Meddig dagadhat a Harry Potter-univerzum?

Ha valamiért érdemes moziba menni így tél elején, akkor az a Legendás állatok és megfigyelésük. A Harry Potter-könyvek és -filmek világából kinőtt történet egy vicces és a 3D-s látványt teljes joggal megérdemlő fantasy lett.

Mindenki megnyugodhat, David Yates – az utolsó négy Harry Potter-film rendezője – tisztességesen megcsinálta a házifeladatát,

épp olyan folytatást kreált, amilyet vártunk. A forgatókönyvíró és producer J. K. Rowlinggal együtt bebizonyították, hogy bőven lehet még aranyat érő részleteket előbányászni a Harry Potter-univerzumból; a spinoff nagy erőkkel építi tovább a varázslók világát.

Az ötrészesre tervezett új történet alapötletét a Harry Potter és a bölcsek kövéből kaparták elő. A Legendás állatok és megfigyelésük egy mágikus lényekkel foglalkozó – úgynevezett magizoológiai – tankönyv címe, amelyet az első Harry Potter-részben emlegetnek, és amelyből annak idején Harry is tanulhatott. A mostani film ennek a könyvnek a megszületését és szerzőjét, a furcsábbnál furcsább állatok és szörnyecskék megmentéséért szenvedélyesen dolgozó Göthe Salmandert (Eddie Redmayne) mutatja be. 

Salmander története azonban nagyjából hetven-nyolcvan évvel korábban, a Roxfort Varázslóképző helyett pedig New York belvárosában játszódik. Rowling elképzelése szerint a varázslóvilágban is bohém volt a harmincas évek, swing szólt a házimanók által vezetett, föld alatti lebujban, a dögös és pajkos végzet asszonya a férfiak gondolataiba látott, sőt a filmben fontos szerepet kap a korabeli vígjátékokat idéző helyzetkomikum is: elsütik a klasszikus bőröndelcserélős jelenetet (ha máshonnan nem, akkor a Stallone-féle Oscarból lehet ez ismerős).

Dan Fogler, Eddie Redmayne és Katherine Waterstone

Forrás: Outnow.ch

Bár a Legendás állatok nem telepszik rá nyomasztóan az eredeti filmekre, azért nem árt tisztában lenni hozzá néhány alapvető varázsigével, a varázslószleng kulcsfogalmaival, és illik tudni, hogy ki Dumbledore. De hát ez ma már az alapműveltség része.

Vannak ismerős párhuzamok is. Már megint valaki a sötét mágiával megszerezhető hatalomra játszik, a varázslók között bújkál a gonosz, és az új főhős szintén merész, ifjú tehetség, Dumbledore kedvence, aki nem vívja ki azonnal mindenki szimpátiáját.

Az Angliából New Yorkba érkező Salmander azzal bosszantja fel a tengeren túli varázslókollégákat, hogy mágikus lényei kiszabadulnak a bőröndjéből, és sok galibát okoznak a magnixok világában (Amerikában az embereket muglik helyett magnixoknak hívják). Így a film egy része azzal telik, hogy Salmander és új barátai (Katherine Waterstone, Alison Sudol, Dan Fogler) a városban randalírozó lények után erednek. A szörnyecskék egymás utáni látványos és trükkös befogását pedig úgy puffogtatja a film, mintha tűzijáték lenne. Itt az előjáték a rajongóknak:

nézzétek, ennyire impozáns, pörgős és vicces lesz az új Harry Potter!

Amikor viszont már éppen kezdene kimerülni ettől a sok mutatványtól a film, a második felében kezdenek kicsit sötétebbre fordulni a dolgok, habár még mindig messze vagyunk az utolsó Harry Potter-részek dark metáljától. Nem Salmander állatai és nem is Voldemort nagyúr jelentik most az igazi veszélyt, hanem egy pusztító erővel rendelkező, sötét bűbájokból álló massza. Az amerikai varázslók kongresszusának a feladata, hogy megtalálja a New Yorkot kvázi porig romboló bestia gazdáját, és egyértelmű, hogy a gyanú előbb-utóbb Salmanderre terelődik. 

Colin Farrel és Ezra Miller

Forrás: Outnow.ch

A Harry Potter-univerzum olyan gazdag és egységes, hogy szinte bármelyik részletéből ki lehetne dolgozni egy új folytatásos történetet, kérdés viszont, hogy vajon mivel emeli a tétet ez a választás?

Elsőre úgy látszik: azzal, hogy a varázslóvilág belső viszályaihoz képest most nagyobb rizikót vállaltak a készítők. Az emberek és a boszorkányok közti háború kirobbanását lebegtetik meg nekünk. Az amerikai varázslók a magnixok között élnek; és nemcsak az elszabadult állatok – mint a nagyméretű böklenc vagy néhány loboncos futkár – zavarhatják meg a két világ békés egymás melletti létezését, de úgy fest, hogy bizonyos varázslóknak is érdekükben állhat egy nagyobb káosz okozása.

Legendás állatok és megfigyelésük

Forrás: Outnow.ch

Ha ebbe az elméletbe kapaszkodunk, akkor a két világ közti háború elkerülése még akár értelmet és lendületet is adhat a Salmander-történetnek, amely magában hordozná annak lehetőségét is, hogy a Legendás állatokban a Harry Potter-filmekhez képest nagyobb szerepet kapjanak az emberek.

Ezzel új és izgalmas irányokba nyitnák ki a Potter-univerzumot. Ellenkező esetben azonban könnyen lehet, hogy csak egy nagyra fújt franchise-lufi lesz belőle.

(Címlap: Outnow.ch)