Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Így gyógyítsunk impotenciát kecskeherékkel

2016.11.23. 09:08
Nem sok dolog van, amiért érdemes létezni a lehangoló és semmirekellő novemberben, de az Anilogue animációs filmfesztivál például az egyik remek dolog, ami életben tarthat minket így ősz végén. Szöuli zombikkal, egy kecskeherékkel operáló szélhámos orvossal és a Páncélba zárt szellem új fejezetével indul az ötnapos szemle. Ezeket ajánljuk. 

November 23. és 27. között az Urániában, a Puskin és az Art+ mozikban vetítik a világ tavalyi és idei animációs termésének legjavát, bemutatnak tíz új egész estés alkotást és nagyjából kétszáz rövidfilmet. Ez utóbbiak között több magyar munkát is megnézhetünk, például Gauder Áron Kojot és a fehérember című meséjét, Tóth Luca Superbiáját, Dell'Edera Dávid Balkonját vagy Andrasev Nadja A nyalintás nesze című animációját is játsszák majd. Mi viszont most inkább ahhoz adunk útmutatót, hogy az egész estések közül melyikre lesz majd érdemes figyelni. 

Ez őrület! (Nuts!)

Versenyen kívül vetítik az amerikai félig dokumentarista, félig fikciós animációt, amelynek középpontjában egy igencsak ellentmondásos személy, az önjelölt kansasi orvos és rádiómágnás, John R. Brinkley áll. Brinkley neve talán csak az itthoniaknak lehet ismeretlen, sokszínű munkásságáról azonban egy termetes Wikipédia-szócikk is beszámol. Ő volt az az ember (szélhámos ügyeskedő vagy éppen zseni, ki tudja), aki 1917-ben rájött, hogy gyógyítani tudja az impotenciát kecskeherék beültetésével. A szokatlan elgondolást életének további bizarr fordulatai követték: a huszadik század elején élt Brinkley megépítette a világ leghatalmasabb rádióállomását, feltalálta továbbá a levélszemetet, politikai babérokra tört, és egy rakás fényűző partit szervezett. 

Penny Lane rendező szuper témaválasztásához izgalmas technika is társul: az animációt részben kézzel rajzolta meg, részben viszont archív anyagokat és jelenkori interjúkat használt fel benne.

Vetítik: november 24. és 27. (Art+ és Uránia)

Életem cukkiniként (Ma vie de courgette)

Mennyit képes elviselni egy gyerek a szomorúságból, ha egyszer csak árva lesz? És hogyan bírkózik meg az új helyzettel, hogy családját ezek után nem a szülei jelentik, hanem egy nevelőotthon többi, elárvult gyereke? A gyönyörű, francia stop motion animáció főhősének, Cukkininek éppen ezekkel a kérdésekkel kell szembesülnie, meg kell találnia az új barátokat, az új családját és az új önmagát is ebben az eddig ismeretlen világban. 

Cannes-ban és Annecyban is elnyerte a közönség szívét Cukkini története, talán azért, mert a film mer nagyon cuki lenni, miközben szomorú és igaz dolgokról szól. Ez tipikusan az a film, amely gyerekekről mesél, de nem gyerekeknek való.

Vetítik: november 27 (Art + és Uránia)

Szöul, végállomás (서울역)

Az idei Anilogue-on több olyan animációt is műsorra tűztek, amelyet szigorúan el kell kerülni, ha gyerek is van velünk. Azt is mondhatnánk, hogy a versenyprogram összeválogatása elég darkos és szorongató lett. Felkerült két háborús dráma, egy disztópikus, szürreális látomás és egy zombianimáció is. Ez utóbbi a Szöul, végállomás, amely a koreai Yeon Sang-ho (Disznók királya, Vonatút Busanba) legfrissebb társadalomkritikus munkája.

Az emberek közönyösek, gonoszak és kicsinyesek a zombijárványtól rothadó Szöulban, az önfeláldozó gesztusokat agyonnyomják az önző cselekedetek. A történet a kisebb embercsoportok túlélési próbálkozásait követi nyomon, miközben a félholtak inváziója egyben allegóriája is egy a szegénység és az elnyomás felett szemet hunyó társadalomnak. Yeon Sang-ho kíméletlen bírálata valószínűleg le fog taglózni. 

