Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Varázsolni sokkal könnyebb, mint gyereket nevelni

2016.10.24. 15:41
Nevét a Harry Potter fordítójaként ismerte meg az egész ország. Nemcsak a regényfolyamot bűvölte zseniálisan magyarra, a Potter-filmekhez is ő írta a szinkront. De egy rakás más mozi is az ő nyelvén szólal meg magyarul. Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie az új Potter-történet fordításakor? Milyen írónak tartja Rowlingot? Marketingfogás vagy magas színvonalú folytatás a Harry Potter és az elátkozott gyermek? Ilyenekről beszélgettünk Tóth Tamás Boldizsárral, a Harry Potter fordítójával.

Gondoltad volna, hogy valaha lesz folytatása a Harry Potter hetedik kötetének?

A színdarabot valójában nem is nevezném folytatásnak, hiszen a hetedik kötettel a nagy konfliktus megoldódott, a történet lezárult. A dráma a hetedik kötet epilógusának fonalát veszi fel. Vagyis közel 20 évvel később járunk, amikor Harry és a barátai már a saját gyerekeiket kísérik ki a Roxfort expresszhez.

Nem gondoltál arra, hogy ezzel a színdarabbal csupán egy újabb bőrt akar lehúzni Rowling a Harry Potter sztoriról?

Nem, semmi ilyet nem gondoltam róla. A varázsvilág egy keret, amelyben még végtelenül sok történet, mese elfér. Jó ötletnek tartom azt is, hogy Rowling most nem regényben, hanem színdarabban mesél el egy Potter-történetet.

Láttad a darabot?

Nem, bár most már tudom, hogy egyszerűbb lett volna a fordítási munka, ha előtte elmegyek Londonba, és megnézem. De olyan gyorsan kellett lefordítanom a szöveget, hogy egyszerűen nem fért bele az időbe, és előtte nem is gondoltam, hogy szükséges volna.

Sokrétű a szöveg, ahogy a Potter-regényeket, a darabot is felnőtt és gyerek egyaránt tudja élvezni

Fotó: Hirling Bálint – Origo

Egyáltalán ő írta a Harry Potter és az elátkozott gyermek című színdarabot? Hiszen két másik szerző neve is szerepel a címlapon.

Ugyanannyit tudok erről, mint bárki más. Hiába én fordítottam, nincsenek pluszinformációim. Nyilván Rowling is ott volt a próbákon és beleszólt, de önmagát nem szerzőként, hanem ötletgazdaként tünteti fel. A könyvből az derül ki, hogy John Tiffany is ötletgazda, magát a szöveget pedig Jack Thorne írta. De a köszönetnyilvánításokból azt veszem ki, hogy a színészek is közreműködtek a jól működő dialógusok létrehozásában. Szóval, mivel nem láttam a darabot, néha kicsit úgy éreztem, mintha egy filmet kellene lefordítanom anélkül, hogy nézhetném közben.

Tetszett a szöveg? Mennyiben más, túl a formán, mint a Potter-regények általában?

Egészen más a problematikája. Bár tele van varázslással és időutazással, alapvetően a szülő-gyerek konfliktusokról szól. Mivel én is éppen kamaszgyerekek apja vagyok, ez a kérdéskör egészen közelről érintett.

Mit tudunk meg Harryékről?

Dolgozó felnőtt emberek, szülők, a maguk mindenféle problémáival. De persze nemcsak arról szól, hogy Harry vagy Draco Malfoy nincs jóban a saját fiával, hanem egy jó kis kalandban is részt vehetünk. Sokrétű a szöveg, ahogy a Potter-regényeket, a darabot is felnőtt és gyerek egyaránt tudja élvezni. A regényeket lehet krimiként, kalandregényként, fantasyként, stílusparódiaként olvasni, mindenki megtalálja benne a maga élvezetét. Ez a darabra is vonatkozik, persze kisebb mértékben. Ahogy a filmek sem tudnak úgy és annyira viccesek lenni, mint a Potter-könyvek, a színpadi darabnak is megvannak a maga korlátai.

