Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Fekete Oscar-jelölteket akartatok? Tessék!

2017.02.24. 08:23
A tavalyi botrány után idén bőven jelöltek afroamerikai jelölteket és fekete témát feldolgozó filmeket Oscar-díjra. De lehet-e bármelyiknek esélye lenyomni egy filmet, amiben fehérek énekelnek, és tudomást sem vesznek a fekete dzsesszről? Hogy maradhatott hoppon Matthew McConaughey? Miért képmutató már megint az Amerikai Filmakadémia?

A 2016-os Oscar-szezon legnagyobb botránya az afroamerikai színészek mellőzése volt a jelöltek közül. A Twitteren kezdtek el terjedni az erről szóló méltatlankodó posztok, az #OscarsSoWhite néven futó tiltakozó kampány mögé pedig pillanatok alatt beállt az amerikai fekete közösség önjelölt szószólója, Spike Lee, vagy Jada Pinkett Smith, akinek az sem tetszhetett, hogy a Sérülés című, máris elfeledett film főszerepét játszó férjét, Will Smith-t is kihagyták a jelöltek közül.

De kihagyták a Beasts of No Nationben nagyot játszó Idris Elbát és a Creed – Apollo fia főszereplőjét, Michael B. Jordant is (miközben utóbbi partnerét, Sylvester Stallonét mellékszereplőként jelölték), és a meglepetéssikert aratott életrajzi film, a Straight Outta Compton is csak egyetlen jelölést kapott.
Mikor az Amerikai Filmakadémia elnöke, Cheryl Boone Isaacs is megszólalt az ügyben, és megígérte, hogy legközelebb jobban odafigyelnek az etnikai sokszínűségre, sejteni lehetett, hogy 2017-ben senki nem panaszkodhat majd a fekete filmek hiányára.

Sylvester Stallone és Michael B. Jordan a Creed - Apollo fia című filmben

Forrás: Fórum Hungary

Ha ránézünk az idei jelöltek listájára, láthatjuk, hogy az Akadémia kompenzált: a legjobb film kategória kilenc jelöltje közül három nevezhető „fekete", vagyis afroamerikai hősöket mozgató, a fekete közösség problémáival, jogaival foglalkozó filmnek. A Holdfény, A számolás joga és a Fences más kategóriákban is kapott jelöléseket, többek között az összes színészi és a rendezői jelöltlistán is ott vannak ennek a három filmnek az alkotói.

Nem véletlen, hogy a Twitteren el is indult a poénkodás az #OscarsSoBlack hashtaggel. Miért bűzlik mégis az Akadémia korrektsége?

A számolás joga

Forrás: InterCom

A hiányzók

Úgy tűnt, hogy a 2017-es év fekete Oscar-kedvence már januárban megvan. Ekkor kapott két díjat a Sundance filmfesztiválon Nate Parker bemutatkozó rendezése, a Birth of a Nation. A történelmi film az 1831-es, Nat Turner-féle rabszolgalázadást mutatja be, amely során a virginiai Turner által vezetett lázadók mintegy hetven fehérrel, a környékbeli ültetvényes családok tagjaival végeztek.

A Birth of a Nation középszerű film, számos sablonos és giccses megoldást használ, és egyféle, meglehetősen primitív narratívát, a lánglelkű forradalmár történetét mutatja meg, pedig lehetett volna beszélni Turnerről, a vallási fanatikus mészárosról is. Az ereje abban a gesztusban van, amellyel a fehér Hollywood eszközeit használja, hogy visszavegye a fehérektől a feketék történelmét. Az ezen a címen futó másik film, az Egy nemzet születése ugyanis D.W. Griffith 1915-ös klasszikusa Amerika történelméről – pontosabban a fehér Amerika, és részben a hősies intézményként láttatott Ku-Klux Klan történetéről szóló, gusztustalanul rasszista remekmű.

Nate Parker a Birth of a Nation című filmben

Forrás: Fox Searchlight

Nate Parker célja az volt, hogy megmutassa, egy másik közösség, egy másik „nemzet" is megszületett abban az időszakban, amelyről Griffith is forgatott. Nem is lényeges, mennyire jó vagy igaz a film, mert bőven van olyan profi és hatásos, hogy az Akadémia borítékolhatóan elhalmozta volna jelölésekkel.

Csakhogy kiderült, Nate Parkernek volt egy nemierőszak-ügye egyetemi évei alatt – konkrétan részegen nem akaródzott megértenie a „nem" szó jelentését –, emiatt pedig a politikai korrektségre maximálisan ügyelő amerikai filmszakma rögtön ejtette is a filmjét. Hiába is keresnénk a Birth of a Nationt a jelöltek között.

