Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Százéves Hollywood élő lelkiismerete

2016.12.09. 09:21
Kirk Douglas az egyik utolsó filmsztár Hollywood klasszikus korszakából, aki még él. Századik születésnapján tíz fontos filmjén keresztül tekintjük át a karrierjét, és arra keressük a választ, mit adott Douglas Hollywoodnak és a világnak néhány csodálatos filmen túl. Nem mintha remekművekben ne lenne gazdag a pályafutása.

Issur Danielovitch 1916. december 9-én született egy New York állambeli kisvárosban. A szülei a mai Fehérorország területéről emigráltak Amerikába, orosz zsidók voltak, otthon jiddisül beszéltek. Issur, azaz Izzy családja előbb a Demsky nevet vette föl, majd a fiú még egyszer nevet változtatott: amikor 1941-ben bevonult a seregbe, hogy harcoljon a II. világháborúban, már Kirk Douglasnek hívták.

Kirk Douglas fiatalon

Forrás: AFP

Douglas három évig harcolt a csendes-óceáni fronton. Tengeralattjárón szolgált, japán hajókat süllyesztettek el (ebben a cikkben beszél róla, hogy ez mennyire megviselte). 1944-ben szerelték le. A hadsereg előtt színiakadémiára járt, a negyvenes évek közepétől végre elkezdhetett színészként dolgozni: New Yorkban színházi és szappanopera-szerepeket kapott.

1946-ban egyetemi évfolyamtársa, az akkor már Hollywoodban dolgozó Lauren Bacall szólt neki, hogy az egyik rendező ismerőse új tehetségeket keres. Hal Wallis látott is fantáziát Douglasben, és szerepet adott neki a Martha Ivers furcsa szerelme című noirban. Így került Douglas Hollywoodba, ahol a következő hatvankét évben dolgozott, és a klasszikus hollywoodi korszak egyik legnagyobb filmsztárjává vált. Tíz filmen keresztül elevenítjük fel karrierje legfontosabb állomásait.

1966-ban a cannes-i filmfesztiválon

Forrás: Farabola/Leemage

Kísért a múlt (Out of the Past, 1947)

Pályája elején Douglas értelemszerűen mellékszerepeket kapott. Bár később alapvetően pozitív figurákat játszott, időként simlis gazfickók szerepei is megtalálták. Minden idők egyik legnagyszerűbb noir-melodrámájában is gengsztert játszik, aki furcsa feladatra kéri az egyik emberét: utazzon el Acapulcóba, és hozza haza a barátnőjét. A megbízott (Robert Mitchum) persze beleszeret a veszedelmes femme fatale-ba (Jane Greer).

Jane Greer, Robert Mitchum és Kirk Douglas a Kísért a múlt című filmben

Forrás: AFP

Végül Douglas mindig magabiztos, kifogástalan modorú bűnözője is rajtaveszt, meg a kárhozatba rohanó Mitchum-hős is. Naná, hogy a nő miatt, meg a pénz miatt.

Champion (1949)

A bokszdráma a negyvenes évek végére kicsit poros műfajnak számított. A Champion a realizmusával mutatott új utat a műfajnak: nemcsak a becsületes, de rátarti bokszoló (Douglas) portréja tűnt hitelesnek, hanem a szegény munkásközegből származó főhős hétköznapi világának bemutatása is a korszakban népszerű „dokunoir” (A meztelen város, Thieves' Highway) formanyelvét használta.

Douglas a Champion főszerepéért kapta első Oscar-jelölését. Végül nem kapott díjat, a film vágója viszont igen. Könnyű lenne érveket találni amellett, hogy a Champion a későbbi, ma is jól ismert bokszdrámáknak (Rocky, Dühöngő bika) a társadalmi érzékenység tekintetében és formai szempontból is fontos előképe volt.

Ace in the Hole (1951)

A Spotlight Oscar-díjának apropóján csináltuk ezt az összeállítást olyan újságírós filmekről, amelyekben a sajtó munkatársai kevésbé az igazság bajnokaiként, mint inkább gyarló, önző érdekemberekként jelennek meg. A cinikus, bármire kapható újságírók mintapéldányát játssza Douglas Billy Wilder méltatlanul keveset emlegetett remekében.

