Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Emlékezzünk csak arra, amikor Tom Hanks még vicces volt!

2016.10.16. 15:59
Melyik volt Tom Hanks legjobb vígjátéka a nyolcvanas évekből? Erős a mezőny, tizenegy komikus szerepe is volt az évtizedben, de most rendet vágunk köztük.

Tom Hanks komikus színészként kezdte a pályáját, egy-két kivételtől eltekintve – mint az Örökké búcsúzunk világháborús melodrámája – nem is játszott a nyolcvanas években másban, csak vígjátékokban. Rohamtempóban dolgozott, tizenegy filmet is elvállalt, ő volt az évtized Charlie Chaplinje.

Komoly színésszé aztán a kilencvenes évek elején, a Philadelphiával vált, ma pedig már alig játszik vígjátékokban. Idén ősszel különösen borús hangulatban volt, a Sully – Csoda a Hudson folyón és az Inferno sem a humorával fogja meg a nézőket (itt írtunk az egyikről, itt meg a másikról). Az életben viszont Hanks még mindig vicces figura, úgyhogy elővettük a régi vígjátékait, hogy eldöntsük, melyiket kell mindenképp újranézni!

11. Önkéntesek (Volunteers, 1985)

Hanks, az elkényeztetett milliomoscsemete a körülmények szerencsétlen összjátéka folytán kénytelen Délkelet-Ázsiába utazni, hogy falut építsen a helyieknek. A humor forrását egyrészt az adja, hogy miként szerencsétlenkedik a szegény ázsiaiak között a gazdag fehér ember, másrészt mellé rakták a nyolcvanas évek másik legnépszerűbb komikus színészét, John Candyt, hogy ő is szórakoztassa a népet.

Tom Hanks, Rita Wilson és John Candy az Önkéntesekben

Forrás: AFP

Nicholas Meyer rendezőnek vannak egészen remek filmjei is (mint a Hasfelmetsző Jack-es, időutazós Időről időre), de az Önkéntesek nem tartozik közéjük. Azért van pár jó poén ázsiai kommunisták rovására, illetve feltűnik a filmben Rita Wilson, akivel Hanks a film forgatása után jött össze, három évvel később pedig feleségül is vette.

10. Magas barna férfi, felemás cipőben (The Man With One Red Shoe, 1985)

Hankset, az érzékeny hegedűművészt figyelni kezdi a CIA, miután az ügynökség egyik tagja egy hatalmi játszmában rá akarja húzni a vizes lepedőt egy ártatlan emberre. A főhős mit sem tud az egészről, azzal van elfoglalva, hogy levakarja magáról zenészpartnere feleségét.

Tom Hanks és Lori Singer a filmben

Forrás: AFP

A Magas szőke férfi, felemás cipőben című francia vígjáték remake-jének nagy előnye, hogy Tom Hanks Pierre Richard-ral ellentétben szerintem nem irritáló. Viszont nem is annyira elegáns a humora, Hanks pedig nincs igazán elemében, nem nagyon illik hozzá a zenészszerep.

9. Legénybúcsú (Bachelor Party, 1984)

A nyolcvanas évek második felében Hanks már aligha vállalt volna be egy ilyen agyatlan szexkomédiát, amely leginkább a Forró rágógumihoz áll közel, és a Másnaposoknak is egyértelmű előképe. Hanks figurája házasodni készül, a haverjai (köztük Michael Dudikoff!) pedig különleges legénybúcsút szerveznek neki.

Tawny Kitaen és Tom Hanks a Legénybúcsúban

Forrás: AFP

A nős haverok simán kurváznak, de a cuki Hanks nem csábul el, pedig a film legemlékezetesebb jelenetében egy gyönyörű nő betessékeli őt egy holdfényes szobába, levetkőzik, és megadóan az ágyra hanyatlik. El sem tudom képzelni, hány amerikai kiskamasznak égett bele a retinájába a pillanat!

