Ki tudná fizetni a pénzt, amit Mel Gibsontól kapok?
Mit mondott önnek Edelényi János, amivel meggyőzte, hogy játssza el a főszerepet a Jutalomjátékban?
Nem mondott semmi különöset. Egyszerűen csak megkedveltem az embersége miatt, és láttam, hogy elvégezte a házi feladatát. Olvasta a könyvemet, amit vagy huszonöt éve írtam az oroszországi színházi tapasztalataimról, idézett is belőle. Elég meggyőző volt. Kevés hozzá hasonlóan empatikus rendezővel találkoztam.
A forgatókönyvet olvasva pedig rájöttem, hogy olyasvalaki írta, aki haldoklik. A végső változatot nem is tudta befejezni, mégis benne van Gilbert Adair személyisége, a saját halálával kapcsolatos félelmei, érzései. A főhős, Michael tehetetlensége valójában Gilbert tehetetlensége.
Brian Cox és Coco König a Jutalomjáték című filmben
Forrás: A Company HungarySir Michael a filmben megjegyzi, hogy éppen 23 díjat kapott életében. Önnek kevesebb vagy több díja van?
Dunsztom sincs. Fiatalon nagyon szerettem díjat kapni, de idősebb korban azért átértékelődnek a dolgok. Különösen ma, amikor már mindenért díjakat osztogatnak! Semmiféle önuralmat nem gyakorolnak a díjazásban, és a legtöbb díj politikai alapú. Nem a munka minősége, hanem a politikai korrektség miatt osztogatják őket. Ezt nem tartom valami sokra, mert pont a munkánk lényegét köpik szembe vele.
Nem hiszek a díjakban. Olyan színiiskolába jártam, ahol nem osztogattak díjakat, de miután eljöttem onnan, ők is elkezdték. Nem örültem neki. Ne versenyeztessenek egymással fiatal színészeket! De a közönség sajnos imádja az ilyesmit. Pedig a díjkiosztók állati unalmasak.
A díjkiosztók állati unalmasak
Fotó: Szabó Gábor - OrigoSir Michael állandóan újranézi a régi színpadi és filmes alakításait, újraéli az emlékeit. Ön melyik saját filmjét látta a legtöbbször?
Nagyon keveset láttam egynél többször. Ha tehetem, nem nézem újra a saját filmjeimet. Mindig látom ugyanazokat a részeket, amiket mindig emlegetnek az emberek, vagy ha megyek valahova, azokat vetítik. De engem nem az érdekel, amit már megcsináltam. Mások filmjeit imádom nézni. Mindig azt mondom: ha nem vagyok benne a filmben, megnézem! Ha benne vagyok, inkább kihagynám.
A Jutalomjátékban sokszor felmerül, hogy egy csomó híres filmet valójában magyarok készítettek. Önnek melyik a kedvenc filmje, amelyet részben magyarok csináltak?
A Lenni vagy nem lenni. Elképesztő, nagyon vicces és okos film.
Coco König és Brian Cox a Jutalomjáték című filmben
Forrás: A Company HungarySir Michaelhez hasonlóan önt is különleges kapcsolat fűzi Lear királyhoz. Ő volt a kedvenc Shakespeare-figurája, akit eljátszott?
Egyáltalán nem. Titus Andronicus a kedvencem. Alapjaiban határozta meg a pályámat, Leart már utána játszottam. Azt hiszem, előttem senki nem volt igazán sikeres Titus szerepében. A színházban a komédia és a tragédia maszkja jelzi a két végpontot, de én nem azokra vagyok kíváncsi. Az élet sem csak tragikus vagy komikus, inkább abszurd. Titus karakterében ott az abszurd, bár igaz, Learben is. Nem könnyű játszani, sokat kivesz emberből. Shakespeare legsötétebb oldalát mutatja.
A Lear király Shakespeare legsötétebb oldalát mutatja
Fotó: Szabó Gábor – OrigoAz utolsó éjjelben Edward Nortonnak, aki a fiát játszotta, van egy híres monológja, amelyben mindenkit elküld a francba. Önnek melyik monológja okozta a legnagyobb élvezetet?
Hú, ez nem könnyű, mert egy csomó filmben játszottam, nem emlékszem mindenre. De azt hiszem, az Adaptációban van a kedvencem: maga, barátom, szart sem tud az életről, és akkor meg mi a francért lop el két órát az életemből a filmjével? Imádom Robert McKee energiáját, meg ahogy Nicolas Cage félszegen föláll, és a filmekről kérdezi a McKee karaktert.
Az utóbbi években többször kérték fel, hogy játssza el a főhős apját, mint például Az utolsó éjjelben. Van kedvenc apaszerepe?
Azt hiszem, a kedvencem az a film, amelyben nem is igazi apát játszottam, csak egy férfit, aki szeretne apa lenni. Az L.I.E.-ról beszélek. A figurám egy pederaszta, aki megismerkedik egy fiúval, hozzá viszont nem szexuálisan kezd el közeledni. Inkább amolyan szülőszerepet vesz fel.
Az első komoly hollywoodi filmszerepe Az embervadászban volt. Utána viszont nem maradt Hollywoodban, és csak majdnem tíz évvel később, a kilencvenes évek közepétől játszik rendszeresen hollywoodi filmekben. Mi volt a kihagyás oka?
