Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Néha ránk szakad az élet, de nem kell megijedni

2016.11.06. 16:15
Pedig azt hittük, minden összeállt, és azt a pár maradék évtizedet már fél lábon is... Hát a francokat! Az eljövendő napok megmutatja, milyen, amikor újra ki kell találnunk magunkat. Isabelle Huppert lenyűgözően érzékeny és kőkemény egyszerre.

Én meg azt hittem, örökké szeretni fogsz. Mekkora idióta vagyok – mondja Nathalie, a középkorú párizsi filozófiatanár, mikor férje egy nap kissé félszegen bejelenti: 25 év házasság után elhagyja egy másik nőért.

Nincs hisztéria, és nincs nagyjelenet sem, csak egy logikai következtetés kíméletlen levonása, mintha csak Arisztotelész egyik szillogizmusáról lenne szó. Aztán már meg is történik az újratervezés, ami persze sosem megy olyan gyorsan, mint szeretnénk.

Nathalie-nak innen kell valahogyan újraépítenie az életét, amely láthatóan kezd kiszaladni a lába alól. Nemcsak házassága megy tönkre, hanem pánikbeteg anyja is egyre inkább rátelepszik, az általa írt tankönyvet kihajítja a kiadó új vezetése, és még a nyugdíjreform ellen tüntető diákok sem akarják beengedni az iskolába.

Forrás: Vertigo Média

A legnagyobb ütést mégis mintha az vinné be, mikor kedvenc anarchista tanítványa a szemére veti, mekkora konformista lett belőle, meghazudtolva mindazt, amit annak idején tanított neki. Lehet-e annál ijesztőbb és felemelőbb élmény egy tanár számára, mikor a saját diákja tart kíméletlen tükröt neki? A pillanat, mikor szembesül vele, hogy sikerült önálló gondolkodót nevelnie, aki most az ő önhazugságait fekteti boncasztalra?

Az eljövendő napokban épp az a fantasztikus, hogy képes megmutatni a válsághelyzetek kétarcúságát. Ami innen nézve elviselhetetlen csapássorozatnak tűnik, onnan nézve lehetőség. Hogy mire? A totális szabadság megélésére, vagyis arra, hogy újra kitaláljuk magunkat, az önképünket gyakran gúzsba kötő viszonyok és elvárások nélkül.

Ez persze nehéz szabadság, tele magánnyal és bizonytalansággal, és sehol nincs kőbe vésve, hogy valóban élni is tudunk vele. Szerencsére Mia Hansen-Love filmje sem ad egyértelmű válaszokat, inkább kitapogatja az efféle krízisek – és egyáltalán az élet – nyitottságát, amelyről hajlamosak vagyunk megfeledkezni a hétköznapokban.

Forrás: Vertigo Média

Mert nem kétséges, hogy az életünk ugyanúgy nyitott az abszurd komédia, mint a tragédia felé, és pillanatok alatt csúszhat át a költői emelkedettségből a legprózaibb hangvételbe vagy akár a burleszkbe is. Az eljövendő napok tökéletesen képezi le ezt a többszólamúságot: egyik pillanatban még Caspar David Friedrich tájképeit idézve merengünk magunkról a hegy tetején, a következőben pedig már egy túlsúlyos, koromfekete macskát üldözünk az éjszakában, vagy épp egy illetéktelen virágcsokrot tuszkolunk dühösen a kukába (persze az ottfelejtett ikeás szatyorért később visszasomfordálunk). Az is nagyon életszerű, hogy Nathalie nem a szakítás bejelentésekor kap dührohamot, hanem amikor ráébred, hogy férje szó nélkül elvitte kedvenc Lévinas-köteteit. A foghíjas könyvespolcok látványa valóban egy darabokra hulló kapcsolat fájdalmas mementója, ami minden másnál jobban beszéli el, micsoda üresség maradhat egy ekkora törés után.

Forrás: Vertigo Média

Hansen-Love tehát megérdemelten kapta meg a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvét Berlinben, és teljesen hihető, hogy eleve Isabelle Huppert járt a fejében, mikor a forgatókönyvet írta. A francia színésznő ugyanis élete egyik legjobb alakítását nyújtja.

Az általa megformált Nathalie lenyűgözően érzékeny és kőkemény egyszerre, aki akkor sem menekül hazug álmegoldásokba, mikor épp kilátástalannak tűnik a jövő, aki akkor sem esik pánikba, mikor a legkiszolgáltatottabnak érzi magát.Aki tud hajthatatlan lenni, de sírni sem fél, ha épp annak van itt az ideje. Egy ilyen filmhez természetesen nyitott befejezés dukál, így nincs abban semmi meglepő, hogy elmarad a nagy, katartikus finálé, inkább egy ponton egyszerűen elengedjük a szereplők kezét, és az Unchained Melody elringató dallamára lassú léptekkel kihátrálunk a privát terükből.

(Címlapi kép: Vertigo Média)