egy konkrét feladat, amit végre kellett hajtani. Normális körülmények között, amikor nincs ilyen típusú feladat, akkor csendben ülök a sarokban, mint egy krumpli.

De akkor minden interakció, például ez az interjú is munka, nem? Mert akkor ezt a krumpliságot fel kell adni.

Nem minden esetben. Ha bemegyek a szerkesztőségbe, mert van egy értekezlet, én ott krumpli maradok. Csak akkor szólalok meg, ha feltétlenül szükséges. Szólok, hogy be kéne csukni az ablakot, mert huzat van.

Olvasni nem magamtól tanultam meg, hanem a nagyanyámtól

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Törekszel arra, hogy valahányszor megszólalsz, vicces legyél? Most is az vagy. Akkor ebben is munka van?

(nevet) Ezen még nem gondolkodtam. Ezzel így még nem szembesítettek. Maradjunk annyiban, hogy erre nem tudok válaszolni.

Te minek nevezd magad? Írónak?

A szó tág értelmében igen. Olvasásra szánt szövegeket állítok elő.

A szakácskönyveidben egyszerre van jelen kultúrtörténet, esszé, szépirodalom, filozófia, recept. Honnan ez a műveltség?

Már kisiskolás koromban folyamatosan és sokat olvastam. A biharnagybajomi könyvtárból minden héten hazavittem három könyvet és egy hét alatt felfaltam. Gyorsan olvastam és meg is értettem, sőt meg is jegyeztem a tartalmát. Már mielőtt iskolába mentem, tudtam olvasni. Na, látod, olvasni nem magamtól tanultam meg, hanem a nagyanyámtól. Pontosabban odamentem hozzá és megkérdeztem tőle, ez meg ez milyen betű. Kezdetben elhajtott, de aztán beadta a derekát.

A szüleid mivel foglalkoztak?

Apám asztalos volt, anyám nőiszabó. Érdekes emberek voltak. Anyámnak volt egy kisméretű, de elég komoly könyvtára. Kemény Zsigmond, Eötvös József, Alexander Bernát. Ez valószínűtlen, nem? Egy falusi női szabó Alexander Bernát filozófiai könyveit olvassa. Ez mindennek a teteje. Apám más karakter volt, de öregkorában láttam a saját szememmel, ahogy ül a konyhában a hokedlin, és Babitsot olvas. Nem besorolható karakterek voltak.

Olyan sok műfajúak az írásaid, hogy adódik a kérdés, valódi szépirodalmat vagy akár egy jó (gasztro)krimit sosem akartál írni?

Nézd, van sui generis irodalom, annak oka van. Mégpedig az, hogy a szerzője nem tud nem írni. Ha esik, ha fúj, neki írnia kell. Amit én művelek, az alkalmazott irodalom. Annak meg célja van. Ezt a célt valamilyen anyagi javadalmazás formájában tudjuk definiálni. Azért születik, mert az ember így próbál pénzhez jutni. Sosem volt bennem olyan típusú késztetés, hogy bármiféle művet hozzak létre anélkül, hogy arra volna megbízásom. Az apám gyakorlatában sem működött, hogy saját kedvtelésből készítsen hokedlit. Akkor csinált hokedlit, ha valaki rendelt tőle. De hihetetlenül precíz ember volt. Az elmebaj határáig precíz. (Anyám is, egyformák voltak ilyen értelemben.) Elképesztő lassúsággal és gondossággal, hat-nyolc napig tartott neki egy hokedli előállítása. Egy alkalommal elnéztem, ahogy a hokedli fiókjának a belsejét csiszolgatja hosszú időn keresztül. Megkérdeztem tőle, miért csinálja, hiszen az már rég jó.

– Fiam, lehet, hogy neki jó, de nekem még nem.

És csiszolgatta tovább. Na, ezt így tokkal-vonóval örököltem. Azért ezt, mert más egyébként nem volt, amit örökölhettem volna. Igaz, hogy én csak megrendelésre írok, de akkor úgy készítem el, ahogy apám a hokedlit. Nem azért, mert azt gondolom, hogy ezt várják tőlem, hanem egyszerűen azért, mert nekem ez esik jól.