Közelebb áll hozzád a felnőtt Harry, mint a gyerek?

Korban mindenképp, és azt is nagyon hitelesnek találtam, ahogy a darab az apa és a kamasz gyerek közötti kapcsolatot ábrázolja. E tekintetben hasonló a helyzetünk.

Miért, milyen a kapcsolatod a gyerekeiddel?

Átmenetileg nincs közös nyelvünk. Az ember szembesül azzal, hogy a hirtelen lázadni kezdő gyerekével, aki a felnőtté válás problémáival küzd, nem tud sikeresen kommunikálni azon a módon, ami korábban működött. Új nyelvet kell megtanulni, és ahhoz újfajta empátiára van szükség. Két fiam van, 14 és 12 évesek, és persze nagyon különbözőek.

Inkább csak ültem otthon, és olvastam

Fotó: Hirling Bálint – Origo

Te nagy mestere vagy a nyelvnek, az a tudás itt nem alkalmazható?

Nem, mert ebben nem a nyelv, az eszköz a fontos, hanem a tartalom, amivel megtöltjük. És az önkifejezésnek amúgy se voltam a mestere soha.

Introvertált vagy?

Gyerekkoromban nem voltam túlságosan barátkozó típus, inkább csak ültem otthon, és olvastam. Magányos hobbiknak hódoltam...

(A beszélgetésbe belebrekeg egy béka.)

Sok állatotok van? Golyóval, a kutyával kint találkoztunk, de látom, vannak nyulak is.

A gyerekeim is szeretik az állatokat, én meg támogatom ebben őket, ezért tele van a lakás mindenféle élőlénnyel. Kilenc békánk van, hat faj képviselői, van akváriumunk, és éldegél velünk három ékszerteknős. Azokat gyerekkoromban kaptam, és már harmincon túl vannak. Azt hittem, maximum tíz-húsz évig élnek, de lassan túlélnek engem is (nevet). Fönt van még egy szegény, az utóbbi időben eléggé elhanyagolt hörcsög is. Meg csótányok egy terráriumban, mert a békák azokat eszik.

A drámai forma könnyíti vagy nehezíti az olvasást?

Nemcsak az olvasást, a fordítást is nehezítette. Ki kellett találnom, hogy az adott szereplő milyen gesztussal kiegészítve, milyen értelmezéssel mondja azt a szöveget, amit épp mond. Főleg a darab első fele okozott nehézséget, amíg rá nem találtam a figurák hangjára. Hiszen, ahogy korábban is mondtam, ezek teljesen új karakterek, így arra nem építhettem, hogy lefordítottam a hét kötetet. Minden szereplőnek új stílust kellett kitalálnom.

Ebben is van humor?

Igen, sőt még fanyarabb, mint a regényeké. Malfoy nehéz sorsú fia szembesül azzal, hogy rosszabbnak tartják őt, mint amilyen. Neki például érdekes, önironikus stílusa van.

Itt is lesznek fordítói bravúrok, mint a zsupszkulcs, hoppanál, Kóbor Grimbusz és hasonlók?

Konkrétan ilyenek nem fordulnak elő, inkább lefordíthatatlan szituációk. Amikor például egy skót muglival, egy állomásfőnökkel beszélgetnek, aki annyira skótul beszél, hogy a gyerekek nem értik, mit mond. Magyarul nincs ennyire „durva” vidéki dialektus.

Hogy oldottad meg végül?

Gyakran előfordul, hogy az angolnak nincs magyar megfelelője. Nem beszélhet például cigányosan az a skót állomásfőnök, mert nem illik hozzá. Ilyenkor a szókinccsel kezd az ember operálni. Próbáltam meríteni a vasutas szlengből – amiben például ablakosnak hívják a személyvonatot –, és ehhez hozzátettem egy kis vidékies hangzást.

Ebben a sarokban születnek a zseniális fordítások

Fotó: Hirling Bálint – Origo

Valahol olvastam, hogy annak idején féltél, hogy előbb-utóbb megöregszik a nyelvtudásod, és a mostani húszéveseknek már nem tudsz majd fordítani. Most hogy gondolod?

