Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Hullák, féktelen orgiák és a pápa, aki eladta a trónt

2017.01.21. 07:50
Íme pár igazán badass egyházfő, akikhez képest Jude Law ifjú pápája unalmas jófiúnak tűnik.

A dörzsölt bíborosok csak egy népszerű és irányítható bábot akartak maguknak, de helyette valami egészen mást kaptak a nyakukba. Nem elég, hogy az általuk választott új pápa csökönyös, nem áll szóba a hívekkel, és megpróbálja visszavezetni az egyházat a középkorba, de cigizik, Cherry Coke Zerót kér a reggelihez, és mindehhez még pofátlanul jóképű is. A környezete már csak azt nem tudja eldönteni, hogy eszelős zsarnokról, vagy egy szentről van-e szó.

Ebből az alaphelyzetből indul ki az Oscar-díjas Paolo Sorrentino sorozata, amely lenyűgözően bizarr képekben vezeti be a nézőt a Vatikán kulisszái mögé, hogy ott boncolgassa a hit és a hatalom bonyolult összefüggéseit.

Mai szemmel nézve tényleg botrányhősnek számít a dörgedelmes hangvételű és kiszámíthatatlan XIII. Piusz, ám ha picit is visszatekintünk a történelem rázósabb időszakaiba, kiderül: nála sokkal gátlástalanabb vezetői és nagyobb fenegyerekei is voltak már az egyháznak. Na, de nem a levegőbe beszélünk, íme pár igazán súlyos arc Szent Péter trónjáról:

VI. Sándor, a maffiafőnök

Forrás: Wikipedia

VI. Sándor (1492-1503)

Az elején tudjuk le gyorsan a kötelezőt, mert a Borgiák pápája természetesen nem maradhat le egy efféle listáról. Ő is kapott saját tévésorozatot pár éve, ahol Jeremy Irons alakította a kicsapongó életű reneszánsz egyházfőt.

VI. Sándor az egyháztörténet démonizált rocksztárja, a badass pápák Paganinije, aki úgy vonult be az utókor emlékezetébe, mint a pápaság legsötétebb alakja. Persze ebben a rossz marketingben azért komoly szerepet vállaltak utódai is, akik közül többen szenvedélyesen gyűlölték őt (II. Gyula, a másik nagy reneszánsz pápa például élen járt a róla szóló rémhírek terjesztésében). Ám, ha gyököt vonunk a fennmaradt történetekből, még úgy is eléggé eleven kép rajzolódik ki VI. Sándorról.

Ott van például a papi cölibátushoz fűződő meglehetősen rugalmas viszonya. Eleve nyolcgyermekes apaként került az egyház élére, és utána sem akarózott neki lemondani a világi életmódról. Számos szeretőt tartott, a leírások szerint még féktelen orgiákat is rendezett a pápai palotában. De nem is ezekért a privát bűnökért gazoltak be rá igazán, hanem a tökélyre fejlesztett korrupció miatt, amelyet pápasága alatt kiépített: gyakorlatilag ő fektette le családi kapcsolatokon alapuló bűnszervezet modelljét Itáliában, ami később a maffiában köszönt vissza.

Már a pápai címet is úgy vásárolta magának, onnantól kezdve pedig mindenkit megvesztegetett, akinek beleszólása lehetett a politikai ügyekbe, és szemrebbenés nélkül nevezte ki családtagjait a fontos pozíciókra. De ha a vesztegetés véletlenül csődöt mondott, akkor sem jött zavarba, csak más civilizált megoldáshoz folyamodott: egyik kedvenc eszköze a méregkeverés volt a politikai viták elsimítására.

Végül aztán az ármánykodás okozta a vesztét is: a legvalószínűbb forgatókönyv szerint mérgezésben halt meg, mikor vendégségbe ment, ám azóta sem derült ki, hogy kinek szánták a mérget. Egyes források szerint őt akarták megmérgezni, mások szerint azonban ő akarta félreállítani egyik ellenlábasát, ám végzetes tévedés történt, és saját magát mérgezte meg.

VI. Orbán, aki egyenként átkozott ki mindenkit

Forrás: Wikipedia

VI. Orbán (1378-1389)

„Az őrült pápa" – ez volt a beceneve, ami kissé túlzónak tűnhet, de az egész biztos, hogy VI. Orbánnal nem volt egyszerű kijönni. Annyira ragaszkodott a hatalomhoz, hogy többször is visszakapaszkodott a pápai trónra. Mikor megpróbálták eltávolítani, inkább belehajszolta az egyházat egy nagy szakadásba, semhogy megváljon tőle. Nem volt tehát kimondottan konfliktuskerülő típus, és szívbajosnak sem mondható. Mikor például megostromolták pompeji rezidenciáját, állítólag kihajolt az ablakon, és egyenként átkozta ki az összes ellenséges katonát az egyház kebeléből (ez legalább annyira tökös, mint amennyire eszement gesztus). A pápa idővel egyre paranoiásabbá vált, és brutális leszámolások keretében bánt el mindenkivel, aki szerinte ellene áskálódott. Egy kedves anekdota szerint például egyszer arra panaszkodott a Vatikánban, hogy a konspiráció gyanúja miatt megkínoztatott bíborosok nem sikoltoznak elég hangosan.

