Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Leszünk-e még valaha olyan boldogok, mint a Disney-reneszánsz idején?

2016.11.13. 09:00
Huszonöt évvel ezelőtt, 1991. november 13-án tartották A szépség és a szörnyeteg nemzetközi bemutatóját. Ezzel megkezdődött a Walt Disney animációs stúdiójában megszületett mesék másodvirágzása, a csodálatos '90-es évek. Elmondjuk, mit szerettünk az Oroszlánkirályban, a Pocahontasban, az Aladdinban és a többiben, és nehéz szívvel kiválasztjuk a kedvencünket.

A Disney-reneszánsz volt a Walt Disney Animation Studios utolsó nagy korszaka, amikor a még zömében hagyományos technológiával készült, általában klasszikus történetek adaptációján alapuló, egész estés rajzfilmekből sikerszéria lett. Egy kivételével az összes, ebben az érában készült rajzfilmet jelölték valamilyen Oscarra, és több animáció meg is kapta a díjat. Az ekkori Disney-klasszikusok a maguk nemében zseniális filmzenéi pedig platina- és aranylemezekig jutottak. 

De azoknak, akik ezeken a rajzfilmeken nőttek fel, az elismerések nyilván nem számítanak semmit, ennél sokkal zsigeribb kapcsolatunk van az adott mesékkel. Annyira zsigeri, hogy még most is megdobban a szívünk, ha meghalljuk a Disney vagy az Intercom intróját, és mélyen az emlékezetünkbe égett az az egy, a létező minden boldogságot ígérő, gyönyörű félmondat, hogy 

és most következzék a várva-várt film!

Ezt a gyerek számára minimum örökigazságot jelentő beharangozót ezen a tumblr-ön őrizték meg az utókornak.

A hódolatunk jeléül az alábbiakaban rangsorba állítottuk a Disney-reneszánsz animációit. Csak a Walt Disney Animation Studios hivatalos kánonjába tartozó, kilencvenes évekbeli filmekre koncentráltunk, ezért esett ki például A Goofy-film vagy A kis hableány.

9. Mentőcsapat a kenguruk földjén (The Rescuers Down Under, 1990)

Soha életében nem hallott még erről a filmről? Nincs egyedül, szerkesztőségünk több tagja is így volt ezzel. Pedig a Mentőcsapat a kenguruk földjén hivatalosan a Disney-reneszánsz része, A kis hableány után egy évvel jött ki, de sokkal rosszabbul szerepelt a pénztáraknál, mint a korszak bármely másik Disney-rajzfilmje.

Mentőcsapat a kenguruk földjén

Forrás: Disney

Ennek az alapanyag ismeretlensége lehetett az egyik oka (egy '70-es évekbeli, mára szintén elfeledett Disney-film folytatásáról van szó), a másik pedig a nagyjából ugyanekkor készült Disney-mozikénál jóval gyengébb minőségű animáció – jóformán még a húsz évvel korábbi Robin Hood is jobban néz ki. A sztori egyébként Ausztráliában játszódik, egy csapatnyi egérnek kell kiszabadítania egy gonosz vadászok fogságába került kisfiút. A hősök között van egy magyar női egér is, az eredetiben Gábor Éva (Gábor Zsazsa húga) szinkronjával. (KB)

8. Tarzan (1999)

Nemrég írtam arról, hogy különleges kapcsolat fűz Tarzanhoz, ami pontosan a Disney Tarzan-filmje óta tart. Senkit nem untatnék a személyes élményeimmel arról, hányszor játszottam végig a filmhez kiadott számítógépes játékot (az utolsó pálya már 3D-s volt!), vagy hány alkalommal kölcsönöztem ki a Szabó Ervin könyvtár Böszörményi úti gyerekkönyvtárából a Tarzan filmzenéjét kazettán.

Jane és Tarzan

Forrás: InterCom

Azt viszont azóta is tartom, hogy Ákos legjelentősebb hozzájárulása a magyar popkultúrához a Phil Collins által jegyzett eredeti dalok magyar előadása, amelyért tulajdonképpen a Kossuth-díjat is simán megérdemelte. A cikk kedvéért újrahallgattam a kedvenceimet, a Két vágy, de egy családot vagy a Gyermekembert, és mit mondjak, szemernyit sem veszítettek erejükből.