Ez állandó problémám. Szerintem már húszévesen sem tudtam a húszévesek nyelvén. A szlenggel mindig hadilábon álltam. Nagyon jókat nevetek rajta, ha valaki fiatalos szlengben beszél, de produkálni tök nehezen tudom. A regényekben itt-ott próbáltam fiatalos nyelven beszéltetni a gyerekeket, jobb az ilyet nem túlzásba vinni, mert a divatszavak jó része gyorsan öregszik, hamar elveszti a frissességét.

Mostanában reneszánszát éli a klasszikusok újrafordítása. Új szövegtestet kapott a Zabhegyező, a Közöny, az Isteni színjáték, és még sorolhatnám. Szerintem Nádasdy fordítása például simán felülírja Babitsét. Te mit gondolsz erről?

Ha lefordítunk valamit, és megjelenik magyarul, az külön műnek tekinthető. Létezhetnek párhuzamosan. Legjobb, ha nem írja felül egyik a másikat.

Ki a kedvenc íród?

Bulgakov. Az ő stílusát nagyon szeretem. A Mester és Margaritánál leragadtam.

Mi a különbség a film- és a könyvfordítás között?

Egészen más a kettő. A filmnél a szöveget rá kell tudnom mondani a tátogásra, és olyan szöveget kell írni, ami a gesztusokhoz és valamennyire a szájmozgáshoz is passzol. Tehát például egy nagy szájtátásra nem ír az ember „ő” betűt.

Amikor '91 körül az Intercomnál elkezdtél filmeket fordítani, az tudatos választás volt? Ezt akartad a nyelvtudásoddal kezdeni?

Békésen járogattam angol-német szakra az egyetemen, és aztán egy nyáron az egyik barátom szólt, hogy az Intercomnál kellene sajtókönyveket fordítani, amelyeket a filmekhez adnak az újságíróknak. Később mondtam, hogy szeretnék filmet is fordítani, így lett belőlem filmfordító. Egyébként az első filléres ponyvák, amelyeket fordítottam, filmek regényváltozatai voltak. Az Animus kiadó tulajdonosait, Balázs Istvánt és Gábor Anikót is így ismertem meg, ők voltak az intercomos könyvek terjesztői.

Hogyhogy neked, és nem egy ismert fordítónak adták a Harry Pottert?

Akkor már fordítottam az Animusnak mindenféle vicces könyvecskéket, és úgy gondolták, biztos megbirkózom ezzel a humorral teli regénnyel is.

Tudják a faluban, hogy ki vagyok

Fotó: Hirling Bálint – Origo

Mikor derült ki számodra, hogy neked ez az egész fordítósdi nagyon megy? Hogy tényleg tehetséges vagy benne?

A visszajelzésekből, amikor megdicsérték egy-egy munkámat. Könyvfordításokra a Harry Potter előtt nem kaptam különösebb visszajelzést. A HP volt az első és az utolsó, aminek ilyen kritikai visszhangja volt. Filmeknél az ember visszajelzést kap a szinkronrendezőtől, hogy jól tudott dolgozni a szöveggel, vagy esetleg szinkrondíjat nyer vele – bár én olyat soha nem nyertem. És persze a barátok, ismerősök, munkatársak is megdicsérik néha egy-egy munkámat.

Te sokat tettél azért, hogy a fordítást is értékeljék. Hogy látod, mennyre becsülik a fordítókat?

Én nem panaszkodhatom. Tudják a faluban, hogy ki vagyok. Akkor szoktam hirtelen híresebb lenni, amikor például a Nők Lapjában interjút készítenek velem. Na, akkor egy darabig nagyobbat köszönnek a boltban. Illetve nemrég a Maradj talpon című tévéműsorban feladvány voltam. Ki kellett találni a nevemet. Már ötven helyről hallottam vissza, hogy voltam a tévében. Ez a hírnév (nevet).

A gyerekeidtől kaptál dicséretet?

