Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Ufók szárítják fel anya könnyeit

2016.11.07. 16:13
Az Érkezésben nem a földönkívüliek jelentik az igazi fenyegetést, hanem az emberek türelmetlensége és erőszakossága. Denis Villeneuve komor, méltóságteljes sci-fije fekete lepelként burkolja be nézőjét, érzelmi hatása felér egy gyomrossal.

Tudjuk, hogy a filmeken, különösen az Érkezéshez hasonló nagy hollywoodi produkciókon több száz ember dolgozik, így aztán rengeteg apróságon múlik, milyen lesz a végeredmény. A milliónyi hibalehetőség dacára mégis öröm látni, amikor egy rendező annyira elkapja a fonalat, hogy nyugodtan hátradőlhetünk, és bízhatunk benne, a következő filmjét sem fogja elszúrni.

Amy Adams az Érkezés című filmben

Forrás: InterCom

A kanadai Denis Villeneuve most pontosan itt tart a karrierjében. Becsüljük meg ezt az időszakot, és lelkiismeretesen nézzük meg a filmjeit, mert Villeneuve mostanában nem nagyon tud hibázni. Az Érkezés az előző nagy mű, a Sicario – A bérgyilkos párdarabja lehetne: ugyanolyan érzékenyen és okosan aktualizál egy alműfajt – a Sicarióban a „gyilkosok gyilkosa” receptre épülő gengszterthrillert, itt a kapcsolat-sci-fit –, egyszerre járva a plázaközönség és a finom mívű szerzői filmek rajongóinak kedvében.

Forest Whitaker, Amy Adams és Jeremy Renner az Érkezésben

Forrás: InterCom

Az Érkezéshez hasonló, a földönkívüliekkel való kapcsolatfelvételről szóló tudományos-fantasztikus filmek egyébként meglehetősen népszerűtlenek a műfaj filmes történetében. Amíg a sci-fi irodalomban könnyebb kidomborítani annak a pszichológiai hatásait, hogy a kapcsolatfelvétellel egy csapásra kitágulnak az ember által ismert univerzum határai, addig a legtöbb filmes műfaj fizikai síkra tereli a konfliktusokat. Hollywoodban akkor elégedettek, ha a hősök nem az űrlények érkezésén gondolkodnak, hanem összecsapnak velük.

Középen Amy Adams

Forrás: InterCom

Erre felesleges számítani az Érkezés esetében. A főhős, dr. Louise Banks (Amy Adams) nyelvész, akiről csak annyit tudunk, hogy a lánya még gyerekkorában meghalt. A magányos tanárnőt egy napon megkeresi a hadügy, mert földönkívüli űrhajók érkeztek a világ néhány pontjára, és dr. Banksnek meg kell próbálnia kommunikálni velük. Meglehetősen hamar eljutunk a nagy találkozásig – amelyre a Harmadik típusú találkozások hősének a film végéig várnia kellett –, a történet feszültségét innentől kezdve az adja, hogy az emberi faj türelmetlensége miatt szoronghatunk.

Ugyanis amíg Az ötödik elem mondoshawanjaira emlékeztető, lomha, csápos ufóktól szemlátomást nem kell félni, az amerikai hatóságok előbb-utóbb nem bírják elviselni, hogy fenyegető, fekete monolitszerű űrhajók lebegnek a montanai mezők felett. De lehet, hogy az oroszok vagy a kínaiak lesznek majd, akik kiadják a parancsot a támadásra.

Amy Adams és Jeremy Renner

Forrás: InterCom

Dr. Banks és fizikus kollégája (Jeremy Renner) így aztán versenyt futnak az idővel: azelőtt kell megtudniuk, mit akarnak tőlünk az idegenek, hogy elharapózna az erőszak. Eközben az ő pszichéjüket is durván megterheli, hogy egy olyan fajjal létesítenek kapcsolatot, amely teljesen máshogy gondolkodik és kommunikál, mint az ember.

Az Érkezés alaphelyzete, hősválasztása és egyes fordulatai leginkább Robert Zemeckis húsz évvel ezelőtti, nagyszerű Kapcsolatát idézik. Abban is egy elhivatott női tudós feladata volt, hogy kommunikáljon az ufókkal, és a kapcsolatfelvétel ott is összefonódott egy személyes tragédiával. Villeneuve filmje viszont komorabb, sötétebb a Kapcsolatnál; az eleve elrendelésről, a tudás súlyáról és felelősségéről szól.

Amy Adams

Forrás: InterCom

Ahogy dr. Banks agyát is fokozatosan átprogramozza az idegenek nyelvével való ismerkedés, úgy borítja be a film fekete, fullasztó lepelként a nézőjét. Hasonlóan működött a mexikói drogkartellek elleni harc kilátástalanságát bemutató Sicario is – Villeneuve ezúttal is számíthat Jóhann Jóhansson másvilági zenéjére –, a hősök valóságának megváltozását, eltorzulását pedig az Enemyből ismerős szürreális motívumokkal kíséri a rendező.

Mindazonáltal Villeneuve a ráérős tempó ellenére is cselekményesebbé formálja Ted Chiang eredeti elbeszélését. Abban még fontosabb volt a földönkívüliek gondolkodásának, nyelvének működése, és dr. Banks lányával közös élményeinek felidézése. A dolog remake-jét és a Végső állomás ötödik részét jegyző, az Érkezéssel szintet lépett Eric Heisserrer forgatókönyve a felütésben meséli el a hősnő lányának tragédiáját, rögtön össze is törve a szívünket, majd a játékidő második felében hozza vissza a történetbe a családi traumát, előkészítve a finálé gyomrossal felérő fordulatait.

Amy Adams

Forrás: InterCom

Ekkor, a film vége felé válik egyértelművé, hogy az Érkezés azok közé a filmek közé tartozik, amelyek a sci-fi eszközei révén járatják csúcsra a felfokozott melodrámai érzelmeket. Ez történt a Cronenberg-féle A légy katartikus végkifejletében, Donnie Darko megvilágosodásánál vagy akár az Időről időre időugrós apamelodrámájában. Az Érkezés végjátéka valósággal letaglózó. Denis Villeneuve annyira meggyőző, hogy elkezdtem bízni benne: még a világ legfeleslegesebbnek tűnő filmje, a Szárnyas fejvadász 2 is jó lesz, ha ő rendezi.

(Címlapi kép: InterCom)