A nagy karnevál címen is ismert film egy bányaszerencsétlenség története, amelyről a frissen Új-Mexikóba érkezett (New York-i lapjától alkoholizmusa és nőügyei miatt kirúgott) Tatumnak riportban kellene beszámolnia. Ő viszont úgy gondolja, még nagyobb lenne a sztori, ha a mélyben ragadt bányász még jó sokáig nem is jutna ki, és mindent elkövet, hogy ez összejöjjön.

Kirk Douglas az Ace in the Hole című filmben

Forrás: AFP

A szörnyeteg és a szépség (The Bad and the Beautiful, 1952)

A hollywoodi filmesek mindig is imádtak önmagukról és Hollywoodról forgatni. Véletlen egybeesés, hogy az ötvenes évek két legjobb Hollywoodról szóló filmje egyaránt 1952-ben készült. Mindkettő klasszikus, de itthon az Ének az esőbent ismerik jobban. Douglas a másikban játszott, méghozzá egy fénykorán túljutott producert, aki szép lassan mindenkit maga ellen fordít. Járt is az újabb Oscar-jelölés Douglasnek, csak az bánthatta kicsit, hogy hat jelölésből egyedül a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat nem nyerte meg a film.

Kirk Douglas és Lana Turner A szörnyeteg és a szépség című filmben

Forrás: AFP

The Juggler (1953)

Az ötvenes évek közepe felé Douglas már nemcsak az egyik legnagyobb sztárnak, hanem elismert, komoly színésznek is számított. Egyre több olyan feladatot vállalt, amellyel fiatal, tehetséges filmekesnek adott lehetőséget, és mert kockázatos témákhoz is nyúlni. A The Jugglerhez is kellett merészség, mert a koncentrációs táborokat megjárt zsidók életéről akkor még nemigen forgattak Hollywoodban, pláne nem Douglas-kaliberű sztárokkal.

Douglas a The Juggler főszerepében

Forrás: AFP

A felszabadulás után Németországból Izraelbe menekült zsonglőr története viszont annyira érzékenyen közelített a holokauszt áldozatainak identitásproblémáihoz, hogy még ma is bátor filmnek hatna. A főhős ugyanis Izraelben is elsősorban németnek érzi magát, és évekkel a világháború után sem emésztette meg, hogy kitaszíttatott a nemzettestből. A koncentrációs tábort pedig kifejezetten szégyelli. Hasonló férfiról forgatott filmet tíz évvel később Sidney Lumet is, a nagyszerű A zálogos mellett az utókor viszont hajlamos megfeledkezni a The Jugglerről – ne essünk ebbe a hibába.

A nap szerelmese (Lust for Life, 1956)

Douglas és Vincente Minnelli rendező annyira élvezték a közös munkát A szörnyeteg és a szépség során, hogy később még három filmet csináltak együtt. A legnagyobb kritikai sikert A nap szerelmese aratta, ez a Vincent van Goghról szóló, míves életrajzi dráma. Douglas mesterien építi fel a visszahúzódó, bizonytalan, hisztérikus rohamokra hajlamos festő karakterét, az ő alakítása és a Van Gogh-festményeket megidéző-újraértelmező operatőri munka miatt érdemes megnézni a filmet. A főszereplőnek ismét járt az Oscar-jelölés, de megint nem nyert. Végül életműdíjat kapott 1996-ban.

Douglas mint Vincent van Gogh A nap szerelmesében

Forrás: Collection Christophel/© MGM Pictures/Mgm Pictures

A dicsőség ösvényei (Paths of Glory, 1957)

Mit lehetne mondani a valaha készült legjobb első világháborús filmről? Például azt, hogy Douglas nélkül sosem készült volna el, mert az ekkoriban még kezdőnek számító rendező, Stanley Kubrick előző filmje, a Gyilkosság nem teljesített valami jól a pénztáraknál, és A dicsőség ösvényeire csak úgy volt hajlandó pénzt adni a stúdió, ha Kubrick megnyer magának egy sztárt.

Douglas aztán karrierje emblematikus alakítását nyújtotta Dax ezredes szerepében, aki a frontvonalban harcolva látja, milyen irtózatos pusztítás lehet a következménye a háttérben fontoskodó katonai vezetők ostoba ötleteinek. A háború értelmetlenségéről, aljasságáról, a lövészárkokat megjárt katonák traumáiról azóta sem nagyon forgattak erősebb filmeket A dicsőség ösvényeinél, és megközelíteni is csak kevesen tudták a Kubrick–Douglas-páros filmjének hatását.

