Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Ide kellett menekülnie? Mátyásföldre?

2017.01.27. 08:55
Vranik Roland nívós, profi, minden ízében európai filmet rendezett a bevándorlók örömeiről és nehézségeiről. Az állampolgár nem a nyomorban vájkál, hanem szép szerelmes történetet mesél, és még az utóbbi évek legbátrabb magyar filmes szexjelenetéig is eljut.

Másfél éve azok a magyarok is láthatták, a menekültkérdés mennyire aktuális és globális probléma, akik nem nagyon szoktak újságot olvasni. Bár a téma Magyarországról nézve már nem tűnik olyan forrónak – pedig ugyanúgy bombázzák a szíriai otthonokat, mint eddig –, menekültekről szóló filmek még jó darabig készülnek majd.

A magyar filmesek sem reagáltak sokkal később, mint az olaszok vagy a franciák. Két évvel ezelőtt mutatták be Nagy Viktor Oszkár tévéfilmjét, a Hivatalt, amely a Bevándorlási Hivatal egy munkatársának a szemszögéből mesélt a Magyarországon új életet kezdő közel-keleti, afrikai emberekről.

Hivatal

Forrás: MTVA

Vranik Roland most bemutatott filmje, Az állampolgár áthelyezi a fókuszt és a nézőpontot: a bevándorlókkal találkozó magyar ember helyett a magyarokkal ismerkedő idegen válik főszereplővé, ami magától értetődő döntésnek tűnik ugyan, mégis kockázatos. Még egy olyan pici művészfilmes színtéren is, mint amelyen Az állampolgárnak meg kell találnia a közönségét, a többségi társadalom tagjai saját magukat nézik a legszívesebben a vásznon. Ehhez elég csak összeszámolni, hány fikciós nagyjátékfilm készült az elmúlt tíz évben roma főszereplővel.

Éppen azért, mert Vranik bevállalta, hogy egy afrikai férfit tesz meg főszereplőnek, félő volt, hogy a rendező és Szabó Iván forgatókönyvíró alárendelik a történetet az idegen országban vergődő, kiszolgáltatott menekült sémájának. Ebben az esetben dohos, liberális tételfilm készült volna, amelyhez hasonló elég sok akad a másod-, harmadosztályú európai filmfesztiválok programjában.

Cake-Baly Marcelo Az állampolgár című filmben

Forrás: Mozinet

És Az állampolgár tényleg úgy indul, mintha nem utasítaná el ezt a megközelítést: a magyar történelem, törvénykezés és kultúra részleteire rákérdező állampolgársági vizsga pontosan az a szituáció, amely a legkönnyebben láttatja partra vetett halként a magyart törve beszélő, Árpád-házi királyokról dadogó bevándorlókat. A sikertelen vizsga után ráadásul a főhőshöz, Wilsonhoz betoppan egy mindenórás iráni nő, és az az érzésünk, a rendező rákészül, hogy alaposan belemártogassa a nézőt a menekültek nyomorúságába.

Aztán Vranik és Szabó más utat választ, és a film elkezd működni, elkezd újat, mást mutatni. Az alkotók jól tették, hogy olyasvalakit választottak főhősnek, aki első közelítésben, az efelé mutató vizsgajelenet ellenére nincs kiszolgáltatva a rideg hatóságoknak. Wilsonnak van munkája, igaz, nem túl jó – biztonsági őrként dolgozik a közértben –, de láthatóan megbecsülik. Van kihez szólnia, nemcsak más bevándorlókhoz, hanem például egy magyar henteshez is, akit Znamenák István játszik, eszményien, minden megszólalásában keresetlen bölcsességgel, a balsorson és fásultságon átütő életkedvvel.

Cake-Baly Marcelo és Znamenák István Az állampolgár című filmben

Forrás: Mozinet

A rendező második jó döntése, hogy szerelmi melodrámát bont ki az alaphelyzetből, de Wilson nem a megesett iráni nőbe szeret bele, hanem a magyartanárnőbe, akit a következő állampolgári vizsga előtt keres fel. Nem is tudtuk eddig, mekkorát veszítettünk azzal, hogy Máhr Ágnest nem lehet filmen látni, utoljára húsz évvel ezelőtt, a Bolse Vitában kapott filmszerepet.