És hogy a film milyen? Természetesen tökéletes, bár nincs olyan különleges filmtörténeti pozíciója, mint A szépség és a szörnyetegnek vagy Az oroszlánkirálynak. A Disney reneszánsza, a nagy rajzfilmes korszak nem sokkal a Tarzan premierje után ért véget, talán ezért sem vált klasszikussá a film, pedig a szótlan (hiszen eleinte beszédképtelen) főhős és a törékeny, de tűzrőlpattant Jane sem tipikus Disney-rajzfilmfigurák. Persze elfogult vagyok, mert ha a Disney Tarzanjára gondolok, újra nyolcévesnek érzem magam, nyolcévesnek lenni pedig fantasztikus volt. (KB)

7. A Notre Dame-i toronyőr (The Hunchback of Notre Dame, 1996)

Ez a második rajzfilmje Gary Trousdale és Kirk Wise rendezőknek, akik néhány évvel korábban A szépség és a szörnyeteget csinálták együtt. A két animációt szokták is párban emlegetni, mert mindkettőben megvan az a hajszálnyi sötétség, ami egy fokkal komolyabbá teszi ezeket a többi rajzfilmnél.

A Victor Hugo regényéből készült Disney-változat sok tekintetben eltér a könyvtől, például a szereplők jóval kedvesebb figurák, és a gyerekek lelkébe sem akartak belegázolni azzal, hogy kedvenc szereplőiket megölik a film végén (a Notre Dame púpos harangozója, Quasimodo és a cigánylány, Esmeralda is életben maradnak), de még így is ez volt gyerekkorom egyik legkomorabb Disney-meséje.

Quasimodo, a Notre Dame-i toronyőr

Forrás: InterCom

Talán a vallásos középkori kontextus lehetett ennek az oka, és az, hogy a Quasimodo iránt érzett együttérzés – meg a szánalom – a hétéves énemet egészen megviselte. Azt hiszem, ez az egyetlen rajzfilm, amelynek a végét igazságtalannak tartottam. Gyerekfejjel úgy tettem volna igazságot, hogy Esmeraldát nem a tökéletes külsejű és bátor kapitány feleségének szánom, hanem összehozom Quasival. (CsH)

6. Herkules (1997)

Mitől válik valaki igazi hőssé? Ez a Herkules alapkérdése, és ennek megfelelően a félistennek mindenféle megpróbáltatások során kell bebizonyítania, hogy szupersztárnak szuperhősnek született. Ez volt az első olyan Disney-rajzfilm, amelynél már értékelni tudtam a rajzolók kreativitását és humorérzékét. Az erőtől duzzadó Herkules, a világító testű égiek, valamint a girnyó és csúnya városlakók a korábbi Disney-mesék szereplőihez viszonyítva alaposan eltúlzott karikatúrák, és ettől izgalmasabbak is, mint a szimpla nagyszemű hercegnők.

Herkules

Forrás: InterCom

Persze, az egész rajzfilm is könnyedebb hangvételű az előzőekhez képest, vígjáték. Pláne, hogy a Disney történetének egyik legviccesebb főgonosza is ebben a mesében kapott szerepet, ráadásul Hádész, az alvilág féltékeny, világuralomra törő istene magyarul Kulka János hangján szólalt meg.

Ezt a jelenetet még ma is pontosan ugyanannyira találom viccesnek, mint húsz éve. (CsH)

5. Mulan (1998)

A kilencvenes évek második felében a Disney egyre tudatosabban kezdte sokszínűbbé tenni hőseit, az ekkoriban már önálló brandként futó Disney-hercegnők sorát pedig egy kínai parasztlánnyal gyarapította. Mulan meséjével sikerrel szólították meg a távol-keleti nézőket, a Herkulesnél és A Notre Dame-i toronyőrnél több pénzt is hozott a film.

A rendszerváltás környékén született magyar kisgyerekek itt találkozhattak először a messzi Kína csodáival, és a dalok magyarítása is remekül sikerült. Máig a fülemben cseng a Stohl András, azaz Sang által előadott dal a kiképzésről („Nem csak íj kell hozzá, hogy a hunt... LEGYŐZD!"). Sangon kívül a főgonosz, a hun San Ju maradt emlékezetes (ja igen, az ellenségek itt őseink, a hunok), míg a kis sárkány, Musu az idegesítő komikus mellékszereplők mintapéldánya. (KB)

4. Aladdin (1992)

Egy gyerek számára minden Disney-rajzfilm tartogat legalább egy igazán paráztató pillanatot. Nekem az Aladdinban ez a jelenet a film vége felé van, amikor Jaffar pribékjei leláncolják és behajítják a tengerbe a főhőst – szinte magamon éreztem azokat a béklyókat.