Mesterember vagyok, éppen olyan, mint a vízvezeték-szerelő

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Értem. Szóval, ha megrendelnének tőled egy (gasztro)krimit, mit mondanál?

Csak azon múlik, anyagilag megéri-e.

Csak a pénz motivál?

Még egyszer mondom, én mesterember vagyok. Kérdezd meg a vízvezeték-szerelőt vagy a susztert, hogy őt mi motiválja. Nem vagyok művész, nem vagyok író (sui generis), mesterember vagyok, éppen olyan, mint a vízvezeték-szerelő. A megélhetésért csinálom.

Mi a legkellemesebb, amire a pénzt tudod fordítani?

Ezt a szakmát olyan visszafogottan díjazzák, hogy ez a probléma soha fel sem merült. Legfeljebb azon kell gondolkoznom, hogy melyik csekket fizetem be belőle előbb.

De te nagy utazó vagy, ahhoz viszont, gondolom, kell a pénz.

A feleségem rendkívüli energiákat fordít arra, hogy megtalálja a lehető leggazdaságosabb megoldásokat a fapados repülőtől az olcsó szállodákig.

A könyveid többnyire ezekből az utazásokból táplálkoznak?

Azért kezdtem el mediterrán gasztronómiával foglalkozni, mert a mediterrán térség itt van a közelben, és nagyon szeretek benne utazgatni. Vagyis összekötöttem a kellemest a hasznossal. Így legalább a feleségemmel meg tudtuk magyarázni magunknak, hogy azért kell nekünk évente hat alkalommal különböző mediterrán országokban flangálnunk, mert erre szükség van az éppen soron következő könyv megírásához.

Ez az egész gasztroőrület honnan jött?

Az első ilyen jellegű írásom csak részben tekinthető gasztronómiainak. '79 karácsonyán jelent meg Dűljön össze ez a vendégfogadó címmel. Alapvetően nem a gasztronómiáról, hanem a vendéglátóiparról szólt, de voltak neki gasztronómiai vonzatai. Sokan rendszerkritikaként olvasták. Mások úgy gondolták, mély gasztrofilozófiai elméletek vannak benne elrejtve. Néhány ember elméjében már kezdtem formát ölteni mint gasztronómiai szakíró. Aztán az ÉS-ben is volt néhány gasztronómiai köntösbe öltöztetett politikai publicisztikám. A rendszerváltás után nem sokkal a Westel lapjába kezdtem gasztrocikkeket írni. De valójában a Gusto magazin csinált belőlem gasztronómiai szakírót. Az akkori főszerkesztő, Vágvölgyi B. András kérte, hogy írjak bele gasztroesszéket. Ezzel párhuzamosan volt egy óriási receptanyagom, amit be akartam írni számítógépbe azzal a céllal, hogy kereshető legyen. Amikor elkezdtem, akkor vált világossá, hogy tulajdonképpen ebből akár könyv is lehetne. Innentől kezdve tervszerűen kezdtem írni a recepteket úgy, hogy a Gustóba írott dolgaimat be tudjam illeszteni a könyvbe.

Mikor kezdtél el főzni?

Az első feleségem maximálisan hozzájárult ahhoz, hogy főzögető ember váljon belőlem. Egyszer nekiállt valamit főzni, nézte a receptet, ami úgy kezdődött, hogy forraljuk fel a vizet. Majd egyszer csak megkérdezte az anyámat: ez már forr? Akkor éreztem, hogy számomra végtelen tér nyílik, hogy kibontakoztassam a bennem szunnyadó szakácsot. És ebben későbbi feleségeim is megerősítettek, akik szintén egyáltalán nem tudtak főzni.

Valójában Schopenhauer készített fel arra, hogy a buddhista filozófiát megértsem

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Hogy viszonyulsz a Molnár B. Tamásék által fémjelzett magyar gasztronómiai megújuláshoz?