Armie Hammer és Nate Parker a Birth of a Nationben

Forrás: Fox Searchlight

De nemcsak Parker esett ki az Akadémia kegyeiből, hanem Matthew McConaughey is. A 2015-ben Oscart nyerő sztár idén a Harc a szabadságért című polgárháborús filmmel akart visszatérni legalább a jelöltek közé. Newton Knight története valóban filmre kívánkozott: a déliek seregéből dezertáló mississippi farmer maga köré gyűjtötte a harcokban hozzá hasonlóan megcsömörlött földijeit, és a konföderációs csapatokkal vívott, véres ütközetek árán saját „államot" alapítottak.

A Harc a szabadságért Gary Ross író-rendező szerelemprojektje volt, tíz éven át foglalkozott Knight és családja történetével, mígnem McConaughey is beállt a filmterv mögé. Az Oscar-kampány mégsem jött össze, mert az amerikai kritikusok alaposan lehúzták a filmet, mondván, a konzervatív Hollywood klasszikus sémáját, a „fehér megmentőt" koptatja. Ez például a Farkasokkal táncoló modellje is: a film nem fehérekről szól, de a főhős azért fehér, és persze ő a legaktívabb, legerősebb vezető.

Matthew McConaughey a Harc a szabadságért című filmben

Forrás: Freeman Film

A Birth of a Nationhöz hasonlóan a Harc a szabadságért is csak kicsit jobb a közepesnél, de nem azért, mert fehér a hőse. Az életrajzi és történelmi hitelesség ezúttal Gary Ross mellett szól: azért Knight verbuválhatott sereget, és nem a feketék, mert a környékbeli fehér parasztok nemigen álltak volna szóba szökött rabszolgákkal, akik fegyverekhez sem juthattak volna hozzá. Erről, mármint a „fehér megmentő"-sztori szokásosnál árnyaltabb feldolgozásáról a rangos médiumok részéről jóformán csak A. O. Scott, a New York Times kritikusa írt, de véleményével kisebbségben maradt.

Feketék, dísznek

Az Akadémia képmutatását nem is az mutatja a legjobban, hogy a film megítélését elvileg nem befolyásolható nemierőszak-ügy miatt ejtették a Birth of a Nationt, vagy hogy szintén a film minőségével össze nem függő szempontok miatt maradt ki a jelöltek közül a Harc a szabadságért. Hanem az, hogy leborultak egy film előtt, amey a feketék zenéjéről, a dzsesszről szól, fekete szereplők nélkül. Ja nem, van egy fekete figura: az, aki populáris zenéjével „elárulja" az igazi dzsesszt, azt, amit igazán jól csak Ryan Gosling ismer.

Emma Stone, John Legend és Ryan Gosling a Kaliforniai álom című filmben

Forrás: Freeman Film

A Kaliforniai álom tizennégy Oscar-jelölése és a legfontosabb kategóriákban borítékolható győzelme azt mutatja, a fekete jelöltek idén is azért kellettek az Akadémiának, hogy ne érhesse szó a ház elejét. Pedig a Kaliforniai álom sokkal inkább semmibe veszi az afroamerikaiakat, mint mondjuk a Harc a szabadságért.

Persze erre lehetne azt mondani, hogy Damian Chazelle filmje annyira jó, hogy zárójelbe teszi a korrektség szempontjait. A kampány alatt viszont azt láttuk, például az amerikai kritikusok által egyöntetűen méltatott Birth of a Nation esetében, hogy az Oscaron olyan sokat azért nem számít a film minősége. (Szerintünk egyébként se a Birth of a Nation, se a Harc a szabadságért, se a Kaliforniai álom nem túl jó film, de hát ez tényleg a legmellékesebb.)

Alex Hibbert a Holdfény című filmben

Forrás: Vertigo Media

Februr közepén adták át az amerikai írószakszervezet díját. A legjobb eredeti forgatókönyvért járó díjat a Holdfény kapta, megelőzve a Kaliforniai álmot és A régi várost. Ez arra utalhat, hogy egyedül a Holdfénynek lehet esélye Ryan Goslingék levesébe köpni, de nem fogadnánk rá nagyobb tétekben. Érdekel bárkit is, milyen film a Holdfény?

Szerintünk a legjobb azok közül, amelyekről ebben a cikkben szó volt, egy elegáns, finom ízlésű, a kulcspillanatokban visszafogott és érzékeny nevelődési történet. Nem valami nagy film, pár év múlva aligha fogjuk emlegetni, viszont „fekete filmként" azért többre hivatott, mint hogy a kirakatba tegyék, mutatva, hogy feketéket is jelöltek díjakra.

De az Oscar-díjak szempontjából ez majdhogynem mindegy.

(Címlapi kép: Holdfény – Vertigo Média)