A mi Bélánk nélkül máshogy néznének ki a hegymászós filmek

Kék fény (Das blaue Licht, 1932)

Leni Riefenstahl, a tehetséges táncosnő huszonkét évesen látott egy filmplakátot, amely annyira megtetszett neki, hogy a színészkedéssel is meg akart próbálkozni. Be is jutott Arnold Fanck egyik szereplőválogatására – itt kezdődött gyümölcsöző munkakapcsolata a weimari köztársaság népszerű rendezőjével, aki kifejezetten a hegyvidéki falvakban játszódó romantikus filmek specialistája volt.

Leni Riefenstahl a Kék fény című filmben

Forrás: UFA

Miután Riefenstahl öt hegyi filmet készített Fanckkal, és sztár lett belőle, megpróbálkozott a rendezéssel is. Maradt a hegyi filmeknél, író- és rendezőtársának pedig akkori szeretőjét, Balázs Bélát választotta, így a magyar filmkritikus, író és Európa-szerte ismert nőcsábász a hegymászós filmek történetébe is beírta magát. A Kék fényben csak egyetlen klasszikus hegymászós akciójelenet van, de az elég is volt hozzá, hogy Adolf Hitler fölfigyeljen Riefenstahlra, magához rendelje, és a következő években udvari filmrendezőjeként számítson rá. Balázs Bélát nem hívta, ő egy kicsit túl zsidó volt az ízléséhez.

A Sierra Madre kincse (Treasure of the Sierra Madre, 1948)

Humphrey Bogart gengszterszerepekkel kezdte a pályáját, a Casablanca után viszont mindenki a dörzsölt és pimasz, de alapvetően pozitív karaktert látta benne, és ilyen szerepeket is kapott.
Ezen az imázson a negyvesen évek végére tudott kissé lazítani, elsősorban A Sierra Madre kincsének köszönhetően, amelyben kapzsi, gyanakvó és kisstílű férfit játszik, egy piti bűnözőt, aki élete fogását szeretné megcsípni a hegyen. Fiatal útitársát és idős kalauzukat is ott verné át, ahol csak lehet, de nem számít rá, hogy a Sierra Madre kopár bércein nem az amerikai spílereknek áll a zászló. Keserű, kiábrándult remekmű.

Tim Holt és Humphrey Bogart a Sierra Madre kincse című filmben

Forrás: Photo12/WolfTracerArchive

Bosszú az Eiger csúcsán (The Eiger Sanction, 1975)

Ez a hetvenes évekbeli thriller egyike Clint Eastwood elfeledett korai rendezéseinek, pedig nyilvánvalóan az Indiana Jones-sorozat mintájaként is szolgált. Eastwood játssza a főszerepet is, a karaktere művészettörténész és titkos ügynök. Az a feladata, hogy egy hegyi expedíción álljon bosszút meggyilkolt kémkollégájáért.

Érdemes megnézni a film korabeli előzetesét, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: „Clint Eastwood: A Férfi! Eiger: A Hegy!”, majd műtárgyak és női szívek gyűjtőjeként mutatják be a főhőst.

Cliffhanger – Függő játszma (Cliffhanger, 1993)

A hegymászás valószínűleg a kilencvenes évek elején volt a legmenőbb a moziban, ez pedig Sylvester Stallonénak köszönhető. Ebben az időszakban a sztár maga volt a férfiasság szimbóluma, pályaindító sikerei után helytállt kamionsofőrként (Túl a csúcson), bombaszakértőként (A specialista) és bérgyilkosként is (Bérgyilkosok). Pont a hegymászás ne ment volna neki?

Sylvester Stallone a sziklán

Forrás: InterCom

Renny Harlin akciófilmjének persze sok köze nincs a valódi hegymászáshoz, és a karakterek is inkább karikatúrák, elég csak megnézni John Lithgow alakítását. A túlpörgetett macsóság viszont igazán szórakoztató.

Jég és föld között (Vertical Limit, 2000)

Az ezredfordulón egy pillanatig úgy tűnt, Chris O'Donnellből igazi filmsztár lehet. A Batman és Robinból ő jött ki a legkevésbé rosszul, játszott bohókás vígjátékban (Oltári vőlegény), és akcióhősként is kipróbálhatta magát. A Jég és föld közöttet ráadásul a kalandspecialista Martin Campbell rendezte, akinek nem sokkal korábban a James Bond- és a Zorro-legendába is sikerült életet lehelnie.

Chris O'Donnell a Jég és föld között című filmben

Forrás: InterCom

A Jég és föld között nem is lett rossz film, sőt a pénztáraknál is jól szerepelt, ma mégsem emlegeti senki. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert a remek szereplőgárda karrierje azóta nem alakult a legfényesebben: O'Donnell a tévésorozatok felé vette az irányt, az egyaránt nagyszerű Scott Glenn és Bill Paxton örök mellékszereplők maradtak, szegény Robin Tunney-ra pedig csak a legobskúrusabb kilencvenes évekbeli filmek kedvelői emlékeznek.

Zuhanás a csendbe (Touching the Void, 2003)

A legtöbb profi hegymászó által is nagyra tartott dokumentumfilm két angol mászóról, akik nyugat felől akartak feljutni a perui Siula Grande csúcsára, olyan útvonalon, amelyen előttük senki sem járt. Majdnem bele is haltak a vállalásba.

Zuhanás a csendbe

Forrás: The Picture Desk/n/a/Jeremy Sutton-Hibbert

Történetükről Kevin Macdonald készített kreatív dokumentumfilmet, ami itt azt jelenti, hogy a beszélő fejes részek mellett játékfilmes eszközökkel felvett hegyi jeleneteket is látunk, amelyek feszültsége valóban thrillerekben illő. A dokumentumfilmesként nevet szerzett rendezőre fel is figyeltek Hollywoodban, és a Zuhanás a csendbe után átnyergelt a játékfilmekre. Számos rajongója szerint viszont azóta sem csinált ennél hatásosabb filmet.

Everest (2015)

A legfrissebb hollywoodi versenyző a hegymászós filmek mezőnyében. Az izlandi Baltasar Kormákur munkája különösen jól teljesít a szőrös, büdösnek látszó férfisztárok frontján: Jake Gyllenhaal, Jason Clarke, Josh Brolin és John Hawkes is birkózhatnak a szakállukra fagyott jégdarával, és persze nem is maradnak életben mindnyájan a stáblistáig. A fináléhoz közeledve egyre több sablonos, hatásvadász helyzet adódik, de az Everestnek így is sikerül hiteles portrékat rajzolnia azokról a megszállottakról, akik csak ötezer méter felett érzik jól magukat.

Jake Gyllenhaal, Jason Clarke és Josh Brolin az Everest című filmben

Forrás: UIP-Duna Film

+1: Mission: Impossible 2 (2000)

Kakukktojásról van szó, mivel az M:I 2 természetesen nem hegymászós film. Az első jelenete viszont a legkirályabb hegymászós jelenet, amit valaha láttam, máig emlékszem, mennyire lenyűgözött tizenhét évvel ezelőtt. Pezsdítő, könnyű zene szól, Zap Mama Iko Iko című slágere, Ethan Hunt ügynök eközben az életét kockáztatva, kötél nélkül mászik egy ijesztő ausztrál hegyfalon – már ez az ellentmondás megfogott, és csak ezután jön Tom Cruise halálugrása. Mindezt azért, hogy a csúcson aztán új munkát bízzanak rá, mert a főnökei hegymászás közben sem bírják békén hagyni őt.

(Címlapi kép: InterCom)