Vetítik: november 25. és 27. (Uránia)

A levágott kezű lány (La jeune fille sans mains)

Nem sokkal könnyedebb téma Sébastien Laudenbach Grimm-mese-adaptációja sem, sőt a brutalitás ebben a történetben is szinte végig jelen van. Egy szegény molnár alkut köt az ördöggel annak érdekében, hogy meggazdagodjon, de véletlenül a saját lányát teszi meg az alku tárgyává. A lányt meg kell csonkítania, aki aztán szinte egész életében bujdosásra kényszerül az ördög elől, és csak mások szánakozásában bízhat.

Annak ellenére, hogy az üldözött és ártatlan nő mondája valójában egy kegyetlen történet, Laudenbach mégis nagyon légiesen és absztrakt módon rajzolta meg. Ezért szeretjük. A Cannes-ban bemutatott és Annecyban a zsűri nagydíját elnyert filmben a színek – és néha a vonalak is – csupán jelzésértékűek. Igazi képzőművészeti csemege. 

Vetítik: november 25., 26. és 27. (Art+, Uránia és Puskin)

Kaliforniai bosszú (Revengeance)

Bill Plymptonnak bejött a közösségi finanszírozás. Az animációs rendező a Kickstarteren pörgette meg a Revengeance címre hallgató projektjét, amely már a nyolcadik, kézzel rajzolt, egész estés filmje. Plymptont nem hiába mondják az amerikai független animációk királyának, a mindennapi élet nevetséges, abszurd dolgai iránt nagyon jó érzéke van, karikatúráit a világ bármely pontján felismernék.

Ennek megfelelően alkotásai állandó szereplői az Anilogue-fesztiváloknak, és a pénztelen fejvadászról, Rod Rosse-ről szóló mostani sztoriját mi sem hagyhatjuk ki a sorból. A történet szerint Rod Rosse veszélyes ügybe keveredik, amikor munkát kap egy exmotorosból és -pankrátorból lett szenátortól, de könyörtelen motoros bandák, vérszomjas hírességek és korrupt zsaruk nehezítik a küldetését. Ez csak jó lehet. 

Vetítik: november 26. és 27. (Uránia és Puskin)

A vörös teknős (La tortue rouge)

A japán Ghibli Stúdió első európai koprodukcióban készített rajzfilmje lesz a fesztivál nyitóprodukciója. Az Oscar-díjas, dán származású Michael Dudok de Wit alkotásában nincs egyetlen párbeszéd sem, mégis odáig van érte mindenki. Mert az emberi élet természetes körforgásáról, az emberiség sorsának ismétlődéséről vagy még inkább a kezdetek kezdetéről szól a rajzfilm, és ez a történet tényleg nem igényel szavakat. 

Ellenben lenyűgözőek a képek. Bár a figurák annyira primitíven vannak megrajzolva, amennyire csak lehet, a táj, amelyben léteznek és amely kihívások elé állítja őket, gyönyörű és részletgazdag. A történet szerint egy férfi partra vetődik egy látszólag lakatlan szigeten, de hiába próbál újra vízre kelni, egy hatalmas teknős megakadályozza őt ebben. Később – rejtélyes módon – egy másik ember is feltűnik a szigeten, akitől aztán a férfinak gyereke lesz. Olyan, mint Akék lagúna – gondolhatnánk –, de A vörös teknős kevésbé idilli; a zord természet gyakran hatalmas akadályokat görget az ember elé. 

Vetítik: november 23. és 26. (Uránia és Puskin)

Páncélba zárt szellem: új fejezet  

A Páncélba zárt szellem című, '95-ös animének akkora sikere volt, hogy azóta töretlenül készülnek hozzá valamilyen formában a folytatások, nagyjátékfilmeken és két évadot megélt animesorozaton is túl vagyunk már. Az Új fejezet az első egész estés rajzfilm a 2006-os Ghost in the Shell: Solid State Society óta, és azért is érdemes lesz beülni rá, hogy lelkiekben készülődjünk a Scarlett Johansson-féle, eredeti Ghost in the Shell-adaptációra. 

Az új folytatás szerint a negyedik világháború után a technika olyan fejletté vált Japánban, hogy az állampolgárok testük egyre nagyobb felületét cserélhetik le mechanikus eszközökre, és a tudatukat is rá tudják csatlakoztatni egy közös rendszerre. Ebben a hackerek is meglátják a lehetőséget, és saját céljaik érdekében egy vírussal fertőzik meg a világ vezetőit. Kazuya Nomura cyber-thrillere az 1995-ös kultfilmhez hasonlóan akutális társadalmi kérdéseket vet fel, bár a trailer alapján az elődnél itt valószínűleg több lesz az akció, mint a filozófia. 

Vetítik: november 23. és 27. (Uránia)

(Címlapi kép: Outnow.ch)