Engem szakácskönyvszerzőként is az érdekel, amit az emberek otthon főznek. Az olasz, a portugál, a görög, a libanoni, akármilyen konyhában a házias konyha érdekel. A gasztronómiai félmúlt foglalkoztat a legjobban. Amikor szakácskönyveket vásárolok külföldön, értelemszerűen olyan könyveket veszek meg, amelyek a helybeli háziasszonyoknak szólnak. Amit a Molnár B.-ék csinálnak, az az éttermi gasztronómiai kultúra megújítását, európai sínre helyezését célozza. Én ezzel nem foglalkozom. Az éttermi gasztronómia, mint olyan nem különösebben foglalkoztat.

Nem is jársz étterembe?

A célországaimban igen. Azokat a helyeket keresem, ahova a helyi családok járnak elkölteni a vasárnapi ebédjüket. Az olaszoknál rengeteg ilyen van. Számomra ezek mondanak valamit arról a gasztronómiai világról. Náluk az otthoni főzögetés meg a vendéglőbe járás sokkal szervesebben kapcsolódik össze.

Itthon jársz étterembe?

Néha előfordul, de nem jellemző.

Schopenhauer miért fontos számodra?

14 éves koromban egy szép napon beballagtam a püspökladányi járási könyvtár épületébe, odaléptem a bal oldali falhoz, ott volt Schopenhauer Parerga et Paralipomena című munkája. Levettem, kikölcsönöztem, majd leültem a kollégium előtt a padra, és elkezdtem olvasni. Három hétig nem tudtam letenni.

Honnan tudtad, hogy Schopenhauer egyáltalán létezik?

Anyám könyvtárában megvolt Will Durant A gondolat hősei című populáris filozófiatörténeti műve, abban olvastam róla. Megtetszett, ezért.

Most is az ő filozófiája áll hozzád a legközelebb vagy ahhoz, amit a világról gondolsz?

Ez így túlzás, de sok tekintetben igen. 18 évesen elkezdtem érdeklődni a buddhizmus iránt, ez máig is tart, összegyűjtöttem egy kisebb könyvtárra valót a buddhista irodalomból. Londonból hozogattam annak idején, hiszen itthon a rendszerváltás előtt semmi ilyesmi nem volt elérhető. Miközben a buddhizmusról olvastam, a sorok között visszahallottam Schopenhauer bizonyos gondolatait. Szóval valójában Schopenhauer készített fel arra, hogy a buddhista filozófiát megértsem.

Akkor te buddhista vagy?

Nem, nem vagyok.

Ez a kétlakiság egészséges egyensúlyt teremt

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Sosem gondoltál arra, hogy elmenj ebből az országból?

Az elmúlt négy-öt telet Portugáliában, Albufeirában töltöttük. Nagyon élhető hely. Onnan küldtem haza az írásaimat. Mit mondjak, jobb volt. Ez a kétlakiság egészséges egyensúlyt teremt.

Beszélsz portugálul?

Nagyon keveset. Tanultunk egy évig ketten együtt a feleségemmel. Első utunk Madeirára vezetett, bárkit megszólítottam portugálul, azonnal angolul válaszolt. Ezzel tulajdonképpen leneveltek arról, hogy forszírozzam a portugál nyelvet. A feleségem ilyen szempontból keményebb fajta, nem hagyja magát. Az én nyelvtudásom inkább a szakácskönyvek olvasására szorítkozik.

Hogy nézne ki vajon egy élhető Magyarország? Szerinted lesz ilyen a mi életünkben?

Némely ember mindig a lehető legelviselhetetlenebb partnert választja magának, brutális, alkoholista férjet, illetve hisztérikus, henye, pénzszóró asszonyt. Válás lesz belőle, de utána keres egy másik ugyanolyat, hogy az élete továbbra is garantáltan borzalmas legyen. Magyarország ugyanezt műveli, csak nagyban.

(Címlapi kép: Hirling Bálint)