XII. János, akit egyik szeretője férje ütött agyon

Forrás: Wikipedia

XII. János (955-964)

Bár ő vonta szorosabbra a pápaság kapcsolatát a Német-római Birodalommal, később mégis összerúgta a port a császárral. Az ellene összehívott zsinat elég masszív bűnlajstrommal rukkolt elő: XII. Jánost megvádolták kisfiúk megrontásával, apácák megerőszakolásával, hamis esküvel, gyilkossággal, és azzal, hogy nem volt hajlandó keresztet vetni – ami egy pápa esetében tényleg problémákat vet fel.A szentatya higgadt és elegáns válasza minderre az volt, hogy kiközösítette minden vádlóját. I. Ottó császár elmozdította a pozíciójából, amit többszöri nekifutásra sikerült csak visszaszereznie, ezt követően brutális bosszúhadjáratot vezetett árulói ellen. Mielőtt a császár újra megbuktatta volna, meghalt, de a krónikák szerint ezt is végtelenül stílszerűen tette: egyik szeretőjének feldühödött férje vágta fejbe úgy, hogy többet nem tudott felkelni.

IX. Benedek, a papnak öltözött démon

Forrás: Wikipedia

IX. Benedek (1033-1048)

És akkor elérkeztünk a pápaság történetének legnagyobb botrányhőséhez, IX. Benedekhez, aki teljesen kiakasztotta kortársait brutalitásával és istentelenségével. Egy démon a pokolból, aki papnak álcázza magát – vélekedett róla Damiani Szent Péter bencés szerzetes, egyik utódja pedig így idézte fel emlékét: „Pápaként aljas, gonosz és utálatos volt, beleborzongok, ha csak rá kell gondolnom. IX. Benedek nagyon fiatalon, 11 és 19 éves kora között lett pápa, és nem igazán tudta megbecsülni pozícióját.”

Azon már meg sem lepődünk, hogy hatalmas bordélyházzá alakította a lateráni palotát, de ő az egyetlen, aki háromszor lett pápa, és nevéhez fűződik az egyház történetének egyik legnagyobb svindlije is. Az első bukás a szokásos sztori: az életmódja és politikája miatt felháborodott rómaiak űzték el a trónról, ám második alkalommal önszántából távozott: ráunt a pápaságra, házasodni akart, ezért több mint fél tonna aranyért eladta keresztapjának, Gratianus Jánosnak a pozíciót. Persze a házaséletbe még hamarabb beleunt, mint a pápaságba, így Jánost eltávolítva visszatért a trónra, hogy aztán egy újabb felkelés döntse meg végleg hatalmát.

Egy igazán fair tárgyalás, Jean-Paul Laurens festménye 1870-ből

Forrás: Wikipedia

VI. István (896-897)

VI. (vagy egyes feljegyzések szerint VII.) István elég látványos felütéssel indította rövid pontifikátusát, az úgynevezett hullazsinattal. És ez pont annyira bizarr esemény volt, mint amennyire a neve alapján elképzeljük: az új pápa kiásatta elődje kilenc hónapja eltemetett holttestét, hogy egy nagyszabású tárgyalás keretében elítélhesse őt az egyház elleni ármánykodásért (legfőbb bűne persze az volt, hogy rossz politikai szövetségeseket választott magának).

A per a lehető legtisztességesebb eljárás szerint zajlott: Formózusz pápa kissé bűzös és megfeketedett hulláját szépen felöltöztetve ültették a vádlottak padjára, az ügyész pedig hosszasan sorolta a dörgedelmes bűnlajstromát, időnként nekiszegezve efféle kérdéseket: „Mered-e tagadni bűneidet?", vagy „Mit tudsz védelmedre felhozni?".

Formózusz meglepő módon hallgatott, ami természetesen felért egy töredelmes vallomással, így nem menekülhetett a súlyos ítélet elől. Minden intézkedését érvénytelenítették, az áldást osztó ujjait levágták, őt magát pedig a Tiberisbe dobták. Persze kemény idők jártak ekkoriban, így VI. István sem maradhatott sokáig a trónon. Nem sokkal a hullazsinat után börtönbe vetették és megfojtották, alig egy évig vezette az egyházat.

(Címlapi kép: HBO)