Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Képregényben dolgozta fel a bataclani mészárlás emlékeit

2016.11.07. 12:24
November 13-án lesz egy éve, hogy terroristák támadássorozatot intéztek Párizs több pontján. Mészárlásuk egyik helyszíne a Bataclan nevű szórakozóhely volt, ahol több mint kilencven ember vesztette életét. Fred Dewilde grafikus az egyik szerencsés, aki túlélte a támadást, és most képregényt rajzolt az emlékeiből. 

Fred Dewilde is ott volt a Bataclanban az Eagles of Death Metal koncertjén, ahol a terroristák egy évvel ezelőtt túszokat ejtettek, és több mint 90 emberrel végeztek. Voltak, akik túlélték a támadást, de sok idő kellett ahhoz, hogy feldolgozzák az átélteket. A 49 éves, grafikusművészként dolgozó Dewilde sem véletlenül döntött a rajzolás mellett.

„Nincsenek problémáim a szavakkal, de mindig gondolkodom, mielőtt beszélek. Ez ellentétes folyamat azzal, amikor rajzolok, mert a rajzolás sokkal ösztönösebb. Egyértelműen a rajzolás segített, hogy megfogalmazzam, min mentem keresztül” – mondta a France 24-nek.

Forrás: Facebook/Fred Dewilde

A 15 oldalas képregényben felidézi, milyen volt a túszdráma alatt két órán keresztül a vértől tocsogó Bataclan padlóján feküdni, és halottnak tettetnie magát. Végig egy idegen lány kezét szorította a földön, hogy tartsa benne a lelket, mert a lányt meglőtték. Talán éppen ez a gesztus segítette őket túlélni, egész idő alatt próbálták egymást szóval tartani, és így megvárni, míg a rémálom véget ér. 

Dewilde szerint az a két óra örökkévalóságnak tűnt, az emberek minden kontrolljukat elvesztették, és azt mondja, hogy hatalmas ürességet érzett. Ezt az ürességet is próbálta megragadni a képek révén.

Három hónappal a támadás után látott a képregény megrajzolásához. A terroristákkal kezdett, csontvázként ábrázolta őket. Ő ugyan négy terroristára emlékezett, de a hivatalos információk szerint csak hárman voltak a Bataclanban.

„Ők az Apokalipszis négy lovasa, csak a kibaszott lovuk nélkül” – magyarázta. 

Forrás: Facebook/Fred Dewilde

A Mon Bataclan (Az én Bataclanom) első része a szórakozóhelyen történtek leírásáról szól, a második rész viszont a talpraállásról. Dewilde az interjúban azt mondja, hogy a sokk után még az olyan legegyszerűbb cselekvések is, mint a zuhanyzás vagy az evés, komoly erőfeszítést igényeltek, mert nem tudott koncentrálni rájuk. A legapróbb zajok és a kislánya sírása is elviselhetetlenné váltak számára, mert minden a géppisztolyok hangjára, a sikoltozásra és a hörgésekre emlékeztette. Ezért mind a mai napig fejhallgatóval jár az utcán, hogy az „abnormálisnak tűnő” hangokat, mint amilyen számára a szirénázás, tompítsa. 

Azt mondja, mindent megtett azért, hogy túltegye magát valamennyire a szörnyűségeken, de teljesen még mindig nem sikerült lelkileg felépülnie.

Egy részem még mindig ott hever a földön a Bataclanban, még mindig ott fekszik a vérben.

Dewilde azt mondja, akik rájuk lőttek aznap, egyszerűen fanatikusok voltak, egyáltalán nem reprezántálták a muszlim embereket. „Az iszlám nem egyenlő a fanatizmussal, ahogyan a katolicizmus sem egyenlő az inkvizícióval.”

(Címlapi kép: AFP/Bertrand Guay)