Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Lennék én is szarvas, egyszerűbb volna a szerelem

2017.02.11. 09:07
Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét a berlini filmfesztivál versenyprogramjában mutatták be pénteken. Filmkritikusként mindig izgulok egy kicsit, amikor magyar filmre ülök be egy A kategóriás fesztiválon, hogy nehogy rossz legyen, aztán viszont nagyon feldobódom, amikor olyat látok, amire büszkék lehetünk. Megkönnyebbülve jelentem, hogy fel vagyok dobva: a Testről és lélekről nagyon okos és érzékeny alkotás, ami viccesen és szomorúan mesél a szerelemről.

Nagyon kevés igazi, műfaját teljes odaadással vállaló szerelmes film készül Magyarországon. Az utolsó jót, A nyomozót 2008-ban mutatták be, de az is inkább thriller volt. Lehet, hogy teljesen véletlenszerűek a kapcsolódási pontok a két film közt, de Enyedi Ildikó Testről és lélekrőljét ugyanaz az operatőr, Herbai Máté fényképezte, Enyedi és A nyomozó rendezője, Gigor Attila együtt dolgoztak a Terápia című sorozaton, és sok hasonló van abban a finom humort használó érzékenységben, ahogyan Gigor ábrázolta Asperger-szindrómás főhőse (Anger Zsolt) szerelmi életének alakulását, és ahogyan Enyedi terelgeti az aspergeres Máriát (Borbély Alexandra) egy másik ember felé. De mindegy is, az a fontos, hogy csodálatos szerelmes film készült most.

Morcsányi Géza és Borbély Alexandra a Testről és lélekről című filmben

Forrás: Mozinet

Egy vágóhídon találkozik véletlenül a szerelem iránt már nem érdeklődő pénzügyi vezető, Endre (Morcsányi Géza) és Mária, a szerelemre még nem kész minőségellenőr. Mária és Endre is azt álmodja minden éjjel, hogy szarvas, aki egy havas erdőben szarvastársával éli a szarvasok gyönyörű mindennapjait. A lélegzetelállítóan szépen fényképezett, mégsem szépelgő hatást keltő téli erdei álomjelenetek rögtön egyértelmű, kegyetlen ellentétpárt alkotnak a vágóhíd nyári, tehénvéráztatta valóságával, de ebből Enyedi éppen csak annyit adagol, hogy szinte hiányérzetünk maradjon. Mármint nem a brutális vágóhídi képekkel kapcsolatban, azokat fontos, bár nem könnyű nézni, hanem az álomjelenetekkel szemben, amelyeket olyan hamar megritkít, hogy marad bennünk egy kis ácsingózás utánuk. De ez kell majd a végén.

Testről és lélekről

Forrás: Mozinet

Az író-rendező egy néha egészen picit kilógó (Mácsai Pál figurája nem igazán találja ebben a filmben a helyét), búgatóport és vállalati pszichológust (Tenki Réka) is bevető, de amúgy a fő sztorihoz majdnem teljesen jól illeszkedő mellékszál segítségével megoldja, hogy Mária és Endre együtt szembesüljenek közös romantikus álmukkal. És ezt nyilván nem hagyhatják figyelmen kívül, bármennyire nem készek közel kerülni valaki máshoz, amikor ébren vannak. Valljuk be, papíron nem hangzik annyira jól: az, hogy az álmukban találkoztak, tehát a sors rendelte őket egymásnak, olvasva egy nyálas klisének tűnhet, a Testről és lélekről azonban annyira érzékenyen megírt, megrendezett és eljátszott film, hogy eszünkbe sem jut közben, hogy bármi klisés lenne benne.

Testről és lélekről

Forrás: Mozinet

Borbély és az amatőr Morcsányi kettőse kezdettől végtelenül izgalmas: két különbözőképpen zárt, de nagyon vonzó – mindkettőjüket imádja a kamera – embert próbálunk megfejteni, miközben figuráik is egymás megfejtésén dolgoznak. Megfigyeljük őket álmukban, az otthonukban, amikor egyedül vannak, és a vágóhídon munkaidőben, közben több szinten alakulnak ki játékos (képi) rímek és ellentétpárok a tevékenységeik közt. Komótosan halad a cselekmény, de mégsem tűnik egy pillanatra sem lassúnak a film, mert a tempója teljesen organikus; világos, hogy ennek a két embernek az óvatos sebességéhez kell alkalmazkodnunk, ha szeretnénk megtudni, mi lesz velük.

Testről és lélekről

Forrás: Mozinet

És amellett, hogy a film lélektanilag teljesen hitelesen bontja ki ennek a két embernek az egymás felé tapogatózó, meg-megtorpanó kalandját, még humora is van. Egészen különleges humora, ami ugyan kihasználja a Mária különös állapotában rejlő komikus lehetőségeket, ugyanakkor nemcsak maximálisan tiszteli a figuráit, hanem a legtöbbször abszolút életszerű is: egyrészt olyan csetlés-botlásokat, esendőségeket ábrázol viccesen, amelyeket mindenki ismer, aki valaha próbált összejönni bárkivel, másrészt a vágóhídi kollégák (Nagy Ervin és Schneider Zoltán) emberi gyarlóságai is bájos humort hoznak be a filmbe anélkül, hogy elterelnék a figyelmet a lényegről.

Testről és lélekről

Forrás: Mozinet

A rendező az interjúkban hangsúlyozza – a berlini sajtótájékoztatón is elmondta –, hogy a Testről és lélekről forgatókönyve szinte készen pattant ki a fejéből, nagyon rövid idő alatt írta meg. Ugyanakkor azt is tudni, hogy már tíz éve készült rá, hogy megcsinálja ezt a filmet. Lehet, hogy tíz évvel ezelőtt is ugyanilyen emberszerűek, árnyalatgazdagok voltak a figurái, az is lehet, hogy attól váltak szép lassan ennyire emberivé, hogy Enyedi sokáig együtt élt velük – akárhogy is, a film egyik nagy erénye, hogy az író gondot fordított arra, hogy a mellékszereplők is megkapják azokat a vonásokat, amelyek mögött ott sejthetünk egész sorsokat. Ez a fajta gondosság még a legjobb magyar filmekben is egészen ritka, pedig sok esetben nagyon fontos lenne ahhoz, hogy a főhősök ne egy valóságtól elzárt vákuumban létezzenek.

Testről és lélekről

Forrás: Mozinet

Enyedi, Borbély és Morcsányi fantasztikusan jó pszichológiai és dramaturgiai érzékkel képesek arra, hogy a két, kifelé nagyon keveset kommunikáló hőst maximálisan megértessék és megszerettessék velünk, ezért iszonyú szívbe markoló, amikor a történet tragikus fordulatot vesz. Mesteri ez a szakasz: a film úgy keserít el, hogy igazából nem vált hangnemet, világának szövete – amelynek kialakításában a remek operatőri munka és Balázs Ádám kísérőzenéje is fontos szerepet játszik – van olyan erős és sűrű, hogy elbírja ezt is. A végkifejlet ugyanilyen összetett és okos – van minek örülni, és van min szomorkodni, amikor elsötétül a kép.

A Testről és lélekrőlt március 2-án mutatják be a magyar mozikban.

(Címlapi kép: Mozinet)