Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Jó nagy tapló, de szíve van

2017.01.15. 09:00
A Tabu című új sorozatban Tom Hardy már sokadszor alakít olyan brutális fickót, akinek egy morcos pillantása elég ahhoz, hogy a környezete beparázzon. Megnéztük az első részt, és felelevenítettük az öt legemlékezetesebb vadállatot, akit a színész eddig eljátszott.

Tom Hardy folyton rajzol, és annyira jó fej, hogy ha a rajongók kérik, akár egy főtt tojásra is. Mostanában sokszor egy Marmalade nevű narancssárga macskát örökít meg különböző helyzetekben, ugyanis ő a főhőse Hardy meséjének, amelyet kilencéves kisfiának, Louisnak mesél esténként. De a filmekben megformált figurái is a saját vázlataiból kiindulva formálódnak, mint mondja: „először meg kell legyen a körvonaluk” ahhoz, hogy megragadhassa őket.

Tom Hardy rajza James Delaney-ről, akit a Tabuban alakít

Forrás: tomhardy.org

Így született meg James Delaney, a Tabu című új tévésorozatának főhőse is, akit Hardy úgy képzelt el, mint a Twist Olivér erőszakos rablójának, Bill Sikesnak és olyan figuráknak a keverékét, mint Hannibal Lecter és Sherlock Holmes. Miután Hardy kitalálta Delaney-t, lelkesen beszámolt róla író apjának, Chipsnek, aki gyakorlatilag kikergette a dolgozószobájából azzal, hogy hagyja békén, ő most könyvet ír. Aztán nyolc hónappal később Chips egyszer csak előrukkolt egy történetvázlattal. A két Hardy ezt mutatta meg Steven Knightnak, aki korábban a Locke-ot és a Birmingham bandája című sorozatot csinálta Tommal, neki tetszett, és továbbfejlesztette a forgatókönyvet. Közben még Ridley Scott is beszállt producerként, az ember, akinek Tom a karrierjét köszönheti: az első mozis szerepét a 2001-es A sólyom végveszélyben című Scott-filmben alakította.

A nyolcrészes Tabu – amelynek az HBO GO-ra kerülnek ki az új epizódjai vasárnaponként – az első epizód alapján izgalmasan kevert műfajú sorozatnak tűnik, amelyben kosztümös dráma, thriller, horror és vígjáték ötvöződik, ráadásul az alkotók azt állítják, a későbbi részek további műfajokat is behoznak majd, és westernes irányba is elmegy a sorozat. Hogy ez mennyire fog működni, majd meglátjuk, de egyelőre meglepően harmonikus és szórakoztató az összhatás.

A Hardy által megformált Delaney egy halottnak hitt, Afrikából Nagy-Britanniába hazatérő kalandor, aki borzalmas dolgokat művelt, félig elmeháborodott vadembernek tűnik, valójában azonban nagyon dörzsölt, és még gyengéd érzelmeket is táplál valaki iránt, aki iránt nem lenne szabad.

Tom Hardy a Tabu című sorozatban

Forrás: HBO

A finn Anders Engström és a dán Kristoffer Nyholm rendezésében a 19. század eleji Anglia a szokásosnál nyersebben és koszosabban jelenik meg, szinte érezzük a bordélyház áporodott szagát (Franka Potente bukkan fel egy madam szerepében!), és az is világos, hogy az úriemberek is éppen csak a vékony mázát viselik a civilizáltságnak, és bármikor elszabadulhat a pokol. Olyan jól sikerült eltalálni a hangvételt, hogy ebből a közegből nem lógnak ki sem Delaney furcsa látomásai, sem a kis poénok, amelyekkel teleszórták az epizódot, és a Kelet-indiai Társasággal és saját sógorával rögtön súlyos ellentétbe kerülő figura világa olyan sokszínű, hogy az első óra villámgyorsan elröppen – meglátjuk, hogy ez a lendület megmarad-e a teljes évadra. Remélhetőleg igen, mert az alkotók már javában tervezik a következőt szezont.