8. Behálózva (Dragnet, 1987)

A Dragnet Magyarországon sosem volt túl népszerű, de Amerikában fontos krimisorozatnak számított: eredetileg egy ötvenes évekbeli filmnek volt ez a címe, amely alapján aztán elindult egy tévésorozat, az 1987-es film pedig már egy új generációt próbált meg megnyerni Joe Friday nyomozónak és hőstetteinek. Friday-t itt Day Aykroyd játssza, Hanks pedig a társa, és sokkal jobb köztük a kémia, mint Hanks és John Candy között.

Dan Aykroyd és Tom Hanks a filmben

Forrás: AFP

A film ettől még elég nagy marhaság, a két nyomozó eljut például egy bizarr szekta gyűlésére is, Hanks pedig perceken át félig leszakadt műbajusszal rohangál fel-alá. Nem véletlen, hogy nem sikerült újraéleszteni a Dragnet-sorozatot.

7. Csobbanás (Splash, 1984)

Klasszikus romantikus vígjáték a nyolcvanas évekből, egyben Hanks első főszerepe. Nem is bíztak benne igazán, hogy elég vicces lesz, ezért itt is mellé tették a szerintem amúgy krónikusan nem vicces John Candyt. A film nyilván nem Candy, de nem is Hanks miatt emlékezetes, hanem a sellőlányt játszó Daryl Hannah miatt.

Daryl Hannah mint sellő

Forrás: AFP

A fantasztikus alaphelyzet szerint az átlagember Hanks összejön a varázslánnyal, kapcsolatukat viszont nemcsak az nehezíti, hogy egyikük a víz alatt él, hanem egy idő után már a hadsereg is megpróbálja elkapni őket. A film vége is különleges: elvileg happy endről van szó, de egy sokkal szomorúbb értelmezés is megengedhető.

6. Alma a fájától (Nothing in Common, 1986)

A meglehetősen elfeledett filmben Hanks menő reklámszakembert játszik, aki éppen karrierje legkomolyabb megbízására hajt, miközben a szülei harminchat évnyi házasság után szétköltöznek. A főhősnek valahogy meg kell találnia az egyensúlyt karrier és magánélet között, de az arrogáns marketingesként is kedves és jópofa Hanks nyilván ezt is megoldja.

Tom Hanks kezében napilap, Sela Ward vonalas telefonon beszél

Forrás: AFP

Bónusz, hogy a film előkelő helyen végezne „A legjobb nők Tom Hanks '80-as évekbeli vígjátékaiban" című, egyelőre csak a fejemben létező toplistán is, tekintve, hogy Hanks itt Sela Warddal (Harrison Ford felesége A szökevényben) kavar, a színésznő pedig valószínűleg ebben a filmjében a legszebb.

5. A pénznyelő (The Money Pit, 1986)

Ennek a filmnek tényleg halál primitív a sztorija, nagyjából ugyanannyira, mint a Legénybúcsúé, csakhogy itt olyan vicces szituációk adódnak a csodapalotának tűnő, romhalmazzá váló házban, hogy azok bőven elegendőek is egy jó filmhez. A sztori annyi, hogy Hanks és ifjú felesége beköltöznek a házba, amely majdnem tönkreteszi a kapcsolatukat, sőt az életükre is veszélyt jelent.

Tom Hanks nehéz helyzetben

Forrás: AFP

A pénznyelő (későbbi magyar címén a Totális szívatás) olyan, mintha a Modern idők kertvárosi remake-je lenne, Hanks pedig méltó örököse Chaplinnek, ő is pont olyan viccesen és találékonyan csetlik-botlik a rádőlő épületben, mint Charlie a gyárban. Az alábbi jelenet például a nyolcvanas évek vígjátéki gyöngyszeme, a végén Hanks utánozhatatlan hörgésével-röhögésével.

4. Ami sok, az sokk (The 'Burbs, 1989)

Nagyszerű film paranoid kertvárosi átlagemberekről, akik meg vannak győződve róla, hogy a szomszédjukba költöző család tagjai bűnözők, gyilkosok, vagy annál is rosszabbak. Ezért aztán felhatalmazva érzik magukat rá, hogy megfigyeljék Klopekéket, vagy akár be is törjenek hozzájuk.

