Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

A világ második leghíresebb karácsonyi története

2016.12.25. 18:55
Mi mással is ünnepelhetnénk a karácsonyt, mint hogy felelevenítjük a második leghíresebb karácsonyi történet, a Charles Dickens-féle Karácsonyi ének emlékét? Na jó, lenne még pár ötletünk, de most maradjunk a Karácsonyi éneknél. Kismilliószor feldolgozták már a regényt, ezért összegyűjtöttük a legérdekesebb adaptációkat, filmektől képregényeken át a performanszig.

Az 1843-ban megjelent Karácsonyi ének fontos szerepet játszott a modern karácsonyi hagyomány megteremtésében, mert népszerű lett olyan körökben is, ahol a karácsonyt egyébként a 19. század első felében nemigen ünnepelték. Ráadásul összekötötte az ünnepet a családi öszejövetelekkel és az elesettek megsegítésének gondolatával – a karácsonyi adománygyűjtések, jótékonysági akciók a regény megjelenése után szaporodtak el Angliában. Ja, és az angol Merry Christmas jókívánságot is Dickens tette igazán népszerűvé az angolszász világban. 

A Karácsonyi ének egyik illusztrációja 1899-ből

Forrás: AFP

Nem csoda, hogy rengeteg feldolgozást ért meg a történet. Sokáig egy 1910-es rövidfilmet ismertünk az első, épségben maradt Karácsonyi ének-filmadaptációként, ám néhány éve előkerült egy 1901-es film, amely mindössze öt percben meséli el a Dickens-regény történetét. A korai némafilmekhez illően teljesen színházszerű, statikus kistotálokban felvett rövidfilm ma csak kuriózumként érdekes, a szeretetlen, kapzsi és mogorva Ebenezer Scrooge-ot megkísértő szellemek ábrázolása viszont jópofa.

Később aztán számtalan mozi- és tévéváltozata született a történetnek, Nagy-Britanniában és Hollywoodban is (sőt nyilván török és indiai adaptáció is létezik, de azoknak nem leltem nyomát).

Általában az 1951-es változatot szokták a legjobbnak tartani. Brian Desmond Hurst filmje klasszikus kosztümös adaptáció, és két dolog miatt maradt igazán emlékezetes: az expresszionista hatásokra építő, kontrasztos fekete-fehér képi világa miatt – amely kihangsúlyozza a regény horrorelemeit –, és Alastair Sim alakítása révén. A Scrooge-ot megformáló Sim hátul hosszúra növesztett hajával és gülüszemeivel kicsit úgy néz ki, mint egy veszélyes, félbolond öregember, akiről hiába szeretnénk, nem tudjuk levenni a szemünket.

Mivel a Disney-féle Mickey egér bandájának legszórakoztatóbb tagja, Dagobert bácsi is a Karácsonyi ének főhőse után lett elnevezve (mármint angolul, mert eredetileg Uncle Scrooge a neve), ezért nem meglepő, hogy a folyton zsörtölődő kacsa főszereplésével is készült Karácsonyi ének-adaptáció.

A szűk félórás kisfilm a nyolcvanas években készült, de készülhetett volna harminc évvel korábban vagy napjainkban, akkor is pont ugyanígy nézne ki. Mindenki szerepel benne a törzsgárdából, Mickey egér játssza Bob Cratchitet, akinek Scrooge még szenteste sem akar szabadnapot adni, Goofy pedig Jacob Marley szellemét – ő az a hét éve halott üzlettárs, akinek a kísértete először figyelmezteti Scrooge-ot, hogy nagyon rossz úton jár az életében.

A Mickey egeres, Dagobert bácsis Karácsonyi ének

Forrás: Disney

Simán el tudom képzelni, hogy a Mickey egeres Karácsonyi éneket újranézem december 26-a magasságában, amikor már egyáltalán semmi erőm és nem lesz kedvem gondolkodni, csak kedvtelve simogatom a karácsonyra kapott könyveimet az asztal sarkán, és bambán mínuszos híreket keresgélek az interneten.

A nyolcvanas években egy másik remek feldogozása is született a regénynek: a Szellemes karácsony című kitűnő vígjáték Bill Murray-vel. Mintha az Idétlen időkig előzményfilmjét néznénk: Murray ebben is egy kiállhatatlan, mogorva tévést játszik, aki rémálomszerű utazásra indul az időn keresztül, csak most nem élete legrosszabb napját éli át újra meg újra, hanem különböző karácsonyokba kirándul szellemek vezetésével.