Kirk Douglas A dicsőség ösvényei című filmben

Forrás: Collection Christophel/© Bryna Productions/© Bryna Productions

Spartacus (1960)

Douglasnek nemcsak Vincente Minnellivel, hanem Stanley Kubrickkal is kiváló munkakapcsolata alakult ki, ezért is ragaszkodott Douglas Kubrickhez a drága, látványos Spartacusnál is, amely igazi szintlépést jelentett az addig csak kisebb filmeken dolgozó rendező számára.

Ám volt még egy ember, akihez Douglas ragaszkodott: Dalton Trumbo forgatókönyvíró, aki ekkoriban legálisan nem dolgozhatott Hollywoodban az amerikai kommunista párttal való közeli kapcsolata miatt. Ez volt a hírhedt feketelistázás időszaka, amikor számos baloldali írót, rendezőt és színészt lehetetlenítettek el a McCarthy szenátorral együttműködő stúdiófőnökök.

Kirk Douglas mint Spartacus

Forrás: AFP

A liberális Douglas azonban hülyeségnek tartotta a feketelistát, és maga is nagyon sokat tett azért, hogy vége legyen a meghurcoltatásoknak. A kulcsmomentum az volt, mikor Trumbót kérte föl a Spartacus megírására. A jelenetet láthatjuk a forgatókönyvíróról szóló 2015-ös életrajzi filmben, a Trumbóban is:

Hét nap májusban (Seven Days in May, 1964)

Ha már a gyümölcsöző munkakapcsolatoknál tartunk: Douglas hét filmben játszott együtt Burt Lancasterrel, akivel a hétköznapokban is jó barátok voltak. Közös filmjeik közül a Hét nap májusban már a Hollywoodi Reneszánsz korszakának fontos darabja, amelyben John Frankenheimer rendező (itt egy remek portré róla) a következő évtizedben alapvetővé váló formai eszközökkel élt – például használt kézikamerát –, és az amerikaiaknak a vezetőikbe vetett hitét is alaposan megingatta.

A filmben tábornokok egy csoportja készül megpuccsolni az elnököt, amiben a Douglas által játszott vezérkari tisztnek kellene megakadályoznia őket. Frankenheimer filmje ugyanabban az évben készült, mint a Dr. Strangelove, és részben ugyanarról is szól: a hidegháborús paranoiáról és a hatalommal való visszaélés lehetőségeiről.

Kirk Douglas és Burt Lancaster a Hét nap májusban című filmben

Forrás: AFP

Végső visszaszámlálás (The Final Countdown, 1980)

Ennek a remek fantasztikus-háborús filmnek Magyarországon is van rajongótábora, mert a második világháborúért lelkesedő nagypapák és a sci-fit kedvelő fiatalabb családtagok is megtalálhatják benne a számításukat. Egy modern repülőgép–anyahajó valamiféle időkapunak köszönhetően véletlenül visszaugrik a második világháború idejére. Rájönnek, hogy éppen a Pearl Harbor-i támadás előtt egy nappal járnak, és persze rögtön jön az ötlet, hogy miért is ne akadályozzák meg a katasztrófát. Douglas ismét kemény katonaembert játszik, és idősödve is tiszteletet parancsoló, karizmatikus jelenség.

Kirk Douglas és Martin Sheen a Végső visszaszámlálás című filmben

Forrás: AFP

A nyolcvanas évektől kezdve a színész kevesebbet játszott: Burt Lancasterrel jól elszórakoztatták egymást a Kemény fickók című gengsztervígjátékban, amelyben még egy Red Hot Chili Peppers-koncertre is ellátogatnak; beugrott Sylvester Stallone mellé az Oscarba; a kétezres években pedig még arra is jutott energiája, hogy a Douglas család közös filmjében feltűnjön (Túl nagy család). Egy 2008-as tévéfilmben játszott utoljára.

Isten éltessen, Kirk Douglas!

Kirk Douglas és felesége, Ann a 2013-as Vanity Fair Oscar-partin

Forrás: AFP/Adrian Sanchez-Gonzalez

(Címlapi kép: Champion. Collection Christophel/Screen Plays/Stanley Kramer Productions)