Aladdin

Forrás: Disney

Szerencsére jön a Dzsinn, hogy megmentse Aladdint, ekkor végre hasznát lehet venni a kék szellemnek, mert egyébként főleg enyhén fárasztó poénokat ereget Robin Williams modorában (magyarul a kiváló Mikó Istvánt hallhattuk). Alan Menken klasszikus dalai itt is egy teljes kategóriát emelnek a végeredményen. Ja, és ennek a filmnek az egyenesen videóra kiadott folytatása, az Aladdin és a tolvajok fejedelme is szuper, szintén remek dalokkal. (KB)

3. Az oroszlánkirály (The Lion King, 1994)

Az oroszlánkirály a Disney-reneszánsz csúcspontja, amelyben minden megvan, amit a Disney tudott a legjobban. Itt találkozhattunk a legtöbb, máig kedvelt antropomorf állattal (a mellékszereplők is egytől egyik hatalmas karakterek, Zazutól a hiénákon át a később külön sorozatot kapott Timon és Pumbaa párosig). Ennek a dalai lettek a legismertebbek világszerte, nem egy közülük, például a főcímzene vagy Elton John Can You Feel the Love Tonightja teljesen le is vált a filmről, és önállóan is sláger lett.

De beszélhetnénk a Hamlet-motívumok ügyes felhasználásáról, Mufasa traumatikus haláláról és persze Sinkovits Imréről is. Bármilyen irányból is közelítünk Az oroszlánkirályhoz, arra jutunk, hogy Simba nevelődési története egyetemes érvényű, az afrikai miliővel mégis kellően egzotikussá tett, gyönyörű mesefilm. Mellesleg ez volt az első film, amit moziban láttam – nem is volt rossz egy remekművel kezdeni. (KB)

2. Pocahontas (1995)

Van egy emlékem a Pocahontas kapcsán, miszerint a nap végén egyedül ülök az oviban, az óvónéni – aki már nagyon menne haza – és az anyukám pedig együtt, végtelen türelemmel várják, hogy befejezzem a Pocahontasról készült portrésorozatomat. Életemben nem rajzoltam le ugyanazt a figurát annyiszor, mint amennyiszer zsírkrétával őt. Mert a népét és a családját a hódító angoloktól megvédő Pocahontas a legbátrabb hősnő volt a számomra, aki ráadásul a Disney-mesék leghelyesebb férfi karakterének, John Smith-nek a fejét csavarta el.

Pocahontas és John Smith

Forrás: InterCom

Ha választhattam volna, akkor Pocahontas lettem volna. Beszélt a fák és az állatok nyelvén, a szél mindig arról fújt, amerre ő járt, plusz egész jó hangja is volt. A rajzfilm két Oscart szerzett a zenéjéért és az alábbi betétdalért. (CsH)

1. A szépség és a szörnyeteg (1991)

Nem véletlenül pont ezt a mesét filmesítik meg 25 évvel később Emma Watson és Dan Stevens főszereplésével. Sokak szerint ez az alkotás az összes Disney-rajzfilm közül a legszebb, és a mi listánkon is az első helyre került.

A kastély használati tárgyakká varázsolt személyzete

Forrás: AFP

Annak idején a legjobb filmnek járó Oscarra is jelölték (első rajzfilmként!), végül azonban „csak” a legjobb betétdalért és a legjobb zenéért járt neki az elismerés. Ez utóbbi nem meglepő, hiszen igazán nagy klasszikusnak számít Mrs. Potts Hol volt, hol nem volt című dala, én például gyerekkoromban sokáig csak erre tudtam elaludni. 

A tündérmesék között is előkelő helyet érdemel, nálam pedig simán veri a jóval korábbi Hamupipőkét. Nemcsak azért, mert eggyel összetettebb az üzenete (a saját korlátainkat le kell bontani, az előítéleteinket le kell gyűrni annak érdekében, hogy megismerhessünk valakit), hanem azért is, mert ebben a mesében aztán – az elátkozott hercegtől kezdve, az étkészletté és bútorokká bűvölt kastélylakókig – tényleg minden és mindenki el van varázsolva. (CsH)

(Címlap: AFP)