Mi értelme egy erőszakos leleplezésnek?
Hogy miért őrizte féltve inkognitóját, azt ezzel magyarázta, amikor első könyvének kéziratát elküldte a kiadónak:
„Hiszek benne, hogy miután megírták őket, a könyveknek nincs szükségük a szerzőjükre. Ha van mondanivalójuk, előbb vagy utóbb megtalálják az olvasóikat: ha nincs, nem fogják.”
Soha nem akart részt venni a média és az irodalom perverz játékában, amelyben egy könyv értékét a szerzője hírneve alapján ítélik meg.
Zavarta, hogy a média megcsinálja a korábban ismeretlen írókat, akik így nemcsak a könyvüket bocsátják áruba, hanem saját magukat is, és nem tud anélkül beszélni egy irodalmi alkotásról, hogy ne látna mögé egy univerzális íróhőst” – írja róla a magyar kiadó.
Érdekes, hogy legtöbbször férfiakat véltek felfedezni a Ferrante név mögött. Először az olasz professzort, Marcella Marmót, legtöbbször pedig egy férfi szerzőt, Domenico Starnonét emlegették.
Claudio Gatti egy oknyomozó riportban október elején leplezte le az írónőt, a legnagyobb kortárs irodalmi botrányt kavarva ezzel. Ferrantéról kiderült, hogy valójában Anita Raja, aki német irodalmat fordít olaszra.
Gatti cikkét elmondták mindennek, főleg undorítónak és perverznek találta a közvélemény. „Már csak azért is, mert színtiszta szenzációhajhászás, az irodalom nem nyert vele semmit, Ferrante könyvei sem jobbak, sem rosszabbak nem lesznek ettől” – mondta egy irodalmár.
A leleplezés után Elena Ferrante, pontosabban Anita Raja a Twitteren erősítette meg, hogy valóban ő a Ferrante-regények szerzője.
„Igen, megerősítem, én vagyok Elena Ferrante. De azt hiszem, ez semmit sem változtat az olvasók könyveimhez fűződő viszonyán. Ezek a könyvek továbbra is Elenához tartoznak, nem hozzám.”
Azt is elmondta, hogy erőszakosnak és közönségesnek tartja a leleplezés módját.
Elena Ferranténak eddig három regénye jelent meg magyarul (Amikor elhagytak, Nő a sötétben, Tékozló szeretet). Bár már ezekkel is beírta magát a kortárs irodalom Pantheonjába, a legnagyobb sikert a négykötetes regényfolyammal, a „nápolyi regényekkel” aratta, amelyek első kötete, a Briliáns barátnőm magyarul is megjelenik.
„Elena Ferrante egy élethosszig tartó, különösen intenzív barátság történetét írja meg a Nápolyi regényekben. Gazdag érzelmekkel és lenyűgöző intelligenciával követi szinte lépésről lépésre két főszereplője kislány- és kamaszkorát, nővé, anyává érésüket, személyiségfejlődésüket, egymásra gyakorolt hatásukat, a mindent felülíró szeretetet és csodálatot, mely évtizedeken át táplálta és mélyítette barátságukat” – olvasom a fülszövegben.
(Címlapi kép: Sappho / Wikipedia)