Szellemes karácsony (1988)

Forrás: Paramount

Egy Frank Cross nevű tévéelnököt játszik, aki annyira gyűlöli az embereket, hogy családtagjainak, barátainak és üzletfeleinek egyformán ugyanazt a két ajándékot adja karácsonyra: fürdőlepedőt vagy videómagnót (jellemző az évtized Hollywoodjának szemléletére, hogy a VHS-t rossz színben tüntetik föl, lásd még a Videodrome példáját). Éppen egy Karácsonyi ének-tévéjáték forgatását felügyeli, amikor beindul a regényből ismerős cselekmény, és jönnek sorban az időnként meglehetősen horrorisztikusan ábrázolt szellemek.

A filmet a Superman rendezője, Richard Donner készítette, és nem is értem, miért nem lett belőle akkora ünnepi kedvenc, mint a sokkal irritálóbb Reszkessetek, betörők!-ből. Van olyan kritikus, aki szerint a humoros és az érzelmes jelenetek és hangnemek közötti váltások nem mindig sikerültek jól a filmben.

Ezt az álláspontot képviseli Varga Zoltán is filmvilágos kritikájában, a főszereplő játékát illetően viszont csak egyetérteni tudok vele: "Bill Murray azonban minden egyenetlenségért kárpótol; a múltutazást követő, sétálva előadott monológjára például egy szó kínálkozik: szenzációs." Nézzék meg ezt a filmet karácsonykor!

Jim Carrey mint Scrooge a 2009-es Karácsonyi énekben

Forrás: Fórum Hungary

Tehetnek egy próbát az eddigi legutolsó egész estés Karácsonyi ének-adaptációval is, amelyet Robert Zemeckis rendezett 2009-ben. Zemeckisnek ez volt az utolsó filmje a kétezres évekbeli motion capture-ös kísérletezései közül, a Polár Expressz és a Beowulf után. Az általa használt techikával animációs filmeket csinált, de úgy, hogy tisztán kivehetőek a mozgásokat előjátszó színészek vonásai.

A főszereplő, Jim Carrey remekül játssza Scrooge-ot, az elidegenítő, bizarr animáció viszont megnehezíti, hogy igazán bevonódjunk a filmbe. Ugyanakkor a film látványvilága minden más szempontból – például a színek vagy a plánok tekintetében – nemcsak különleges, hanem szép is, nézzék csak meg például a jelen karácsony szellemének belépőjét:

Persze az utóbbi néhány évben nemcsak Zemeckis foglalkozott Dickens regényével. Készült például egy képregénykötet Batmannel, a magyarul Karácsonyi ének címen megjelent Noel. Batmannek a horrorműfajhoz közel álló világa eleve könnyen összehozható mindenféle borzongató téli mesével, nem csoda, hogy már korábban is születtek akár a Karácsonyi ének bizonyos elemeit feldolgozó Batman-történetek. A Noel viszont egy az egyben Gotham városába ülteti át Dickens regényét.

Batman – Karácsonyi ének

Forrás: DC Comics

Hadd idézzek egy tavalyi cikkből, amit karácsonyi témájú képregényekről írtam: "Lee Bermejo Charles Dickens Karácsonyi énekét helyezte át Gotham városába, Scrooge szerepében Bruce Wayne-nel, a jelen, a múlt és a jövő szellemeit pedig a Batman-kánon fontos figurái helyettesítik. A realista stílusban megfestett szuperhősképregény általában a tömény giccs szinonimája, ehhez a sztorihoz viszont passzol, mert a habos, csillogó képi világgal éles ellentétben áll a sötét, cinikus és kiöregedett főhős alakja, aki leginkább a nagy hatású Frank Miller-képregényben, a Dark Knight Returnsben látott Batmanre emlékeztet." A képregény ma is beszerezhető, ideális karácsonyi ajándék az olvasni szerető, intelligens rokon gyerekeknek.

Ezek után nem maradt más hátra, mint hogy közvetlenül az eredeti Dickens-regényt ajánljam, kis csavarral. Az alábbi felvételen Neil Gaiman olvassa föl a teljes Karácsonyi éneket, nyugodt hangsúlyai, kellemes orgánuma miatt pedig könnyen úgy érezhetjük, hogy lefekvés előtti meseolvasást hallgatunk. A sztorihoz hozzátartozik, hogy Gaiman ráadásul Charles Dickensnek öltözött föl a felolvasáshoz, emlékezetes performansszá változtatva a felolvasást.

Ilyenkor karácsonykor gondoljunk Gaimanre, Dickensre és más humanista írókra, netán Bill Murray-re, húzódjunk közelebb a karácsonyfához vagy a kandallóhoz, és olvassunk könyveket, ennél jobb ötletem nincs.

(Címlapi kép: Szellemes karácsony – Paramount)