Olvasni nem kötelező, de buli

Az egyik legnépszerűbb kortárs magyar költő eddig sem félt használni az internetet. Egy pár évvel ezelőtti beszélgetésünkben kifejtette, hogy a vers a Facebookon is nagyon jól érzi magát, amit az is bizonyít, hogy egy-egy jó ütemben posztolt költeményét akár több százan lájkolják, és tízezrek olvassák az oldalán.

Pedig nincs pucér nő, se cuki cica, se isszonyúmélységesmély bölcsessségek, se hogyanfogyjunkhúszkilót, csak rövid szövegek és képek összjátéka. Mi ez, ha nem menőség?

– vélekedett akkor, és látható, hogy azóta is nagy kedvvel használja az internetet az irodalom népszerűsítésére. Most indult el például Nem kötelező olvasmányok című YouTube-sorozata, amelynek első része egyből azt a kényes kérdést járja körül, hogy miként lehet és nem lehet a verseket értelmezni.

Igazából az irodalomban az a jó, hogy még a legindokolatlanabb belemagyarázás is hasznos lehet

– kezdi Lackfi, hogy aztán ezt gyorsan fel is villantsa Shakespeare és Arany János művein keresztül. A szándékot értjük, de a fiatal youtuberektől ellesett excentrikus, lazáskodó stílus kissé furcsán áll a költőnek. A kínos pillanatokat most jóindulatúan tudjuk be kezdeti botladozásnak az új terepen, aztán majd meglátjuk, sikerül-e ráéreznie később a megfelelő hangvételre.

Addig is itt az első lecke, amelyben a költészet mellett az áldozathibáztatás kérdése is terítékre kerül:

(Címlapi kép: Lackfi János/YouTube)