Most minden pillanatában hiteles a hétköznapi unalomra berendezkedett, felelősségteljes, de bátor asszonyként, aki egyre közelebb engedi magához Wilsont, miközben provinciális gyerekei barátságtalanul méregetik a fekete férfit – egyikük gyanakodva meg is kérdezi, hogy pont ide, Mátyásföldre kellett-e ennek az afrikainak menekülnie.

Máhr Ágnes és Cake-Baly Marcelo Az állampolgárban

Forrás: Mozinet

Wilson és Mari kapcsolata nem sablonszerűen, hanem szép és komoly jeleneteken keresztül bomlik ki. Van például egy szexjelenetük, amely úgy tud erotikus és igazi lenni, hogy két ötvenes embert látunk. Ha valami, ez tényleg egy magas színvonalú, kurrens európai művészfilmbe illő rész. A romantikus szálat a későbbiekben is gondosan megírt, logikus fordulatokkal viszi végig a forgatókönyv – nem különösebben újszerű, amit látunk, mégis jó látni, hogy profin, hozzáértéssel van megírva egy olyan művészfilm, amilyenhez hasonlót a magyar filmesek általában a „szerzői víziónak” szoktak alárendelni.

Vranik Roland számára Az állampolgár igazi szintlépést jelent. Korábban két nagyjátékfilmet rendezett: a Fekete kefe minimalista közérzetfilmje jó figurákkal és humorral mesélt el egy szórakoztató történetet, de hát ez tényleg az a low-budget kategória, amivel nem lehetett labdába rúgni a nemzetközi piacon vagy egy kicsit szélesebb közönség előtt. Második rendezése, az Adás nem sikerült, a nagy lakótelepi semmittevésről szóló, némi posztapokaliptikus mellékzöngével reklámozott film hamar kikopott a köztudatból. Ebből a két filmből nem igazán derült ki, hogy Vranik profi rendező lenne, Az állampolgár viszont ezt bizonyítja.

Arghavan Shekari Az állampolgár című filmben

Forrás: Mozinet

Nemcsak a melodráma értő levezénylése tartozik a rendező érdemei közé, hanem legelsősorban a színészvezetés. Nem tudom, hány Magyarországon élő, magyarul beszélő, középkorú afrikai férfiból lehetett válogatni, de a villamosvezetőként dolgozó, Bissau-Guinea-i születésű Marcelo Cake-Baly (interjúnk) természetesen és önazonosan, hiba nélkül játssza a főszerepet.

Nemcsak, illetve bizonyára nem elsősorban ő az őstehetség, hanem Vranik találta meg vele a közös hangot, és instruálta példaszerűen. Már csak a főhős arca, beszéde, indulatai miatt is megéri megnézni Az állampolgárt. Az idegenben lelünk rá az ismerősre, a messziről jött embert fogadhatjuk közeli barátunkká (és persze Znamenák Istvánt, a hentest).

Cake-Baly Marcelo Az állampolgárban

Forrás: Mozinet

Miközben Az állampolgár tartózkodik attól, hogy a menekültek rémálomszerű megpróbáltatásaiban vájkáljon, azt sem akarja elhazudni, hogy a legtöbb bevándorló nem találja meg a számítását Magyarországon, mint ahogy valószínűleg a világ más tájain sincsenek könnyű helyzetben a beilleszkedni vágyók, ahogy erről a nélkülözhetetlenné vált Menjek/Maradjak sorozat is tudósít. Ám a baljós fordulatok is megfelelően előkészítve érkeznek, véletlenül sem érezni, hogy az alkotók kizsákmányolnák a menekülttémát. És mire a fájdalomig jutunk, Wilson és Marcelo Cake-Baly már úgyis magához láncolta a nézőt.

(Címlapi kép: Mozinet)