Tom Hardy a Tabu Los Angeles-i premierjén január 9-én

Forrás: AFP/Tibrina Hobson

Delaney különböző okokból minden egyes figurát megfenyeget, akivel az első részben találkozik, és ez a brutális fickó tökéletesen illeszkedik Hardy eddigi szerepeinek sorába, valamint a színészről kialakult képhez is passzol. A negyvenedik életévét szeptemberben betöltő Hardy nem csinál titkot belőle, hogy fiatalabb korában teljesen megcsúszott: a művész szülők bentlakásos iskolába járatott gyerekét lopás miatt kirúgták a suliból, többször letartóztatták, és crackfüggővé vált. 2003-ban sikerült abbahagynia a drogozást, de azóta is az a hír járja, hogy nem mindig jó arc a forgatásokon, néha például üvöltözik a kollégáival. Szokásos közvetlenségével ő ezt így kommentálja: „Előfordult, hogy fasz voltam. De kivel nem?”

Most már viszont két gyerek felelősségteljes apja, és saját bevallása szerint az is jót tett neki, hogy a Tabuban producerként is részt vett, így már nem idegesíti a forgatáson a kollégáit azzal, hogy színészként belepofázik olyasmibe, ami nem az ő dolga, hanem tényleg a kezébe tudta venni egy csomó probléma megoldását – amitől feltehetően mindenki lehiggadt.

Szerintünk ez volt az öt legbalhésabb, legszuperebb alakítása eddig:

Bronson (2008)

Hardy nagy áttörése az volt, hogy eljátszotta Nicolas Winding Refn pompás filmjében Nagy-Britannia egyik leghírhedtebb bűnözőjét, a (jelenleg is ülő) Charles Bronson becenevű fegyencet, aki felnőtt élete nagy részét magánzárkákban töltötte extrémen erőszakos viselkedése miatt. Ebben a groteszkbe hajló filmben láttuk először Hardyt kigyúrt pszichopata állatként, és leesett tőle az állunk. Aztán hozzászoktunk, hogy mostanában ő tolja a legjobban a keménykedést.

Warrior (2011)

Bár Gavin O'Connor filmjének fináléja szentimentalizmusba csúszik, azért odáig rengeteg erő van a Hardy által alakított, ellentmondásos iraki veteránnak, fizikatanár testvérének (Joel Edgerton) és alkoholista apjuknak (Nick Nolte) a történetében, elsősorban a három kiváló színészi alakítás miatt. A megtört férfiak, akiket konfliktusok szakítottak el egymástól, a ringben találnak egymásra, de csak miután a két tesó véresre verte egymást.

Fékezhetetlen (Lawless, 2012)

Hardy, Shia LaBeouf és Jason Clarke illegális alkoholkereskedelemmel foglalkozó fivéreket alakítanak John Hillcoat a 30-as évek Amerikájában játszódó filmjében, amelyben Hardy szinte már kőkemény szerepeinek paródiáját nyújtja: egy elpusztíthatatlannak hitt és a film során számos gyilkossági kísérletet valóban megúszó, dörmögő bűnözőt, akinek a szívét azért Jessica Chastain csak meglágyítja. Spoiler: Hardyt a vég aztán egy a film komor hangvételéből meglepően kilógó, váratlanul vicces jelenetben éri utol.

Piszkos pénz (The Drop, 2014)

Ebben az iszonyú erős hangulatú, téli filmben Hardy és James Gandolfini (utolsó szerepében) két sokat próbált, borús tekintetű brooklyni kocsmárost alakít, akiknek csecsen maffiózókkal lavírozva kell küzdeniük a túlélésért. A Dennis Lehane írásából készült komótos, férfias thriller igazi jutalomjáték Hardynak, akinek az ilyen szűkszavú, de halálos férfiak állnak talán a legjobban.

Mad Max: A harag útja (Mad Max: Fury Road, 2015)

Idetehetnénk akár Bane-t A sötét lovag: Felemelkedésből is, de egy sokkal jobb film kedvéért inkább csalunk egy kicsit. Kár lenne ugyanis kihagyni George Miller remek visszatérését saját klasszikus sorozatához, annak ellenére, hogy Max Rockatansky figurája a feminista kiáltványként is értelmezhető grandiózus film nagy részében háttérbe szorul Charlize Theron Furiosája mögött. De legalább Hardynak volt lehetősége megmutatni, hogy képes nagyvonalúan eljátszani a másodhegedűst, még akkor is, ha a film címe szerint neki kéne lennie a fő őrültnek.

Ha valaki mostanra teljesen beparázott volna Tom Hardytól, annak hadd billentsük helyre a lelki egyensúlyát egy videóval, amely bizonyítja, hogy valójában természetesen egy cukipofáról van szó – aki egyszerűen elolvad, ha kutyák közelébe kerül:

(Címlapi kép: AFP)