Középen Tom Hanks

Forrás: AFP

A számos kiváló filmet (például a Szörnyecskéket vagy a Matinét) rendező Joe Dante ezúttal is szatirikus és gonosz humorral operál, ráadásul olyan arcokat tett be a filmbe Hanks mellé, mint Carrie Fisher, Bruce Dern vagy fétisszínésze, Dick Miller. A kilencvenes években aztán ennél jóval durvábban is kritizálták az amerikai kertvárosi idillt, de Dante filmje nélkül az Amerikai szépség sem biztos, hogy elkészült volna.

3. Egyik kopó, másik eb (Turner and Hooch, 1989)

Mostanában több olyan cikket is olvastam, amelyben kissé lesajnálóan írnak az Egyik kopó, másik ebről, mondván, hogy ez igazából csak egy gyerekfilm, felnőtteknek szóló kriminek álcázva. Egyrészt az se lenne baj, ha gyerekfilm lenne, de ez éppen az a fajta film, ami a gyerek- és felnőttközönséget egyaránt meg tudja szólítani. Sőt gyerekként én eléggé féltem is attól a jelenettől, amelyben Hooch gazdáját meggyilkolják az éjszakában, vagy amikor a kutya megsérül.

Egyik kopó, másik eb

Forrás: AFP

Gyerekként nyilván Hooch és Turner nyomozó (Hanks) kapcsolata volt a legviccesebb, például ahogy Turner megpróbálja beszoktatni a kutyát a saját otthonába („ez itt nem a te szobád!"). A felnőtteket viszont a krimiszál és az állatorvosnővel kibontakozó románc érdekelheti. A mellékszereplői gárda is erős a filmben: fontos szerepe van Craig T. Nelsonnak, és a nyolcvanas évek fánkzabáló, kövér fekete rendőrei közül is feltűnik egy díszpéldány, Reginald Veljohnson alakításában.

2. Életem a kabaré (Punchline, 1988)

Remek, de sajnálatosan elfeledett film stand-up komikusokról. Hanks karakterének élete, hogy megnevetteti az embereket, de közben elég komoly szorongásai is vannak, ráadásul belekeveredik egy szerelmi háromszögbe, mert kicsit összejön a férjezett Sally Fielddel. Field férjét John Goodman játssza, tehát nem egyszerű az ügy. Az élet és Hollywood igazságtalansága, hogy Field hat évvel később már Hanks anyját játszotta a Forrest Gumpban.

Tom Hanks nevettet

Forrás: AFP

Ez a film már átmenetet jelent a kilencvenes évekbeli komolyabb Hanks-szerepek felé: Hanksnek nem a testével és slapstick-humorral kell szórakoztatnia, és a főhős sötétebb, depressziósabb oldalát is megmutathatja.

1. Segítség, felnőttem! (Big, 1988)

Jó pár Hanks-komédia van, amelyben a színész magánszámai, hebehurgya cukiskodása köré elfelejtettek normális történetet írni. A Segítség, felnőttem!-ben erről nincs szó: Gary Ross (később a Pleasantville rendezője) és Anne Spielberg (Steven húga) forgatókönyve a hirtelen felnőtté vált kiskamasz sztorijával bölcsen és meghatóan mesél gyereklét és felnőttkor kihívásairól.

Tom Hanks és kis barátja

Forrás: AFP

Nincs is annál találóbb, mint hogy a gyereklelkű Hanks-hős pont egy játékgyártó cégnél kezd el dolgozni. Itt ébreszti rá a munkájukba belefásult kollégáit arra, hogy teljesen fölösleges kicsinyes felnőttjátszmákkal fárasztaniuk magukat. Eközben olyan örökbecsű epizódokra is jut ideje, mint a zongoratánc a játékcég jószívű elnökével.

(Címlapi kép: AFP – InterCom)