Nem sokat dicsérnek, csak időnként rácsodálkoznak. Mindig mondom nekik, hogy ezt is én fordítottam, ami most megy a tévében. „Tényleg? Jól van.” Általában ennyi a reakció. Pedig én magam egy-egy jól sikerült szinkront nagy örömmel nézek vissza.

A Harry Potter-filmek fordításánál tudtad használni a könyvek nyelvét?

Elvárás is volt, hogy ahol lehet, ott szó szerint a könyvek szövegét használjam. Túl sok esetben azonban nem működött.

Hogy viszonyulnak egymáshoz számodra a Potter-könyvek és a -filmek?

A könyvek sokkal jobbak. A harmadik részig nagyon nem szerettem a megfilmesítéseket. A harmadik már működött. A könyvek közül is az a kedvencem, Az azkabani fogoly a legjobb a hét közül.

Könyvben miért?

Tetszik, ami történik benne, az egész dementor vonal, Sirius Black figurája. A hossza is éppen megfelelő. A negyedik kötettől hirtelen mindegyik kétszer olyan hosszú, de a cselekmény nagyjából ugyanannyi. Mindegyik egy kicsit túlírt.

12 éves koromban valami vámpírnovellát írtam, de nekem se tetszett

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Szerinted milyen író Rowling?

A többi könyvét nem olvastam, de a Harry Potter alapján közel áll hozzám a stílusa. Stílusbűvészetként szeretem ezeket a könyveket, a cselekményszövéssel kapcsolatban vannak itt-ott fenntartásaim.

A fordítást is nevezhetjük stílusbűvészetnek?

Hát ez az élvezetes az egészben.

Aki ilyen jól bánik a nyelvvel, az hogyhogy nem ír?

Nekem szükségem van valamire, amiből ki lehet indulni, nagyon nehezen szülök meg szövegeket a semmiből, magamtól.

Sosem írtál még egy novellát sem?

De, 12 éves koromban valami vámpírnovellát írtam, de nekem se tetszett. Érzem, hogy nem tudok írni, elveszek a részletekben. Mások írásait ellenben pompásan tudom kritizálni.

A gyűrűk ura és Michael Ende művei hogy viszonyulnak szerinted a Harry Potterhez?

Amikor azokkal megismerkedtem, még gyerek voltam, és gyerekként élveztem őket. Michael Endének csodás olvasói élményeket köszönhetek. A Potter-könyveket felnőtt fejjel olvastam, illetve fordítottam, és abban az életkorban persze nem úgy hatottak rám, ahogy a gyerekekre hatnak. Én más szinten szeretem ezeket a könyveket. Amikor nem voltam hajlandó a Harry Potter irodalmi értékeit elismerni, az mindössze arról szólt, az én emlékeimben Michael Ende világa varázslatosabb.

Akkor a Harry Potter alatta van?

Más. Annak ellenére, hogy varázslókról szól, alapvetően realista. Vicces, kalandos, krimiszerű, de a költőiséget sokáig hiányoltam belőle. Ez ízlés és életkor dolga. Olvasóként engem Michael Ende jobban megszólított, fordítóként meg imádom a Potter-sorozatot.

Mit csinálsz, amikor nem fordítasz?

Mostanában fát vágok. Amióta van egy láncfűrészem, azóta vevő vagyok mindenkinek a felesleges fáira, nagy örömmel fölvagdosom, hazahordom, fölhalmozom, és ha kiszáradt, eltüzelem. Begyújtom a kályhát, és bámulom a lobogó tüzet. Szeretek kirándulni a gyerekeimmel, biciklizni, mostanában az a hobbim, ami a gyerekeimé. Az egyik motorozni szeret, a másik békamániás, nemsokára megyünk terraristabörzére.

Miért pont Taksonyban éltek?

Mert a feleségem idevalósi. Ide nősültem.

Te honnan származol?

A Blaháról. A Hársfa utca és a Rákóczi út sarkán laktunk. Régebben gyakrabban visszajártam Pestre a haverokkal találkozni, sörözni, de mostanában egyre érzékenyebb vagyok a város zajára.

(Címlapi kép: Hirling Bálint)