A színházi munkáim és a válásom. Vissza kellett mennem Angliába, a gyerekeim még kicsik voltak. Velük akartam lenni, ezért elfogadtam a Royal Shakespeare Company felkérését, hogy csatlakozzam hozzájuk. Az embervadász egyébként is nagyon nehéz szülés volt: a producer, Dino De Laurentiis akkor ment csődbe, és emiatt meggyűlölte a filmet. Amerikában nagyszerű kritikákat kapott, de Európában csak három évvel később sikerült bemutatni.
Brian Cox mint Hannibal Leckter Az embervadász című filmben
Forrás: AFPÉn közben Titus Andronicust játszottam, 1987 és 1995 között el voltam foglalva a színházzal. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól érzem majd magam a Royal Shakespeare Companynél. Moszkvába is akkor mentem tanítani, és kicsit tévéztem Angliában, bár az angol tévé borzalmas volt. A kilencvenes évek közepén jutottam el oda, hogy megint próbálkozni akartam a filmezéssel.
Néhány rendező, akikkel dolgozott már együtt: Lindsay Anderson, Ken Loach, Michael Mann, Spike Jonze, Wes Anderson, Spike Lee... Melyikükkel a legjobb a személyes kapcsolata?
Lindsay Anderson állt hozzám a legközelebb, semmi kétség. A mentorom volt. Színházban is dolgoztunk együtt régebben, bölcs volt, és nagyon tehetséges. Nem dolgozhatott annyit, mint amennyit szeretett volna, nem mindig csinálhatta meg, amit akart. Nem mutathatta meg igazán, mennyire tehetséges. Tőle kaptam a legjobb tanácsot arra vonatkozóan, mit csináljak a színpadon: „Brian, nem elég, ha csinálsz valamit. Álljál is egy helyben!”
De a többiekkel is szerettem együtt dolgozni, szerencsés vagyok, hogy ennyi remek rendezővel összehozott a sors. Spike Lee-t nagyon szerettem még. Michael Mann teljesen őrült, megszállott alak, de vele is jól ki tudtam jönni, és Hannibal Lecktor szerepe ajándék volt Az embervadászban.
Brian Cox jobb felé int
Fotó: Szabó Gábor - OrigoA rettenthetetlenben az ön karaktere nevelte föl a főhőst, a kisfiút, akit felnőttként Mel Gibson játszott. Megmutatta a színészeknek, hogyan kell tisztességesen eljátszani egy skótot?
Nem, mert annyira el voltam vágva a többiektől. Argyle nagybácsinak a gyerekekkel vannak közös jelenetei. Majdnem ennyi sem jött össze: ugyanakkor kellett volna forgatnom, mint a Rob Royban, egy másik skót témájú filmben. A Rob Roy forgatókönyve, amit Alan Sharp írt, sokkal jobban tetszett. Ezért Mel Gibsont először el is utasítottam, ő viszont mindenképp szerette volna, ha játszom A rettenhetetlenben. Végül ráálltam, hogy eljátszom Argyle-t.
Ezt meg is mondtam a Rob Roy rendezőjének, aki kérlelni kezdett, hogy ne játsszak Gibsonnál, mert nem akarta, hogy mind a két skót témájú történelmi filmben benne legyek. Kérdeztem, hogy ki tudná-e fizetni a pénzt, amit Mel Gibsonéktól kapok. Mondta, hogy sajnos nem. Mire én, hogy akkor maradok A rettenthetetlenben is, viszont megígértem neki, hogy nem fog felismerni a filmben. Megbeszéltem Mellel, hogy fél szemmel játszom el Argyle-t, mert egy ilyen harcedzett lovagnak már biztosan nincs meg az egyik szeme. Melnek tetszett az ötlet, és a Rob Roy rendezője, Michael Caton-Jones is örülhetett.
A félszemű Brian Cox A rettenthetetlenben
Forrás: InterComElkötelezetten támogatja Skócia függetlenségét. Ön szerint újra kell tárgyalni Skócia önállósodásának kérdését a Brexit után?
Ez elkerülhetetlen. A skótok 62 százaléka nem akart kilépni az Európai Unióból. Mi hagyományosan európaiként tekintünk magunkra, sokkal inkább, mint az angolok, akik a hollandokkal, franciákkal, spanyolokkal is történelmi háborúkat vívtak. Nekünk semmi bajunk a franciákkal! Sőt, a skót kultúra is sokkal gazdagabb, mint az angol. Oké, nekik ott van Shakespeare, ezt a békát le kell nyelnünk, de pont ezért játszottam angol színházakban.
Semmi bajunk a franciákkal
Fotó: Szabó Gábor – OrigoMost már jobb lenne nekünk, ha kilépnénk az Egyesült Királyságból, abból a zűrzavarból, amit még Tony Blair hagyott maga után. Régebben én is Blairt támogattam, kampányoltam neki Skóciában. De aztán jött Irak, meg a többi elbaltázott döntés. És tudja mit? A Munkáspárt is Skóciából indult, a szocializmus és a skót függetlenség gondolata kéz a kézben jártak. Remélem, egyszer szabadok leszünk. Annak kell lennünk!
(Címlapi kép: Szabó Gábor / Origo)